Igazságot az ingatlanosoknak!

Újító ötletek rovatunk következik: aki valóban értékelhető rémfilmet kíván forgatni, a már unásig alkalmazott vámpír-szellem-zombi szentháromságon kívül érdemes egyéb főgonoszokban is gondolkodnia: az ingatlanosokban például. Most miért? Gondoljon csak bele: az ingatlanosok szinte minden filmben rossz arcok. Ők azok, akik dossziészorongatva tukmálják rá gyanútlan, naiv családokra azokat a házakat, amelyekben tíz perccel azelőtt még két gyereket és egy házaspárt mészároltak le valakik, ahogy arról is meggyőzi a beköltözni vágyókat, hogy teljesen normális dolog, ha sikolyok hallatszódnak a pincéből, ha reggelente véres „halál” felirat várja őket a fürdőszobatükrön, vagy ha maguktól kerülnek fel a székek a konyhaasztalra. Meg hát ott vannak az ingatlanfejlesztők is, akik egész egyszerűen nem tesznek egyebet, csak Tönkreteszik Szeretett Városunk Értékeit, rombolnak, hogy aztán felhőkarcolót építsenek a négyszáz lelkes falu egyetlen művháza helyére (ahol árva gyerekek kötnek lajbit a nyugdíjasok féllábú kutyáinak), és az sem hatja meg őket, ha a helyi kisebbségi kórus elénekli nekik a Let It Be-t.  

“Köszönöm, épp ilyen csokrot terveztem az edzőtermembe!” (A birtok szíve című filmben egy ingatlanfejlesztő és egy ingatlanos találkozását követheti nyomon.)

Pedig a valóságban nyilván nem ilyen elvetemült lények az ingatlanosok, elvégre ők azok, akik segítenek megtalálni a számunkra tökéletes helyet, ahol majd élünk, dolgozunk, vagy új vállalkozást indítunk. Meghallgatják az emberek elborultabbnál elborultabb igényeit és elképzeléseit, ismerik a költségvetési keretüket, és ezekhez alkalmazkodva próbálnak a legjobb ajánlatokkal előállni. (Persze ha épp az az elképzelésünk, hogy egy kísértetjárta házban éljünk, vagy kifejezetten egy indiántemetőre szeretnénk építkezni, nyilván ezekre is lesznek ötleteik).

Sokan egy üres vagy lelakott házat látva frászt kapnak, hogy mit fognak ezzel kezdeni (a házfelújítós műsorok egyik központi eleme, amikor a házaspár azon nyűglődik, hogy miért nem modern mozaikcsempe van a falon penész helyett), akkor jön az ingatlanos, és elmagyarázza, majd ötleteket ad, hogy miként lehet a saját szánk íze szerint kialakítani új életterünket. Látja benne a lehetséges gyerekszobát, a gardróbot, ahova minden fölösleges cuccunkat behányhatjuk majd, vagy rávilágít, miért nem reális a kamrából mozitermet kialakítani.

Meg hát ott vannak az ingatlanfejlesztők, akik nemcsak azért léteznek, hogy közösségeket tegyenek tönkre, vagy egy óvatlan pillanatban lebombázzák a Vatikánt, hogy egy Pepcót húzzanak fel a helyére. A jó fejlesztők szerencsés esetben arra törekszenek, hogy a modernizáció ne legyen egyenlő a múlt eltörlésével, és sikerüljön úgy integrálni az új elemeket, hogy a város mégis megtartsa eredeti karakterét és hangulatát. Például mennyire pazar dolog már, amikor egy régi malomból vagy egy elhagyatott gyárépületből loftlakásokat alakítanak ki, vagy egy szeméttelepnek használt területből közösségi parkot építenek! Ezek az emberek ráadásul építészekkel, művészekkel, dizájnerekkel dolgoznak együtt, így nehéz lenne azt gondolni, hogy valami pokoli szektaként működnek, akiknek az a közös célkitűzésük, hogy tönkretegyenek mindent és mindenkit maguk körül.

Az emberek szeretnek pufogni azon, hogy már megint ki kellett vágni három fát egy új lakópark miatt (mondjuk sok esetben jogos is a felháborodás), de az valamiért nem szokott zavarni senkit, ha egy lelakott ipartelep lebontása után további negyvenet ültetnek, és játszóteret építenek közéjük. Az ingatlanfejlesztők e projekteken keresztül nemcsak pénzt keresnek, hanem sok esetben közösséget teremtenek, vagy épp egy egész várost rehabilitálnak, és újragondolják az addig élhetetlen közlekedést és infrastruktúrát, hogy új arculatot adhassanak a környéknek.

Az ingatlanosokat és ingatlanfejlesztőket tehát ideális esetben nem csak önös érdekek vezérelnek, hanem pontosan tudják, hogy az elégedett ügyfél, a jól működő városrész és a fenntartható környezet az, ami hosszútávon eredményeket hoz még akkor is, ha nem kecsegtetnek épp azonnali haszonnal. Szóval ha legközelebb ingatlanost lát egy filmben, jusson eszébe: ő is csak egy ember, aki jót akar, még ha ez nem is mindig jön össze.

Ezek után pedig biztos imádni fogja A birtok szíve című amerikai, romantikus filmet, amelyben egy ingatlanos nő és egy ingatlanfejlesztő férfi feszülnek egymásnak, miután utóbbi fel akarja vásárolni előbbi családjának történelmi birtokát. És hogy mi lehet ebből? Jól sejti: szerelem! A filmet vasárnap, 14:35-kor tekintheti meg a FILM4-en.