Valóban felébreszthetők a kómába esettek egyetlen gyógyszerrel?

Az 1990-es Ébredések című film története Malcolm Sayer neurológus (Robin Williams) munkáját mutatja be, aki az 1917 és 1928 közötti encephalitis lethargica-járvány túlélőin próbál segíteni egy bronxi kórházban, 1969-ben. A betegség az agyvelőgyulladás egy nem tipikus formája, amelyet más néven álomkórnak is neveznek (nem összekeverendő a cecelegyek terjesztette fertőző, afrikai betegséggel), és azzal jár, hogy a páciens egyfajta katatón állapotba, vagyis éber kómába kerül – tehát nagyjából érzékeli a külvilágot maga körül, de nem tud sem mozogni, sem pedig kommunikálni. Tehát gyakorlatilag börtönben él a saját testében.

Sayer a kutatásai során rájön, hogy ezek az emberek belül igenis élnek, ezért minden erejével azon van, hogy kimenekítse őket ebből a rémes állapotból. Mivel a betegségre még nincs gyógymód, egy olyan gyógyszerhez nyúl, amelyet ugyan eredetileg Parkinson-kórban szenvedőkön alkalmaztak, ő mégis úgy véli, hogy a katatón betegek számára is megoldást jelenthet. A film másik főszereplője Leonard Lowe (Robert De Niro), az első, aki a gyógyszer hatására magához tér, majd gyorsan és nagyon látványos javuláson megy keresztül. De aztán jönnek a problémák, a mellékhatások ugyanis erősen veszélyeztetni kezdik Lowe életminőségét, aki épphogy csak elkezdett alkalmazkodni új életéhez egy ismeretlen, megváltozott világban.  

A Penny Marshall-rendezte Ébredések több mint 52 millió dolláros bevételt hozott a készítőknek, és három Oscar-díjra jelölték: legjobb adaptált forgatókönyv, legjobb férfi főszereplő (Robert De Niro) és legjobb film kategóriában. Egy fantasztikus történet, amely egyszerre melengeti és zúzza össze az ember szívét, és amelyben Robert De Niro valóban lenyűgöző, fájdalmas és csodálatos játéka mellett Robin Williams úgy tudott vicces lenni, hogy a végeredmény mégis megható és ízléses maradt – Golden Globe-díjra is jelölték az alakításáért (Roger Elbert filmkritikus csalódottságát is kifejezte azzal kapcsolatban, miért nem őt jelölték Oscarra, szerinte ugyanis ez volt Williams életének legjobb alakítása). Ráadásul nem is ez az első orvosi dráma, amelyben játszott, ott a Patch Adams is, a kettő között mégis van egy nagyon fontos különbség: míg az előbbi történelmileg pontatlan és talán túl érzelgős is, az Ébredések igaz történetet dolgoz fel fiktív cselekményszálakkal kiegészítve, és sokkal finomabban alkalmazza a hatásvadász szentimentalizmust.

Dr. Oliver Sacks brit neurológus, természettudós, történész és író számos bestseller könyvet írt olyan emberekről, akik neurológiai problémákkal küzdöttek – köztük saját magáról is, aki egy prozapagnózia nevű kognitív rendellenességben, azaz arcvakságban szenvedett, tehát képtelen volt felismerni az emberi arcokat, beleértve a sajátját is – ez a betegség inspirálta az 1985-ben megjelent A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyvét. Az Ébredéseket azonban már jóval előbb, 1973-ban megírta, amely az 1920-as évek encephalitis lethargica járványának áldozatait és azok életét mutatja be. A betegség, ahogy ő fogalmaz, megtámadja az agyat, és az embert egyfajta robotszerű állapotba helyezi, aki így néma és mozdulatlan marad. Kicsit hasonlít a bezártságszindrómához, mégsem teljesen ugyanaz, egyrészt, mert a két betegségnek különbözőek a kiváltó okai, másrészt, míg a bezártságszindómában szenvedő betegek teljesen tudatában vannak a körülöttük zajló eseményeknek, és tisztán hallanak és értenek mindent (sőt, a szemüket is ki tudják nyitni), addig az encephalitis lethargicában szenvedők nem minden esetben vannak „teljesen ébren”.

Sacks az 1960-as években kezdte tanulmányozni ezeket az embereket, és a Beth Abraham Kórházban kezelte őket, mégpedig egy L-DOPA nevű gyógyszert alkalmazva, amely egy aminosav – a dopamin, norepinefrin és epinefrin (adrenalin) neurotranszmitterek előfutára, és noha addig csak Parkinson-kór kezelésére használták, Sacks meglátta benne a lehetőséget egyéb betegségek gyógymódjára is. A gyógyszer és a kísérletek tehát valóban megtörténtek, ahogy Malcolm Sayer karaktere is valós, konkrétan az író ihlette, csak azért nem az ő nevén futott, mert így a forgatókönyvírók nagyobb szabadságot kaptak a karakter alakításában (például Sayer nyugodtan flörtölhetett egy nővérrel a filmben, amit Sacks sosem tett volna meg, tekintve, hogy homoszexuális volt).

Egy 1991-es AP News cikk szerint Leonard Lowe karaktere ugyancsak létező személyen alapul, aki Sacks egyik páciense volt. A cikk „rendkívül művelt emberként” hivatkozik rá, aki szívesen idézett filozófusokat, és éleslátó könyvkritikákat írt. Más, kezelt betegek mellett kezdetben Leonard is pozitívan reagált a gyógyszerre, és teljesen „felébredt”, ám idővel paranoid lett, súlyos tikjei alakultak ki, és végül visszaesett korábbi katatón állapotába. 1981-ben hunyt el.

Dr. Oliver Sacks memoárja más tempóban bontakozik ki, mint a film, ami kifejezetten jót tesz a történetnek: például míg a könyvben a betegek csak fokozatosan, hetek alatt ébrednek fel, addig a filmben ez nagyjából egyetlen pillanat alatt történik meg, ami sokkal jobban érzékelteti a változást és erőteljesebb dinamikát ad a történetnek. A filmben a betegek agresszívabb és szexuálisan túlfűtött tüneteit is visszafogták, és ugyan talán De Niro karaktere áll a legközelebb irodalmi megfelelőjéhez, még Leonardnak is vannak olyan jelenetei a filmben, amelyek nem szerepelnek a könyvben.

Ami viszont változatlan maradt, az a Sacks által kezelt betegség hatása, és mivel ez a történet központi eleme, ezért érthető, hogy az ebből származó katatón állapotot és a gyógyszer kiváltotta mellékhatásokat nem manipulálták jelentősen a film kedvéért. Bár az Ébredések számos ponton eltér a valóságtól, mivel Sacks mint technikai tanácsadó vett részt a film készítésében, a stáb ügyelt arra, hogy a film hű maradjon a könyv lényegéhez, és hitelesen ábrázolja az encephalitis lethargica pusztító hatásait.

Dr. Oliver Sacks és Robin Williams

Robin Williams sok időt töltött Sacksszel a forgatás előtt, hogy biztos lehessen benne, karaktere, Dr. Sayer, hű marad az Ébredések valós történetéhez. A forgatás alatt aztán közeli barátokká váltak, és kapcsolatuk egészen halálukig megmaradt (Sacks pontosan egy évvel a színész halála után, 2015 augusztusában hunyt el). Williams egyszer egy Reddit kérdezz-felelekben azt nyilatkozta, hogy Malcolm Sayer volt a kedvenc szerepe: „Ajándék volt Oliver Sacks megformálása, mert találkozhattam vele, és belülről is megismerhettem az emberi agyat. Oliver szubjektíven ír az emberi viselkedésről, és ez volt az, ami elindította az érdeklődésemet a téma iránt.” Egy Charlie Rose-zal folytatott interjúban pedig arról beszélt, hogy Sacks hosszú időn át az egyik legfontosabb tanítója volt még a film befejezése után is.

Az Ébredések című filmet megtekintheti nálunk péntek este 8 órától a FILM4-en.