Egy szinte végtelen történet – ezzel a hangzatos címmel vezette fel a Kicker azt a cikkét, amelyben elbúcsúztatta Sallai Rolandot. Őszintén szólva azt hittem, kicsit az érzelmekre is ható, pozitív kicsengésű értekezés lesz, de miután elolvastam az irományt, ki kellett józanodnom: hogyan is várhatnék el egy német újságírótól megható gondolatokat, már ha éppen nem egy német játékosról van szó? Olyan elvárás lenne ez, mintha egy izlandi kollégától arra számítanék, hogy a 40 fokos hőséget és a fehér homokos tengerpartokat kezdi el dicsérni.
Bevallom, alaposan felhúztam magam, mert egy olyan futballistáról beszélünk, aki 2018 és 2024 között folyamatosan a Freiburgban szerepelt. Érdemes aláhúzni: hat teljes szezonról van szó, a mai felgyorsult, őrült világban, ahol a sztárok sokszor úgy váltják a klubokat, mint az alsógatyájukat, ahol a klubhűség már szinte ismeretlen fogalom.
Azt vetik a magyar játékos szemére, hogy szinte minden évben kacérkodott a távozás gondolatával, de ez inkább az elmúlt egy-két évre volt érvényes. Előfordult, hogy Roland viszonylag rövid időn belül többször is lecserélte az ügynökét, mert valóban abban reménykedett, hogy egy magasabban jegyzett európai együtteshez igazolhat. Kétségtelen tény, hogy ez nem jött össze neki, de szakmai szempontból teljes mértékben érthető, hogy többre, jobbra vágyott.
A Freiburg ugyanis – bár az egyik legerősebb európai bajnokság, a Bundesliga képviselője – klasszikus értelemben a mai napig afféle kiscsapatnak számít. Az elmúlt 30 évben legendás edzői, Volker Finke, illetve a most nyáron leköszönt Christian Streich vezérletével ugyan többször is előkelő helyen végzett a ligában és megmérethette magát az európai kupaporondon, de anyagi lehetőségeit, játékosállományát tekintve nem feltétlenül egy polcra helyezték a patinás nagycsapatokkal.
Hat évvel ezelőtt viszont Roli számára tökéletes lépésnek tűnt a Fekete-erdő közelébe igazolni. A ciprusi bajnokságot akkorra egyértelműen kinőtte, 21 évesen a lehető legjobb döntést hozta a szerződéssel, ahol volt is esélye arra, hogy fejlődjön, rendszeresen pályára lépjen. Ez a hat szezon azonban sajnos nem egyenes ívet hozott a játékos számára. Azt, hogy milyen is volt ez az időszak, remekül szimbolizálja az első hivatalos mérkőzése a Freiburgban: 2018. szeptember 22-én, a Wolfsburg ellen már a 7. percben szép gólt fejelt, majd nem sokkal később 11-est harcolt ki. Ezt követően – harcossága már akkor szemmel látható volt – megkapta élete első sárga lapját a Bundesligában, majd a 41. percben sérülés miatt le kellett cserélni… Erre írta a különböző futballstatisztikákkal foglalkozó Opta Sports, hogy ilyen unikális debütálásra nem igazán volt példa korábban.
A folytatás is hullámzó volt, hol jobb, hol kevésbé jól sikerült periódusokkal. Első két freiburgi idényében két-két gólig jutott a Bundesligában, utána viszont jött a kimagasló 2020/2021-es szezon, amikor nyolcszor is betalált a német élvonalban, ezzel Vincenzo Grifo után a legeredményesebb tagja volt a csapatnak.
Az ezt követő három évben sorrendben 4, 1, végül legutóbb 3 gól volt a termése. Roland nem volt jó barátságban az égiekkel, hiszen az említett hullámzás újra és újra előjövő kisebb-nagyobb sérüléseinek is betudható volt. 2018 és 2024 között összesen tíz alkalommal került partvonalon kívülre, legijesztőbb balesetére 2022. szeptember 3-án került sor, amikor a Bayer Leverkusen elleni mérkőzésen Jonathan Tah nemcsak hogy fejbe rúgta, de a szemét is telibe találta. Ennek következtében a magyar futballista szemüregcsontja több helyen is eltörött, orvosai szerint centiken múlott, hogy nem vakult meg. A 2022/2023-as idényben így hónapokat kellett kihagynia, visszatérése után jó darabig speciális maszkot viselt. Ahhoz képest azonban, hogy ott, azon a két évvel ezelőtti estén sokakban megfordult, egyáltalán tudja-e majd folytatni a pályafutását (mindezt szigorúan azután, hogy kiderült, szerencsére nincs közvetlen életveszélyben), jó játékkal tudott visszatérni a pályára.
Sallaival kapcsolatban valóban sokszor felröppentek pletykák az esetleges távozását boncolgatva. A legemlékezetesebb ügye részben az édesapjához kötődött. 2023 tavaszán ugyanis Sallai Tibor nemtetszésének adott hangot, amiért a Freiburg vezetőedzője, Christian Streich több meccsen is mellőzte a fiát, aki szerinte megkönnyebbülve és boldogan tért haza a válogatott találkozókra, mert azokon „végre játszhatott”. Azzal vádolta a trénert, hogy kvázi büntette Rolandot, amiért köztudottá vált, hogy a nyáron Olaszországban szerződik. Streich erre igencsak felkapta a vizet és dühösen reagált a nyilatkozatra, ami viszont a legfontosabb: a magyar játékos ezt követően visszakerült a német csapatba, ahol alázatosan és jól játszott.
A Laziót emlegették vele kapcsolatban, de végül mégis maradt Freiburgban. Jó néhány klub felmerült az évek alatt, mint lehetséges új állomás, most nyáron például a Leeds United nevét is lehetett hallani, ehhez képest a hónap elején bombaként robbant a hír, hogy a játékos a nyári transzferablak legvégén a Galatasarayhoz igazol.
Megmondom őszintén, Sallai Roland a jelenlegi kedvenc játékosom a magyar válogatottból. Nagyon szurkoltam és persze a mai napig szurkolok neki, hogy végre kerüljék el a sérülések, illetve, hogy egy európai szinten jegyzett, erős csapatnál folytathassa a karrierjét.
A Galata természetesen alaposan megosztja a magyar drukkereket. Vannak, akik úgy gondolják, egy olyan gárdában, ahol többek között Victor Osimhen, Mauro Icardi, Dries Mertens, Hakim Ziyech vagy éppen Davinson Sánchez is szerepel, rangot jelent futballozni. A török bajnokság színvonala, az isztambuliak kvázi súlytalan mivolta az európai futballban ugyanakkor a károgók hangját is felerősíti, ezt pedig tetézi, hogy sajnos a Galata szurkolói között is vannak bőven szkeptikusok, ők úgy vélik, felesleges pénzkidobás volt Sallai Roland leigazolása.
Ők nyilván a puszta számokból, az elmúlt évek statisztikáiból indulnak ki, mi viszont joggal lehetünk elfogultak Roland irányában. Igazi harcos típusról van szó, akinek a jelenléte a magyar válogatottban elengedhetetlen, megkockáztatom, fontosabb Szoboszlai Dominik szerepénél is. 27 évesen abszolút a legjobb korban van, és ha végre igazi vezérré tud válni a pályán, egészen biztos, hogy a török bajnokság után visszatérhet valamelyik európai topligába is. Hiszen annyiszor felállt már a padlóról.
