Jodie Foster vasárnap vehette át élete első Emmy-díját a Televíziós Akadémiától, amelyet a Törvény nevében (True Detective – Night Country) negyedik évadában nyújtott alakításáért kapott. A legjobb színésznőnek járó trófeát Lily Gladstone és Greta Lee adta át a 61 éves színésznőnek, aki egy pillanatra bele is bakizott a sorozat címébe, ami nem túl meglepő dolog egy érzelmileg ennyire túlfűtött pillanatban. Foster a köszönőbeszédében hálálkodott egy sort a Night Country alkotójának, Issa Lópeznek, a stábnak és közeli kollégájának, Kani Reisnek, majd elmondta, hogy a forgatás „varázslatos élmény volt”, kiváltképp azért, mert ilyen remek csapattal dolgozhatott együtt. Foster, akit amúgy a sorozat producereként is jelöltek, olyan színésznőket utasított maga mögé, mint Brie Larson, Juno Temple, Sofía Vergara és Naomi Watts.
Noha a sorozatot Izlandon forgatták, a sztori Alaszkában játszódik, ezért a stáb kutatási célzattal oda is ellátogatott. A színésznő hangsúlyozta, hogy rengeteget tanult az ott élőktől, és mélyen megélte, amit kapott tőlük, továbbá utalt rá, mennyire lenyűgözi ezeknek az embereknek a régről gyökerező, időtlen kultúrája. „Elmesélték nekünk a történeteiket, megengedték, hogy meghallgassuk őket, ami igazi áldás volt. Szeretet, szeretet, szeretet. Amikor úgy érzed, valami csodálatos történik. Mély és csodálatos” – mondta, majd hozzátette: „Az üzenet pedig, hogy a szeretet és a munka egyenlő a művészettel”.
Az HBO sorozatában, amely 19 Emmy-jelölést kapott, a színésznő Liz Danvers nyomozót alakította, ami sokszor igen kemény feladatnak bizonyult. Az év elején a Variety Actors on Actors című műsorában Robert Downey Jr.-ral beszélgetve elmondta, hogy volt egy jelenet, amelyben jeges vízbe merült, és annak ellenére, hogy már hosszú évek óta a pályán van, ezt kifejezetten megterhelő volt eljátszania.
Elmondta, hogy ehhez a jelenethez egy majdnem 45 méter mély tartályba kellett leereszkednie, és viszonylag sok időt kellett a víz alatt töltenie – teljes sötétségben, ami már önmagában is igen ijesztőnek tűnt. Egy szabadtüdős búvár segítette őt ebben, aki biztosította róla, hogy rögtön ott terem, és kimenti a színésznőt, ha bármi gáz lenne. Persze nem volt semmi baj (szerencse, hogy nem James Cameron volt a rendező), az viszont nagyban megnehezítette Foster dolgát, hogy a plusz súlyokkal megterhelt ruháiban magától nem tudott felúszni a felszínre. A hab a tortán pedig a teljes sötétség volt, ami az amúgy is kényelmetlen és ijesztő helyzetet még szorongatóbbá tette. „Amire először nem számítottam, az az volt, hogy semmit sem láttam magam előtt. A legrosszabb rémálmom volt” – mondta, majd hozzátette, hogy ugyan az ember sokszor fölöslegesen retteg egy szituációtól, amiről a végén úgyis kiderül, hogy nem is annyira vészes, ez viszont, mondja, pontosan olyan rémes volt, amilyennek először elképzelte.
A Los Angelesi díjátadón tarolt A mackó című sorozat (11 kategóriában díjazták a sorozatot, a legjobb színész díját is a főszereplő, Jeremy Allen White kapta), de négy szobrot vitt haza A sógun című sorozat, és rendesen ellátták díjakkal a Netflixen futó Szarvasbébit is.
