Nem, nem arra gondoltunk, hogy magyar színésznők lepjék el a filmfővárost, bár az se lenne rossz, hanem hogy számos olyan nő van, akiről simán lehetne filmet forgatni, annyira kalandos életük volt, inspiráltak másokat, vagy épp lázadtak a korszellem ellen. Egy jó forgatókönyvvel simán világsiker lenne mindegyikük története.
Egy igazi úttörő
Legyen az első egy olyan nő, aki meglepő foglalkozást talált magának – legalábbis az 1870-es években mindenképp meglepőnek tűnt. Ő ugyanis úgy döntött, orvosnak tanul – ez addig csak a férfiak kiváltsága volt. Nem is ment könnyen a dolog.
Hugonnai Vilma 1847-ben született, grófi családban, és gyermekkorától érdeklődött a természettudományok iránt. Édesanyja tüdőbajjal küzdött, ami később meghatározó élménnyé vált számára. Fiatal korában autodidakta módon kezdett orvosi ismereteket szerezni, miközben magániskolában tanult. 18 évesen férjhez ment egy földbirtokoshoz, akitől három gyermeke született. Az 1870-es években egy Jókai Mór által írt újságcikk hívta fel figyelmét arra, hogy a zürichi egyetem lehetővé tette nők számára is az orvosi tanulmányokat. Bár férje támogatta a döntését, pénzt nem adott, így Vilmának a családi ékszereit kellett eladnia, hogy megvalósítsa álmát. Svájcban szegényes körülmények között élt, de 1879-ben sikeresen lediplomázott, és orvossá avatták. Hazatérve Magyarországra azonban senki nem ismerte el a diplomáját, így szülésznőként kereste kenyerét. Közben elvált, és újból férjhez ment. 1897. május 14-én ismerték el a diplomáját, nem meglepő módon főleg szegényeket és nőket gyógyított.
Aki Magyarországra hozta Párizst
Rotschild Klára egészen másban jeleskedett. 1903. február 22-én született Budapesten, egy zsidó szabócsalád harmadik lányaként. A család női szalonját irányító szülei mellett nőtt fel, és már fiatalon kitanulta a divatszakmát. Szülei 1916-os válása után édesanyja a polgárasszonyok számára készített ruhákat, apja pedig a tehetőseket látta el. Klára édesapja szalonjában dolgozott direktriszként, amolyan üzletvezetőként, ahol a kuncsaftok fogadásától a pénzügyek intézéséig számos feladatot ellátott.
A harmincas években, amikor a divatvilág figyelme Párizsra irányult, Klára az apjával tartott a francia fővárosba, ahol a nagy divatházak munkáit bemutatókon figyelte meg, és azok lényegesebb elemeinek átvételével saját kollekciókat alkotott. Sikerét részben a családi üzletben megszerzett tapasztalatainak köszönhette, de egy 1931-es botrány is hozzájárult hírnevéhez, amikor egy üzleti vita után megpróbált öngyilkos lenni. A történetből ő jött ki jól, kártérítést kapott. Eközben egy Glücksthal Pál nevű selyem- és szövetkereskedő felesége lett, és részben a kártérítésnek köszönhetően saját szalont nyitott a Deák téren. A grófok és más arisztokraták egymásnak adták a kilincset, hogy egy Rotschild-ruhát szerezzenek.
A második világháború alatt a családot a svéd diplomata, Raoul Wallenberg segítette, és Klára a holokauszt idején is megőrizte üzletét, de férje nem élte túl ezt a korszakot. A háború után, a kommunista rezsim alatt először biztosítási ügynökként dolgozott, majd a Kádár-korszakban újra megnyitotta szalonját, ahol csakúgy, mint az előző rendszerben, az új kor társadalmi elitje is rendszeresen megfordult. Rotschild Klára 1976 novemberében, egy rosszul sikerült fogbeültetést követően, fájdalmalmait nem tudta elviselni, és öngyilkos lett.
Nagyot álmodott, megcsinálta
Rózsa Vera nevét vélhetően azok ismerik, akik közel állnak az operához és a komolyzenéhez. Az 1917. május 16-án Budapesten született Rózsa zenei kalandja egészen korán kezdődött. Édesapja, aki színész és amatőr hegedűművész volt, édesanyjával együtt arra bátorította Rózsát és két testvérét, hogy anyagi gondoktól függetlenül kövessék az utat, amelyere művészi hajlamaik vezetik őkrt. Bár Rózsa kezdetben karmester szeretett volna lenni, de mivel nem lelkesedett a tanulásért, inkább az éneklés felé kalandozott. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Magyarország akkori legjobbjai tanították, többek közt Kodály Zoltán vezetésével, aki mentora és közeli barátja lett.
Rózsa énekesi tehetségét hamarosan felismerték, olyannyira, hogy egészen fiatalon Bartók Béla kísérte őt éneklés közben. A mezzoszoprán és alt hangterjedelmet is felölelő hangja lehetővé tette számára, hogy a legkülönbözőbb műfajokban lépjen fel – a Mozart-operától a Händel-oratóriumokon át a daljátékokig és a jiddis népdalokig. A második világháború azonban az ő életét is megváltoztatta. Első férjét, Weiner László zeneszerzőt és karmestert a nácik kényszermunkatáborba deportálták. Kodály próbált közbenjárni az érdekében, de erőfeszítései ellenére Weinert meggyilkolták. Rózsa maga is bujkálni kezdett, az erdőben keresett menedéket, és ebben az időszakban kapott tüdőgyulladást, amiből krónikus betegsége alakult ki. A háború alatt a svéd követségen dolgozott, hamis útleveleket és menedéket biztosított a magyar zsidóknak.
A háború után visszatért az Operaházba, de hamar rájött, más az útja. 1946 és 1951 között Rózsa a Bécsi Állami Operaházban folytatta pályafutását, ahol főleg Carmenként aratott sikert. 1954-ben Nagy-Britanniába költözött, miután házasságot kötött Ralph Nordell-lel, a háború végén Budapesten állomásozó brit katonai hírszerzőtiszttel. A házaspárnak egy fia született, David. Az énekes éveket a tanítás követte, nemzedékének egyik legelismertebb énektanára lett, számtalan énekes karrierjét segítette elő. Olyan neves intézményekben tanított, mint a Royal Manchester College of Music, a London Opera Centre, a Guildhall School of Music és a párizsi Opera Studio. Emellett világszerte tartott mesterkurzusokat, és számos magántanítványa volt. Bár tanítványai szigorúnak írták le, emaptikus volt, és folyamatosan segítette azokat, akiket képzett. A kor nagy operaénekesei mind nála tanultak, és szuperlatívuszokban beszéltek róla. 1991-ben Rózsát a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé (OBE) nevezték ki a zenéhez és az oktatáshoz való hozzájárulása elismeréseként. Tanítói karrierje élete végéig folytatódott, és 2010. október 15-én bekövetkezett haláláig aktív volt.
Merjünk kitartóak lenni!
Karikó Katalin nevét vélhetően az egész világ megtanulta, már csak azon lehet szomorkodni, hogy nem itthon épített karriert. Kisújszálláson született, apja hentes volt. Őt már egészen korán elkezdték érdekelni a természettudományok, és a Szegedi Tudományegyetem doktori fokozatának megszerzése után 1978-ban a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban vállalt állást. Itt rövid RNS-szegmensek vírusellenes aktivitását tanulmányozta. 1985-ben, mivel a Szegeden végzett kutatásait nem támogatták tovább, elkezdte a külföldi lehetőségeket kutatni. Addigra már férjhez ment, és volt egy kislánya. A philadelphiai Temple Egyetem egy posztdoktori ösztöndíjat is ajánlott neki. Karikó, és mérnök férje, Francia Béla úgy döntöttek, két éves kislányukkal a lehetőség miatt az Egyesült Államokba költöznek. Magyarország csak 100 dollárt engedett volna a családnak kivinni az országból, ami nem volt elég az új élethez. Miután eladta a családi autót a feketepiacon, Karikó a befolyt összeget (körülbelül 1246 dollárt) a lánya plüssmackójába varrta. A lány azóta persze felnőtt: Susan két olimpiai aranyérmet nyert az Egyesült Államoknak evezésben, egyet a pekingi, egyet pedig a londoni játékokon.
A kutató az Egyesült Államokban férje egy lakópark vezetésébe kezdett. Négy évvel később a Pennsylvaniai Egyetemre igazolt át. Ott Elliot Barnathan amerikai kardiológussal együtt bebizonyította, hogy a sejtekbe beillesztett mRNS segítségével új fehérjék előállítását lehet irányítani. Ez az áttörés inspirálta őt az mRNS-alapú génterápia tanulmányozására.
Karikó azonnal munkához látott. Olyan sok időt töltött a laborjában, néha ott aludt, hogy a férje kiszámolta, hogy körülbelül 1 dollárt keres óránként. 1989-ben Karikó csatlakozott a Pennsylvaniai Egyetem orvosi karához, mint kutatóasszisztens professzor. Az akadémiai állásokat tekintve ez a cím alacsonyan állt a ranglétrán. Dr. Elliot Barnathan kardiológussal kezdett együtt dolgozni. Mindkettőjüknek számos ötlete volt, hogyan lehetne az mRNS-t felhasználni, de az emberek mindig kinevetették őket, amikor az ezekről beszéltek. A pályázati pénzek sem érkeztek, mivel se a kormányzat, se a magánszektor nem akart támogatni olyan kutatásokat, amelyek ennyire erőltetettnek tűntek. Amikor Dr. Elliot Barnathan a magánszektorba távozott, Karikó labor és pénzügyi támogatás nélkül maradt. Az egyetem azt mondta neki, hogy keressen másik labort, amit meg is tett.
1995 nehéz év volt Karikó számára. Férje Magyarországon rekedt a vízuma miatt, ő maga rákos volt, és a Pennsylvaniai Egyetem éppen lefokozta őt, így nem kapott professzori állást. Mivel nem érkezett pályázati pénz az mRNS-sel kapcsolatos munkájára, a főnökei nem láttak okot arra, hogy folytassa. Karikó kezdte azt gondolni, hogy nem elég jó vagy okos.
Karikó és Dr. Drew Weissman gyakran találkoztak a fénymásolónál, és néha azon vitatkoztak, hogy ki használja előbb. Karikó azt mondta Weissmannak, hogy bármilyen mRNS-t el tud készíteni. Weissman, akit szintén érdekelt az mRNS, meghallgatta. Így kezdtek közös karriert építeni. Karikó és Weissman 2005-ben áttörést értek el kutatásukban; ennek ellenére, amikor eredményeiket tudományos folyóiratokban publikálták, a felfedezés nem sok mindenkit érdekelt. Két figyelmes ember azonban meglátta az mRNS alkalmazhatóságát és lehetőségét; ez a két tudós megalapította a BioNTech német biotechnológiai céget.
Karikó elkezdett a biotechnológiában tevékenykedni, először 2006-ban saját céget alapított, az RNARx-ot, majd nagyobb cégeknél lépett előre. 2013-ban a BioNTechhez került. Amikor a Covid-19 pandémia elérte a világot, és a tudósok elkezdték keresni a megoldást, Karikó mRNS-vakcinákkal kapcsolatos kutatásai bizonyultak a megoldásnak. Amikor Karikó megtudta, hogy a Pfizer-BioNTech kísérletei a Covid-19 elleni mRNS-vakcináról működtek, ünnepelt. Karikó jelenleg a Pennsylvaniai Egyetem orvosi karán az idegsebészet adjunktusaként és a BioNTech vezető alelnökeként dolgozik. A Pennsylvaniai Egyetemen 2020. december 18-án oltották be. A 2023. évi fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat Karikó Katalinnak és Drew Weissmannak ítélte oda a módosított nukleozidokkal kapcsolatos felfedezéseikért a Nobel-bizottság.
Bár itthon már készültek filmek híres magyar nőkről, úgy tűnik, hogy a nemzetközi sikerekre ilyen téren még egy darabig várni kell. Nem úgy, mint Hope Bridges Adams Lehmannnak, aki a németek Hugonnai Vilmája, ugyanis ő volt az első nő, akinek sikerült bejutnia az orvosi egyetemre Németországban, és ő lett az első női háziorvos és nőgyógyász Németországban. Angolos nevét az indokolja, hogy apja, William Bridges Adams angol újságíró és vasúti mérnök volt. A londoni majd a lipcsei egyetemen tanult, mielőtt 1881-ben regisztrálták az orvosi nyilvántartásba. 1882-ben feleségül ment Otto Walther orvoskollégához. Együtt vezettek orvosi praxist Frankfurt am Mainban 1886-ig. Két gyermekük született, de miután a nő tuberkulózisban megbetegedett, a házaspár szanatóriumot nyitott a Fekete-erdőben. Ez lett a Nordrach klinika. A Dr. Hope-ról szóló filmet, Dr. Hope: Egy asszony nem adja fel 1. címmel szombaton13:00-tól lehet megnézni a STORY4-en.
