Nincs ember, aki a csúcson kezdené, és ez a legnépszerűbb és legszebb emberekre is igaz. Hollywood meghódítása pláne nagy falat, kellő eltökéltség és türelem nélkül senki sem szerezhet magának hírnevet a filmszakmában. Viszont amíg a Nagy Áttörés el nem érkezik, illik nem éhenhalni, és olykor olyan munkákat is el kell vállalni, amelyek adott esetben nem vágnak épp a feltörekvő sztáregyedek profiljába, vagy a kelleténél kicsit távolabb állnak a híres amerikai álomtól. Erre példa az alábbi férfiak esete is, akik azelőtt, hogy híressé váltak volna (és a People Magazin a világ legszexibb férfijai közé választotta volna őket!), egészen meglepő munkák elvégzésével próbáltak boldogulni az életben.
Mint Idris Elba, akit, miután elvégezte az előadóművészeti iskolát Angliában, hamar megtalálták a szerepek – majd Amerikába költözött, ahol, ahogy ő mondja, „összeomlott minden”. Gyakorlatilag kezdhetett mindent elölről, ami küzdelmes útnak bizonyult, és amíg fel nem fedezték, olyan munkákból élt, amelyekre nem kifejezetten volt büszke: dolgozott éjszakai kidobóemberként, gumiabroncs-szerelőként, DJ-ként (mondjuk vannak emberek, akiknek pont ez az életcéljuk, neki hálistennek nem), sőt, egy ideig marihuánát is árult. Egy Sirius XM interjúban viccelődve meg is jegyezte, hogy még a színész-humorista Dave Chappelle is emlékszik rá, mivel egy időben tőle vásárolt füvet.
Maine állam Sun Journal nevű lapja arról számolt be egyszer, hogy akik ismerték Patrick Dempsey-t gyerekként, úgy emlékeznek rá, mint az osztály bohócára (szó szerint), aki már idejekorán elsajátította a cirkuszi mutatványok alapjait. Egy helyi előadóművész, bizonyos Randy Judkins képezte ki őt, cserébe a kis Patrick segített neki a ház körüli munkákban. „Az apja elhozta pár órára, gereblyézte a leveleket, aztán zsonglőrködtünk vagy monocikliztünk” – emlékezett vissza Judkins. Dempsey aztán olyan komolyan vette a dolgot, hogy a Clevelandben megrendezett, 34. Nemzetközi Zsonglőrtalálkozón második helyezést ért el junior kategóriában, Judkins szavaival: „szinte lángba borítva az egész helyet”. Dempsey igen ambiciózus volt, még névjegykártyát is nyomtatott magának, amelyen annyi szerepelt: Pat Dempsey, zsonglőr. Amikor átadta valakinek, mindig elmondta, hogy a labdahajigáláson kívül kiválóan ért a hasbeszéléshez, remek bohóc, és monociklizni is tud. Kár, hogy ezeket a képességeket nem kamatoztatta egyetlen Grace klinika részben sem, dehát volt abban horror enélkül is bőven.
„Készen állsz egy titkos randira?” – kérdezi a Hasbro 1999-es Mystery Date társasjátékának reklámja, a dobozon pedig egy vidor arcú, kifejezetten ismerős fiatalember kacérkodik. Ő bizony Chris Evans, amikor még Tyler volt, a rejtélyes, mutálókorú szörfösfiú, aki a játék szerint „az ideális randit egy tábortűz körül, barátok társaságában képzeli el”. A társas, amely arról szól, hogy a lányoknak egy sci-fi-dizájnolt mobilt használva kell kideríteniük, melyik fiú szeretne randevúzni velük, meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett (a hatvanas évek óta létezik különböző formákban), csoda, hogy a ’99-es verzión vigyorgó színész ilyen sokáig nem tűnt fel senkinek. 2015-ben, amikor végre fény derült Evans mélysötét múltjára, röhögve vallotta be, hogy ez neki is nagy dolog volt akkoriban (15 éves volt), és dacára annak, hogy a karaktere egy szörfös szívtipró volt, ő abban sem volt teljesen biztos, hogy egyáltalán jól tartja-e a kezében azt a deszkát.
Paul Rudd, még azelőtt, hogy lenyűgözte volna a világot kortalan külsejével, ugyancsak meglepő munkák elvégzésére kényszerült, ezek közül a kedvence pedig az volt, amikor (most figyeljen!) hat hónapon át sonkákat kellett mázzal kenegetnie. A Kansas City-i Holiday Ham Company alkalmazottja volt ekkor, és szerette ennek a munkának a furcsaságát, de kiváltképp azt, hogy állandóan sonkaillata volt tőle.
Chris Hemsworth igazán szórakoztató munkát végzett annak idején (mondjuk hobbinak azért erős lett volna): mellszívókat tisztogatott és javított egy gyógyszertárban, amely efféle eszközöket adott bérbe szoptató anyáknak. Jimmy Fallon műsorában egyszer elmondta, hogy amikor valaki visszahozta a kibérelt alkalmatosságot, ő egy fogkefével, valami spray-vel és törlőkendővel esett neki, majd megszárította. Nemes dolog ez, akárhogy is nézzük. (És sosem gondoltam, hogy egyszer le fogom írni ezt a mondatot, de milyen büszkék lehetnek azok a nők, akik elmondhatják magukról, hogy egy szép napon maga Thor pucolta le a kölcsön-mellszívójukat.)
Matthew McConaughey a Tökéletlen idők című film előtt homokrendezőként dolgozott a texasi Oak Forest Country Clubban – tehát arra ügyelt, hogy elegyengessen minden buckát, a golfozók lábtörését elkerülendő. A munka hajnali fél 4-kor kezdődött, hogy reggel háromnegyed 7-re, az első csapat indulásáig minden homokcsapda rendben legyen. Ezen kívül a főnöke megkérte, hogy éjjelente puskával vadásszon a golfpálya füvét tönkretevő tatukra, amit McConaughey a lehető legszórakoztatóbb munkának értékelt (szegény párák már kevésbé).
Hugh Jackman alighanem a világ legrémisztőbb munkájával kereste a kenyerét egy időben: gyerekrendezvényekre járt, és bohócnak adta ki magát. Viszont a három éven felüli gyerekek állítólag nem voltak különösebben lenyűgözve a teljesítményétől, „mama, ez a bohóc béna” – mondták, amivel egy életre elvették a színész kedvét attól, hogy valaha még egyszer piros orrot öltsön magára önszántából. (Ezúton szeretném ezt megköszönni minden három éven felüli gyereknek, aki akkor ott volt azon a rendezvényen).
