1977. június 24-én a Brit Kórházi Orvostudományi Folyóirat meglepő hírről számolt be, jelesül arról, hogy Agatha Christie egyik, 1961-es detektívtörténete megmentette egy 16 hónapos kislány életét.
A New York Times archívumában fellelhető cikkből kiderül, hogy a katari csecsemő félkómás állapotban került a londoni Hammersmith kórházba, viszont bármivel is próbálták stabilizálni az állapotát, a gyerek csak egyre rosszabbul lett. A vérnyomása emelkedett, alig kapott levegőt, és úgy tűnt, elveszítik. A legnagyobb probléma abból fakadt, hogy az orvosok a tünetek alapján képtelenek voltak diagnosztizálni a betegségét, így segíteni sem tudtak rajta.
Aztán jött Marsha Maitland nővér, aki a reggeli vizit során felvetette, hogy a tünetek alapján szerinte tallium-mérgezés állhat a háttérben. Mivel Nagy-Britanniában igen ritkán lehet találkozni talliummal, a kórház sem rendelkezett a megfelelő eszközökkel annak kimutatásához, de mivel más ötletük az orvosoknak sem volt, belementek, hogy kiderítsék. Végül a Scotland Yard talált egy laboratóriumot, ahol el tudták végezni a szükséges vizsgálatokat, amelyek aztán egyértelműen megerősítették a tallium-mérgezés tényét. A csecsemőt ennek megfelelően ellátták, és fel is épült. Maitland nővér tökéletes diagnózist adott, ami alighanem mindenkit meglepett, ezért bevallotta, hogy épp Agatha Christie Bűbájos gyilkosok című detektívregényét olvassa, amelyben az egyik mérgezéses eset kísértetiesen hasonlított az arab kislányéra – emiatt gyanakodott ő is erre.
A tallium egyébként egy ezüstfehér, másodfajú fém, amely, akárcsak az ólom, rendkívül mérgező, és a szervezetbe jutva halálos kimenetelű betegségeket okozhat, de minimum idegrendszeri károsodást, hajhullást, szív- és veseproblémákat. Általában egyszínű zöld fényt adó elektromos kisülési csövek töltésére, valamint alacsony olvadáspontú ötvözetek előállítására használják. Amalgámja −60 °C-ig hőmérők töltésére is használható, bár gyanús, hogy manapság már nem divat ez a megoldás, tekintve, hogy a higanyt sem használják erre a célra egy ideje.
A tallium vegyületeit gyógyszerekben, valamint patkány- és rovarirtásra szánt termékekben alkalmazzák. Hogy miként kerülhetett a kislány szervezetébe, az más kérdés, de ha nem bányában dolgozott, alighanem egy közeli gyár levegőjén keresztül, esetleg szennyezett talajból származó ivóvízzel vagy élelmiszerrel. A Christie-regényben persze szándékos mérgezés esete áll fenn, a tallium ugyanis alapvetően színtelen, szagtalan, íztelen, és nem veszi észre, aki elfogyasztja.
Ha többet szeretne megtudni arról, ki, hogyan és miért mérgezett meg valakit talliummal, szeretettel ajánljuk megtekintésre az említett könyvből készült 1993-as filmet (vasárnap, 16:50-től láthatja a GALAXY4-en Miss Marple: Bűbájos gyilkosok címen), amelyben egy papot holtan találnak azután, hogy meggyóntatott egy Mrs. Davis nevű nőt. A nyomozást Lejeune felügyelő vezeti, akihez egy fiatal történész, bizonyos Mark Easterbrook is csatlakozik – nincs is más választása, tekintve, hogy olyan események tanúja ő, ami miatt ha akarna, sem maradhatna ki az ügyből. A két férfi a Sárgaszínű Ló nevű fogadóban találja magát, amely nem a pihenésre vágyók, sokkal inkább a fekete mágia iránt érdeklődő személyek kedvenc helye. Agatha Christie regénye felteszi a kérdést: vajon a középkori babonák, az okkult tanok és a modern tudomány segítségével valóban átkot, betegséget vagy halált lehet hozni az emberre? Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk: a válaszon bizony meg fog lepődni.
