A kilencvenes évek elején Tom Cruise karrierje belassult. Ahogy közeledett a harminchoz, eljött az idő, amikor már nem tudta tovább eljátszani a menő, fiatal srác szerepeket – amikkel hasított a ’80-as években. A Mint a villám nem hozott olyan jól a jegypénztáraknál. A folytatás, a Túl az óperencián még rosszabbul teljesített, annak ellenére, hogy Cruise újra összeállt akkori feleségével, Nicole Kidmannel, akinek karrierje kezdett felfelé ívelni. Itt volt az ideje az ideje a változtatásnak. És ez lett a Becsületbeli ügy, amely 00 millió dolláros sikert hozott, és a világ legjobban kereső színészévé tette.
A Becsületbeli ügy Aaron Sorkin színdarabja alapján készült, aki akkoriban még ismeretlen volt. Sorkin nővére ügyvéd volt az amerikai haditengerészet főbírói testületénél, amelyet ma már – nagyrészt ennek a filmnek köszönhetően – JAG-Corps néven ismerünk (a Judge Advocate General’s Corps az Egyesült Államok légierejének katonai igazságszolgáltatási ága vagy szakterülete). A nővére mesélt neki egy ügyről, amelyben tengerészgyalogosok egy csoportja állt bíróság elé, miután egy felettes tiszt által elrendelt zaklatás majdnem egy tengerésztársuk halálát okozta. A bűncselekménnyel vádolt tíz tengerészgyalogos közül heten elfogadták a vádalkut, amely azonnali elbocsátásukat írta elő. Hárman a bírósági tárgyalást választották, és végül mindhármukat felmentették.
Sorkin jelentősen dramatizálta az eseményeket: az erőszakos zaklatás halálos áldozattal járt, és csak két tengerészgyalogos volt benne érintett, akik bíróság elé is álltak. A darabot azonnal eladta David Brownnak, a Cápa egyik producerének, mellé társult Rob Reiner. Reiner akkoriban nagyon keresett rendező volt, hiszen ő készítette A Turné, az Állj mellém és a Harry és Sally című filmeket. William Goldman, a híres író azonban annak ellenére, hogy csak a forgatókönyvet kapta meg, néhány dolgot átvariált, amelyek annyira tetszettek Sorkinnak, hogy azokat beépítette az eredeti darab minden későbbi színpadi verziójába.
A főszereplő Daniel Kaffee szerepére, aki arra specializálódott, hogy ügyfeleinek vádalkut kössön anélkül, hogy valaha is bíróság elé kellene állnia, Tom Cruise volt az első és egyetlen választás. Bár ugye épp nem ment jól neki a szekér, ennek ellenére volt annyi korábbi erős filmje, hogy felkérték. A forgatókönyv és a rendező személye elégendőnek bizonyult ahhoz, hogy számos nagyágyút leigazoljanak, annyira, hogy a mellékszerepeket is ilyenek kapták meg.
Akár Kiefer Sutherland és Kevin Bacon is vitathatatlanul alkalmasak lett volna a Kaffee-nek, de mindketten beleegyeztek, hogy kisebb szerepeket játsszanak: Sutherland a szadista Kendrick alhadnagyot, aki részt vesz az eltussolásban, míg Bacon az ellenfél ügyvédjét, Jack Ross kapitányt alakította. Demi Moore, aki nem sokkal korábban a Ghost című filmben szerepelt, JoAnne Galloway hadnagyot, Kaffee társügyvédjét és felettesét játszotta. Ez oda vezetett, hogy a Tri-Star stúdió követelte, hogy Sorkin írjon egy szexjelenetet Cruise-nak és Moore-nak, azt állítva, hogy nincs értelme Moore-t castingolni, ha nem fog lefeküdni Cruise-zal a filmben. Sorkin felháborodott a stúdió megjegyzésén, és Reiner is hasonlóan érzett: szerinte az ötlet ostobaság volt. Az akkoriban elsősorban komikusként ismert Kevin Pollack játszotta Kaffee legjobb barátját és a film lelkiismeretét, Sam Weinberget, míg a többi szereplő között olyan akkor még csak feltörekvő színészek szerepeltek, mint Cuba Gooding Jr. és Noah Wyle.
Mindenki közül azonban a legnagyobb név természetesen Jack Nicholson volt, aki Nathan R. Jessep ezredest alakította. Meglepő módon nem Nicholsonnak ment volna a szerep, ám Gene Hackman visszautasította, mert inkább Clint Eastwood Nincs bocsánat című filmjét vállalta, amelyért aztán Oscart is kapott. Nicholson sem járt rosszul, mindössze tíz napnyi munkáért 5 millió dollárt fizettek neki.
Ha most megnézzük a filmet, könnyen megértjük, miért volt akkora szenzáció, amikor megjelent. Egyszerre működik, mint egy izgalmas szórakoztató darab, és az adja neki a pluszt, hogy az egész katonai hierarchia és a morál rá van öntve. Cruise tökéletesen alakítja a beképzelt Kaffee-t, aki JAG-ként szeretne annyi időt ledolgozni, hogy már magánzóként kezdhessen karriert, és inkább teljesen távol maradna a tárgyalóteremtől. Kihívást jelent számára az, hogy a tárgyalóteremben kell helyt állnia, és ráadásul szembe kell néznie a katonai intézményrendszerrel, Nicholson meg egy karrierista, aki ráadásul egy szadista barom. A filmet 1992-ben a Nicholson és Cruise közötti feszültség miatt szerették nagyon – a kritikusok.
Mindent egybevetve, a Becsületbeli ügy kasszasiker lett, 141 millió dolláros bevételt hozott az Egyesült Államokban és további 100 millió dollárt a tengerentúlon. A film öt Oscar-jelölést kapott, de végül egyet sem nyert. Az egyik legmaradandóbb öröksége az lett, hogy a film nyomán jött létre a CBS jogi drámája, a J.A.G. – Becsületbeli ügyek, míg Sorkin az Elnök embereinek írójaként, és egyébként is Hollywood egyik legkeresettebb írójaként futott be karriert. Sorkin és Reiner néhány évvel később újra összeállt, és megcsinálták a Szerelem a fehér házban című, szintén nagy sikerű filmet. Cruise meg újraalapozta vele a karrierjét. Szóval mindenkinek bejött a buli, így csak azt mondjuk: Szombat 20:00 FILM4!
