A Fonda vezetéknév kétségtelenül összeforrt Hollywooddal, és nincs olyan ember, aki ne ismerne legalább egyet közülük. Nem véletlen, elég sokan voltak és vannak, és valamennyien sikeres művészi karriert futottak be. De talán épp ez okozhat zavart a fejekben – hát ki tud ennyi tehetséget megjegyezni egyetlen családon belül? Érdemes tisztázni ezt a kérdést!
A Fonda-család elődei Genova környékéről telepedtek át a mai Hollandiába, onnan pedig Amerikába, valamikor a 17. században. És most átugrunk pár évszázadot, hogy megérkezzünk a filmezés korszakába. Az első legendás Fonda kétségtelenül az elképesztő Henry volt, a nyomdász William Brace Fonda és felesége, Herberta Jaynes három gyermeke közül a legidősebb. Újságírónak tanult, az egyetem alatt tornatanárként dolgozott, majd amíg a szakmájában próbált elhelyezkedni, barátja (Marlon Brando) édesanyja javaslatára egy színházban kezdett dolgozni – színészként. Innen aztán nem volt megállás, egyik szerep követte a másikat, aztán jöttek a díjak, elismerések és az abszolút hírnév.
Élete során olyan filmekben szerepelt, mint A farmer feleséget keres (ez volt az első), a Tizenkét dühös ember, a Volt egyszer egy vadnyugat, A leghosszabb nap, A halál ötven órája, a Nevem: Senki és az Érik a gyümölcs, utóbbiért Oscar-díjra is jelölték. Az 1981-es Aranytó című filmben nyújtott alakításáért aztán meg is kapta a díjat, amelyre ugyan régóta várt, de mivel kerekesszékbe kényszerült, az otthonában kellett átvennie. Néhány hónappal ezután, 1982. augusztus 12-én halt meg, szívelégtelenségben.
Fonda ötször nősült, gyermekei második, Frances Seymour Brokaw-val köttetett házasságából születtek. Nem volt könnyű ember, ezt az egész család elismerte, volt is feszültség ebből rendesen. Lánya, Jane 1937-ben, fia, Peter pedig 1940-ben született. Apjuk megszállott karrierista volt, aki kizárólag a szakmájára koncentrált, a családjára egyáltalán nem. Míg ő távol volt, felesége, Frances súlyos depresszióval és egyéb mentális problémákkal küzdött, ami odáig fajult, hogy 1950-ben öngyilkos lett – ekkor a gyerekek még csak 10 és 13 évesek voltak, így Henryvel maradtak, aki, nos, nem volt éppen az apák gyöngye, és ezzel még semmit nem mondtam.
Jane Fonda 2018-ban, a People-nek adott interjújában így emlékezett vissza a viszonyukra: „Ha van egy szülő, aki nem képes ott lenni, nem tükröződik szeretetet a szemében, az nagy hatással van az önképedre. Gyerekként mindig azt hiszed, hogy ez a te hibád”. Fonda újraházasodott, de a gyerekeivel való kapcsolatán ez sem lendített sokat. Jane és Peter több ízben próbálták rendezni a viszonyukat apjukkal, de ez egészen a haláláig csak hiábavaló kísérletnek bizonyult. „Mielőtt meghalt, el tudtam mondani neki, hogy szeretem, és megbocsátok neki mindenért, azért, hogy sosem volt jelen” – nyilatkozta a színésznő a Who’s Talking to Chris Wallace című műsorban 2023-ban, majd hozzátette: „Remélem, ő is megbocsátott nekem, hogy nem voltam jobb lánya… Nem mondott semmit. De sírt. Még sosem láttam ilyet… erős pillanat volt.”
Peter Fonda, Jane öccse Don’t Tell Dad című memoárjában arról írt, hogy mikor szerepet ajánlott apjának az általa rendezett Wanda Nevada című filmjében (1979-ben), azt mindketten nagy feloldásnak élték meg. „Nagyon szeretlek, fiam. Szeretném, ha tudnád” – mondta Henry, fia pedig ekképp emlékszik vissza erre a meghatározó pillanatra: „Olyan erősen öleltem, hogy éreztem a pacemakert a mellkasában. Könnyek futottak le az arcomon, és elmondtam neki, hogy nagyon szeretem. Évek frusztrációi olvadtak le a szívemről, mint a hó a tetőről” – írta. (Érdekes, és ezt már csak én teszem hozzá, hogy egy filmszerep kellett ahhoz, hogy végre némi szeretetet mutasson a fia felé, remélem, ebbe Peter soha sem gondolt bele igazán).
Jane Fonda kétségtelenül a mai napig is az egyik legnagyobb színésznő Hollywoodban, de társadalmi és politikai aktivizmusa is figyelemreméltó. Nem csoda, második világháborús veterán édesapjától otthon a hazafias és nacionalista eszméket hallgatta, aztán a vietnami háború és az amerikai polgárjogi tüntetések idején kezdte megkérdőjelezni mindazt, amit a világról tudott. Pályafutását modellként kezdte, szerepelt a Vogue címlapján is, filmes karrierje a hatvanas években indult be – rendszeresen foglalkoztatták, évente átlagosan két filmet forgatott. Karrierje során kétszer nyert Oscar-díjat: a Klute és a Hazatérés című filmekért. De számos klasszikusban szerepelt még, a Kilenctől ötigben például, a Barbarellában, az Aranytóban (apja mellett), a Mezítláb a parkban vagy A lovakat lelövik, ugye? című filmekben. Egy ideig felesége volt Roger Vadim francia forgatókönyvírónak, akivel közös lányuk is született, Vanessa Vadim.
Válása után hazaköltözött Amerikába (házasságuk alatt Franciaországban éltek), ahol a filmezés mellett polgárjogi tüntetések rendszeres látogatója lett, de háborúellenes állásfoglalása, progresszív politikai nézetei és környezetvédelmi aktivizmusa az egész életét átszőtte, és ez a mai napig is így van. Legyen szó #MeToo mozgalomról, Black Lives Matterről, klímaváltozásról, Fonda felszólal és protestál, annyira, hogy Washingtonban, a Capitol Hill-i tüntetés során – ahol a környezetvédelmi reformok érdekében szólalt fel – többször letartóztatták. „Imádom ezt a bolygót, és mindent meg akarok tenni annak védelmében. Számomra felfoghatatlan, hogy ne tegyek meg mindent, amit tudok” – nyilatkozta 2023-ban.
Jane háromszor volt házas (a férjek időrendben: Roger Vadim, Tom Hayden, Ted Turner), és három gyereket nevelt fel: lánya, Vanessa Vadim, rendező lett, Ted Turnerrel közös fia, Troy Garity színészként ismert, míg örökbefogadott lányából, Mary Luana Williams az írói pályát választotta. Jane a 2000-es években gyakran beszélt arról, milyen nehéz volt a karrierje és a gyereknevelés között lavíroznia. „Az egyetlen, amit bánok az életben, nem a botrányokhoz vagy az aktivizmushoz köthető, hanem az, hogy nem szenteltem elég időt a gyereknevelésnek, a házasságnak és a lelkem ápolásának. Nem olyan anyja voltam a gyerekeimnek, amilyen szerettem volna lenni. Sajnálom, hogy nem voltam mindig jelen az életükben. Nagyszerű gyerekeim vannak. Tehetségesek, okosak, csak én nem tudtam, mihez kezdjek ezzel”.
Peter Fonda, akárcsak apja, a hollywoodi filmipar igen meghatározó szereplőjévé vált. Színész volt, rendező, író és producer. Gyakorlatilag minden,amiért ebben a szakmában elismerést érdemelhetett. Többek között ő volt az amerikai lázadás szimbólumává vált Szelíd motorosok című film egyik írója és főszereplője (a forgatás során kétszer is súlyos gerincsérülést szenvedett), szerepelt a Börtöntúra Yumába, az Ulee aranya és a Faterok motoron című filmekben is. Karrierje során kétszer nyert Golden Globe-díjat, és kétszer jelölték Oscar-díjra (a Szelíd motorosokért és az Ulee aranyáért). Életében három filmet rendezett, kettőnek producere is volt, és összesen 116 filmben játszott, 2019-es halála előtt még szerepelt a Megkésett kitüntetés című filmben is Diane Ladd mellett. Két igazán fontos nő volt az életében, Susan Jane Brewer (őt el is vette, két gyerekük született), majd Portia Rebecca Crockett.
Lánya, Bridget Fonda 1964-ben született, fia, Justin két évvel később. Előbbiből színésznő lett, utóbbiból operatőr. Amikor Peter és Jane Brewer elváltak, a gyerekek anyjukkal maradtak. Bridget 1992-ben azt mondta a New York Times-nak, hogy ez a változás súlyos elhagyatottság-érzést keltett benne, de felnőttként már jól kijött az apjával. „Bátran mondhatom, hogy apám a közvélemény szemében hippi motorosként élt, de valójában mindig is egy elegáns, jól öltözött hippi volt” – emlékezett vissza a színésznő. Peter Fonda 2019-ben, 79 éves korában halt meg, tüdőrákja szövődményetől. Nővére, Jane a People-nek adott interjújában így emlékezett vissza utolsó közös időszakukra: „Nagyon szomorú vagyok. Ő volt az én édes szívű kisöcsém, a család szószólója. Ezekben az utolsó napokban gyönyörű időket töltöttünk kettesben. Nevetve ment el.”
Bridget Fonda Peter lánya, Henry unokája és Jane unokahúga. Élete első filmjében, ötévesen játszott együtt apjával a Szelíd motorosokban, de igazán a kilencvenes években vált ismertté, miután olyan filmekben kapott fontos szerepet, mint a Keresztapa harmadik része, az Egyedülálló nő megosztaná, a Jackie Brown, a Facérok, A bérgyilkosnő vagy a Botrány című dráma, amelyért Golden Globe-díjra jelölték legjobb női mellékszereplő kategóriában. A nagy ívű felfutás ellenére azonban hamar, már a kilencvenes évek vége felé hanyatlani kezdett Bridget karrierje, és kifejezetten felejthető filmekben kapott csak szerepet (bár az Amy után című tévéfilmért ismét Golden Globe-ra jelölték). 2003-ban férjhez ment a Beetlejuice és a Karácsonyi lidércnyomás című filmek zeneszerzőjéhez, Danny Elfmanhez, két évvel később pedig megszületett fiuk, Oliver.
Bridget már egészen fiatalon tudta, hogy ha egyszer gyerekei lesznek, őket fogja előtérbe helyezni a karrierjével szemben, és ezt be is tartotta. Amikor Oliver megszületett, végleg visszavonult a filmezéstől. A nyilvánosság mégsem tudja teljesen elengedni őt, és rendszeresen írnak róla, többnyire azért, mert meghízott, és hatvan évesen már nem az a szexi bombacsaj, mint annak idején volt (micsoda meglepetés!). Arról, hogy miként élte meg, hogy a világ egyik leghíresebb hollywoodi családjába született bele, így nyilatkozott a Guardiannek 2000-ben: „Ami igazán jó, az az, hogy tisztelem őket, és soha nem éreztem úgy, hogy tagadnom kellene a létezésüket vagy szégyellnem kellene a kapcsolatot velük. Arról, hogy tervez-e valaha visszatérni a szakmába, egy 2023-as lesifotó megjelenése után csak annyit mondott, hogy „nem, túl jó dolog civilnek lenni.” A színésznőt legközelebb az Egyedülálló nő megosztaná című filmben láthatja nálunk vasárnap 19 órától a FILM4-en.
