Tudjuk, mit várhatunk ettől a bűnügyi sorozattól, és szerencsére meg is kapjuk

Brutálisan meghalt emberek, akiknek a holttestéből kellene visszakövetkeztetni, hogy ki és hogyan gyilkolta meg őket? Már tudunk is egyet ajánlani, hiszen a 2019-ben bemutatott A halottkém egy eredetileg egy torontói kórház sürgősségi osztályán dolgozott orvos, Jenny Cooper (Serinda Swan) története, aki egy személyes trauma hatására nemcsak hogy pályát módosít, de maga is vizsgálódik a szó legnemesebb értelmében az asztalára került gyilkosságokban. Ez persze nemcsak azt hozza magával, hogy meg is old pár esetet, hanem azt is, hogy több konfliktusba is kerül az ezeknek a megoldására valójában hivatott gyilkosságiakkal és persze a saját feletteseivel. Az M.R. Hall azonos című könyvéből készült sorozat nem újdonság, viszont a közmegegyezés szerint az egyik legjobban sikerült hasonló darab.

És úgy általában véve nem baj vajon, hogy ez a történet nagyjából fedi a CSI: A helyszínelők című sorozat alapvetéseit? Nos, az a helyzet, hogy nem feltétlenül: 2024-re nagyjából elértünk ugyanis arra a pontra, hogy a “CSI-sorozat” egyfajta zsáner lett, épp úgy mint a romantikus film, a vígjáték vagy mondjuk kicsit komolyabb vizekre evezve, a film noir. Pontosan tudjuk, mit várhatunk tőle, ismerjük a dinamikáját, a kötelező fordulatokat, és összességében azt is, hogy mire fog kilyukadni minden rész története: abban, hogy a helyszínelő/baleseti helyszínelő/halottkém leleplezi a gyilkost. A műfajnak része valamiféle pszeudo-horror hangulat is: a gyilkosságok általában brutálisak, egy holttest boncolása elég gusztustalan, de soha nem mennek el addig, hogy bármi olyat mutassanak, ami miatt ne lehetne bátran bepakolni a végeredményt a délutáni idősávba. Az érzés mégis az, hogy itt most valami durva dolog történik, és ez még akkor is mindig igaz, ha olyan őrületes akciókba nem szokás keveredni ebben a műfajban: az akció ugyanis drága mulatság, ez a zsáner pedig általában figyelni szokott arra, hogy ne öntsék ki a világ összes pénzét. 

Természetesen nem véletlen, hogy CSI-zsánerről van szó: a 2000 és 2015 között futott amerikai sorozatnak tényleg megszámlálhatatlan leágazása és koppintása is született és fog születni a jövőben is. Volt idő, amikor a CSI volt a világ legnézettebb televíziós sorozata: a hatodik évadot részenként 20 millióan nézték csak az USA-ban. Magyarországon is simán elérte az ötödik helyet úgy, hogy nálunk eredetileg csak a késő esti idősávban adták. A CSI-franchise akkorára nőtt, hogy az eredeti – amúgy Las Vegasban játszódó – mellett született Miamiban és New Yorkban játszódó testvére is, de az sem teljesen véletlen, hogy magyarországon az NCIS című sorozat NCIS – Tengerészeti helyszínelők néven futott, bár ezt kicsit megbolondította, hogy az NCIS franchise-nak is születtek különféle leágazásai később.

Tulajdonképpen ezeknek a sorozatoknak az örökségét viszi tovább méltó módon A halottkém. Tudjuk, mit fogunk tőle kapni, és nagyon élvezzük.

In the character driven one-hour drama CORONER Dr. Jenny Cooper (Serinda Swan), a recently widowed, newly appointed coroner investigates any suspicious, unnatural or sudden deaths in Toronto. The series reflects the rich racial, class and gender diversity of the city. Each death brings Jenny into a new arena in the city and sparks buzzworthy themes… Jenny taps into her intuition, as much as her intellect and heart, as she solves cases along with the help of Homicide Detective Donovan “Mac” McAvoy (Roger Cross), a man who isn’t afraid of challenging status quo; pathologist Dr. Dwayne Allen (Lovell Adams-Gray), his assistant River Baitz (Kiley May); and Alison Trent (Tamara Podemski), Jenny’s assistant who keeps it real. And while Jenny solves mysterious deaths, she also deals with clinical anxiety, a teenage son, Ross (Ehren Kassam), who is still grieving the death of his father, and the prospect of starting a new relationship with the enigmatic Liam (Éric Bruneau).