Michael Fassbender nem az a tipikus sztáralkat: nem jellemzik allűrök, nincsenek izgalmas rendőrségi ügyei, nem szokott részegen tombolni az utcán, önkívületi állapotban száguldozni autóval, vagy nőket zaklatni kéretlenül. Sőt, nem érdekli a fölösleges fennhéjázás, szereti a törött képernyős mobilját, és amíg meg nem nősült, ugyanabban a londoni lakásban élt, amelyben akkor, amikor az egész karrierje elkezdődött.
Ebből a szempontból talán még kicsit unalmasnak is tűnhet, legalábbis a bulvárújságíróknak nyilvánvalóan nem ő a kedvenc karaktere (bár amikor Zoë Kravitz-cel járt, majd elvette Alicia Vikandert és megszülettek a gyerekeik, végre szolgált némi csámcsognivalóval). Pedig a 47 éves színész valójában kifejezetten érdekes személyiség botrányok nélkül is, ráadásul elég jó abban, amit csinál. Csendes, valahol ijesztő és erőteljes jelenlétével minden filmjében képes egy pillanat alatt megragadni a néző figyelmét, függetlenül attól, hogy hőst vagy gonosztevőt alakít, és még akkor is hatásos alakítást nyújt, ha nem csinál mást, csak néz.
Fassbender a nyugat-németországi Heidelbergben született ír anya és német apa gyermekeként, és van egy nővére, aki neuropszichológus. A szülők a színész kétéves korában az írországi Killarney-ba költöztek, ahol a papa nyitott egy éttermet West End House néven, és séfként kezdett dolgozni. A kis Michael katolikus neveltetést kapott, és a helyi templom vezető ministránsfiújaként egy tonna pénzt keresett esküvőkön és egyéb, vallási rendezvényeken. Különösen élvezte, hogy rendszeresen ő kongathatta meg a harangot, amit azért tartott szórakoztatónak, mert az amúgy iszonyú csöndes templomban legálisan lehetett némi zajt csapni. „A ministrálás életem első színházi élménye volt. Olyan érzés volt, mintha színpadon álltam volna. Elég unalmas volt a gyülekezetben ülni, nem úgy, amikor fent voltam, és a részese lehettem” – nyilatkozta Jimmy Fallon műsorában 2017-ben. Egyszer egyébként előfordult, hogy át kellett futnia egy mezőn, hogy kinyissa a templomot, miután elaludt, a gyülekezet tagjai meg kint várakoztak étlen-szomjan, szegények.
Középiskolai tanulmányait a killarney-i St. Brendan’s College-ban végezte. 17 évesen döntött úgy, hogy színész lesz, egy évvel később pedig a barátaival összeállva készített egy színdarabot Quentin Tarantino Kutyaszorítóban című filmjéből. 19 évesen Londonba költözött, ahol beiratkozott a Drama Center színházi és színészeti óráira, tanulmányait végül mégsem fejezte be, mert inkább turnéra indult az Oxford Stage Company-vel, hogy előadják a Három nővér című Csehov-darabot. Ezután előfordult, hogy nem jutott szerepekhez, ezért abban az időben bártenderként dolgozott, ahonnan egyrészt könnyebb volt meghallgatásokra járnia, másrészt tudta, hogy a vendéglátásba bármikor visszatérhet, ha a színészet mégsem jönne össze. Ezen kívül azért a biztonság kedvéért dolgozott kézbesítőként és piackutatóként az angol postánál, volt fizikai munkás és alkalmazott is a Dellnél.
Aztán 2001-ben elindult a szekere, amikor megkapta élete első tévés szerepét a Hearts and Bones című tévésorozatban, majd ugyanebben az évben eljátszhatta Burton Christensen őrmestert Tom Hanks és Steven Spielberg díjnyertes, Elit alakulat című minisorozatában. Két évvel később feltűnt a The Cooper Temple Clause brit rockegyüttes Blind Pilots című videoklipjében (fent), amelyben a karaktere a barátnőjétől kapott nyaklánc miatt először szatírrá, majd a klip végére kecskévé változik. Idő közben feltűnt egy rakás sorozatban, de játszott színpadon is, 2006-ban például megkapta Michael Collins ír forradalmi vezető szerepét az Allegiance című színdarabban, ami azért is érdekes, mert Fassbender családi legendáriuma szerint Collins a színész üknagybátyja volt (ne kérdezze, ez pontosan milyen köteléket jelent családfaszinten, mert fogalmam sincs).
2007-ben megkapta első mozifilmszerepét a 300-ban, a nagy áttörés azonban akkor érkezett, amikor eljátszotta az Ír Köztársasági Hadsereg híres éhségsztrájkolóját, Bobby Sands-et Steve McQueen Éhség című filmjében, amiért Brit Független Filmdíjat kapott, méltatták Cannes-ban, és Európai Filmdíjra is jelölték. Kész szerencse, hogy elismerték az alakítását, mert nagyon sokat szenvedett érte: ahhoz ugyanis, hogy elég hitelesen tudja eljátszani az éhezéstől haldokló Sands szerepét, nyilvánvalóan illett alultápláltabbnak tűnnie az átlagnál. Ehhez pedig olyan, mindössze 900 kalóriát tartalmazó diétát választott, amely csak bogyókat, diót és szardíniát tartalmazott (érdekes kombináció), továbbá minden nap jógázott, és 7 kilométert futott. Ezzel a remek, önkínzó módszerrel érte el, hogy tíz hét alatt (ennyi időre állt le a forgatás, hogy az utolsó, haldoklós jelenetekre elég sovány legyen) leadott nagyjából 18 kilót a 77-ből, vagyis 59 kilósra fogyasztotta magát.
A színész egy BBC-interjúban, az Andrew Marr Show-ban beszélt arról, hogy nem csak a fogyás kínozta akkoriban. „Emlékszem, amikor januárban visszatértem Belfastba, hogy befejezzük a filmet, hideg volt, és az éhség mellett még ezt is elviselni eléggé kemény feladat volt.” Bár a fogyás megterhelte a testét, az elkötelezettsége kifizetődött, mivel a film után soha többé nem volt szüksége arra, hogy meghallgatásokra járjon, csak felhívták, ha kellett valamibe. Például az Eden Lake-be, a Becstelen brigantykba, az X-Menbe vagy a 2011-es Szégyentelenekbe – utóbbiért esélyes volt az Oscarra, amelyet állítólag azért nem kapott meg, mert teljesen meztelenre vetkőzött benne, így ez és a szexuális együttlétek ábrázolása a szavazókat inkább „fantáziálásra, és nem a szavazásra inspirálta” (micsoda hülyeség). Fassbender már a forgatás előtt tudta, hogy le kell majd vetkőznie, és noha bevallottan zavarban volt a helyzettől, hagyta, hogy a rendező, Steve McQueen minden szögből láttassa őt. Ahogy a Backstage-nek nyilatkozta, kénytelen volt gyorsan túllépni a zavarán, ami annyira nem is esett nehezére, miután arra gondolt, hogy „péniszem van, az emberek felének is van, a másik fele pedig már látott ilyet”.
Két évvel később Fassbender újra együtt dolgozott McQuennel, jelesül a 12 év rabszolgaság című filmben, amely az Éhséghez hasonlóan eléggé megviselte a színészt, olyannyira, hogy amikor Lupita Nyong’o karakterét kellett megerőszakolnia, úgy kikészült lelkileg, hogy egyik pillanatról a másikra elájult. „Olyan dolgokat csinálsz, amelyek lelkileg és testileg is kihívást jelentenek. Egyszerűen elsötétült minden, és a jelenet közepén tértem magamhoz. Ez sosem történt meg velem korábban” – nyilatkozta az Express UK-nek.
Mondhatnám, hogy ez mind semmi (és mondom is), a színész ugyanis még ennél is elképesztőbb nehézségekkel küzdött meg tavalyi, A gyilkos című filmje forgatásán, vagyis egyetlen egyszer sem pislogott, amikor őt vette a kamera. Erik Messeschmidt, a film operatőre ezután az Empire magazinnak tökéletes színészként jellemezte a színészt. Azt a színészt, aki ha akarna, könnyedén válthatna szakmát, ugyanis nagyjából 8-9 évvel ezelőtt beteljesítette nagy álmát, és autóversenyzőnek képezte ki magát. 2017-ben versenyzett először a Skeria Corse Ferrari Challenge csapatában, majd 2022-ben a híres 24 órás Le Mans-versenyen is részt vett, ahol egy Porsche 911 RSR 19-et vezetett. Bár csapata, a Proton Competition az 51. helyen végzett, Fassbender dokumentálta edzését a Porsche YouTube-csatornáján, ami állítólag különösen emlékezetessé tette számára az élményt.
A színészt legközelebb a Temetni veszélyes című Poirot-filmben láthatja szombaton, 16:50-kor, a GALAXY4 műsorán.
