Nehéz megegyezni abban, hogy melyik filmes gyereknek nehezebb az élete: akit mártír anya nevel vagy az, akit senki. A filmtörténetben gyakran alkalmazott téma mindkettő (az előbbit nemrég ki is veséztük), és míg az előbbit főként a szenvedés és a fájdalom oldaláról szokták megközelíteni, az utóbbit inkább onnan, hogy árva gyereknek lenni nem is olyan rossz, vagy legalábbis meg lehet találni benne a szépséget. Ehhez persze nem árt, ha a gyerek kellőképpen talpraesett, és vannak (vagy lesznek), akik őszintén szeretik őt.
Szerda este 8 órától, a FILM4-en láthatja nálunk az Annie című, 1977-es Broadway-musical azonos című adaptációját Quvenzhané Wallis, Jamie Foxx és Cameron Diaz főszereplésével. Ahogy a Harold Gray híres képregénysorozatán alapuló eredeti film, úgy ez az Annie is egy árva kislányról szól, aki annak ellenére, hogy nincs valami könnyű élete, nem viseli különösképpen rosszul az őt ért megpróbáltatásokat. Sőt, kifejezetten lazán szúr ki az árvaház csúnyagonosz főnénijével (Cameron Diaz), és szervezi be ehhez az otthon többi kis lakóját is. A nem túl ideális, mégis megszokott környezetéből aztán egy csapásra kerül ki, amikor a polgármester-választásra készülő milliárdos iparmágnás, Mr. Stack (Jamie Foxx) promóciós célzattal magához veszi őt – elképzelése szerint ugyanis egy árva jó eszköz lehet arra, hogy elég szimpátiát csikarjon ki az emberekből, és megnyerhesse a választást. Annie persze nem könnyíti meg a dolgát, ami először sok bosszúságot okoz a férfinak, később azonban rájön, hogy egy ilyen rosszcsont kislányt is eléggé lehet szeretni. Érdekesség, hogy a filmben szereplő Quvenzhané Wallis a legfiatalabb a 21. században született színésznők közül, akit valaha Oscar-díjra jelöltek – még az Annie előtt két évvel, 2012-ben, A messzi dél vadjai című filmben nyújtott alakításáért; mindössze kilenc éves volt ekkor.
Úgy látszik, az írók valamiért szeretik az Anna név különböző változatait használni, ha árvákról kell könyvet írni vagy filmet forgatni, az Anne otthonra talál című, 2017 és 2019 között forgott Netflixes sorozatban például ez a helyzet. A három évadot megélt történetfolyam Lucy Maud Montgomery híres regénysorozatának, az Anne of Green Gables-nek a modern feldolgozása, és egy árva kislányról (Amybeth McNulty) szól, akit egy idős testvérpár tévedésből fogad örökbe (igen, sosem házasodtak meg, de egymással sem, ne aggódjon, csak simán együtt élnek). Eredetileg fiút szerettek volna, hogy legyen, aki segít a farm körüli teendőkben, amely terv Anne érkezésével igencsak befuccsolni látszik. Noha először egy újabb tévedés kapcsán visszaküldik a kislányt az árvaházba, a körülmények tisztázása után visszaveszik, és nagyon megszeretik őt – nem csoda, Anne egy nagy képzelőerővel, magas intellektussal bíró gyerek, aki a kicsiként átélt traumái ellenére is pozitívan és álmodozva tekint a világra. A sorozat az ő történetét követi, miközben olyan fontos társadalmi kérdéseket is feszeget, mint az identitáskeresés, a nők jogai vagy az iskolai zaklatás. A szériát 2019-ben elkaszálták, ami ellen a rajongók petíciót indítottak, végül azonban a döntés véglegesnek bizonyult. Azért ezt a három évadot is érdemes megnézni, szóval hajrá!
Frances Hodgson Burnett klasszikus gyerekkönyvének nyomán, 2020-ban készült el A titkos kert című film Dixie Egerickx, Colin Firth és Julie Walters főszereplésével. A történet 1947-ben játszódik Angliában. A középpontban természetesen egy árva kislány, Mary Lennox (Dixie Egerickx) áll, aki szülei halála után nagybátyjához, az undok és morózus Lord Archibald Cravenhez (Colin Firth) kerül, és onnantól az ő hatalmas, komor kastélyában kell élnie. Szerencsére megismerkedik a férfi kerekesszékbe kényszerült fiával, akivel jóban lesznek, majd egy titokzatos kertre lel a birtok területén, amelyet varázslatos módon kezd új életre kelteni. Miközben új barátokra lel és felfedezi a kert titkait, családja és a saját élete is teljesen megváltozik. A könyvnek több adaptációja született már, talán ez a legmodernebb az összes közül, tekintve, hogy a többivel ellentétben a cselekményt itt a huszadik század közepére helyezték.
Mark Twain híres regénye, a Huckleberry Finn kalandjai 1993-as filmváltozatában a gyerekkorú Elijah Woodot láthatjuk a címszerepben. Huck ugyan a szó klasszikus értelmében nem számít árvának, gyakorlatilag mégis azzá válik, miután, tartva apja kegyetlenségétől, megszökik otthonról, és a saját lábára áll. A film, miközben hűen követi Twain regényének humorát és társadalomkritikáját (és csak néhol tér el tőle egy kicsit, azt is azért, hogy a fiatalabb generáció számára is fogyasztható legyen), az ő kalandjait mutatja be, amelynek során a fiú találkozik egy Jim nevű rabszolgával (Courtney B. Vance), akivel együtt indulnak egy izgalmas, veszélyekkel teli utazásra a Mississippi folyó mentén. A Huckleberry Finn kalandjai bemutatja, hova fejlődik kettejük barátsága, miközben olyan kényes kérdésekkel szembesülnek, mint a rabszolgaság, a rasszizmus vagy az élet igazságtalanságai – ezek pedig Huck addigi gondolkodását is teljesen megváltoztatják.
Személyes kedvencem Az árva című 2009-es thriller, amelyben egy házaspár, miután elveszítik születendő gyereküket, úgy döntenek, örökbe fogadnak egy kilenc éves kislányt. Esther tökéletesnek tűnik – okos, kedves, tisztelettudó, jól nevelt. A család örömmel fogadja, még a pár másik két gyerekei is viszonylag, szóval minden ideálisnak tűnik. Egy ideig. Nem sokkal a beköltözése után ugyanis egyre aggasztóbb és kifejezetten veszélyes dolgok köthetők a kislányhoz, ami az anyát, Kate-et (Isabelle Fuhrman) arra sarkallja, hogy kiderítse, mi történhetett Esther múltjában, ami magyarázatot adhatna a viselkedésére. Az apa, John (Peter Sarsgaard) természetesen nem hisz a feleségének (nem csoda, Esther rendkívül meggyőzően férkőzik a kegyeibe), ezért Kate kénytelen egyedül szembenézni a veszélyekkel. Hogy aztán olyan dologra derüljön fény, ami nemcsak őt, hanem a nézőt is taccsra vágja. Ennél többet nem mondhatok, a filmtörténet egyik legnagyobb csavarát spoilerezném el vele, szóval érdemes inkább megnézni, ha eddig elkerülte volna a figyelmét.
Ne feledje: Szerda este 8 óra, FILM4, Annie!
