Bár a vészharangokat még nem kongatják a Manchester Citynél, hiszen – a Ligakupa kivételével – minden fronton van esélye a csúcsra érni, már-már válságról beszélhetünk, hiszen a legutóbbi négy tétmérkőzését elveszítette a gárda. Vajon mik a fő problémák a Premier League címvédőjénél?
Tizenegy forduló elteltével második hely a Premier League-ben. Négy kör után hét pont és majdan (január végén) nyilvánvalóan biztos továbbjutás a Bajnokok Ligájában, legalább a playoffba. Könnyen lehet, hogy egy ilyen mérleget bármelyik csapatnál vígan elfogadnának, a kivételt az jelenti, ha ezt a csapatot Manchester Citynek hívják.
Az angol kirakatcsapatnál nem is feltétlenül az aktuális helyzet, illetve a tabellák jelentik a legfőbb gondot, hanem a tendenciák. A City az elmúlt hetekben négy tétmeccset bukott el zsinórban: a PL-ben megárthatott a tengeri levegő, hiszen a címvédő Bournemouthban és Brightonban is elhasalt, emellett kiesett a Ligakupából a Tottenhammel szemben, a Sporting pedig, az időközben már a városi rivális United kispadján kikötő Rúben Amorim irányításával négyest (!) vágott a gárdának a Bajnokok Ligájában.
A jelenleg sokak által a világ legjobb futballtrénerének tartott Pep Guardiola edzői karrierje alatt még nem fordult elő ilyen rossz széria. Az előző, 2023/24-es idényben 53 tétre menő összecsapáson összesen ötször szenvedett vereséget, most pedig még jó esetben is csak a szezon egyharmadánál járunk.
Mi állhat a háttérben? Aki látta ezeket a találkozókat, megerősítheti, hogy nemcsak az eredmények voltak kedvezőtlenek, de olykor a játék is siralmas volt.
Elsőként mindenképpen Rodri hiánya az, ami nagyban befolyásolja a csapat teljesítményét. A spanyol klasszis, aki a közelmúltban megkapta az Aranylabdát, szeptember végén szenvedett súlyos sérülést, ebben az idényben már nem léphet pályára. Sokatmondó adat, hogy a tavalyi szezon kezdete óta a játékossal a fedélzeten 73,6, nélküle azonban csak 53,8 százalékos győzelmi mutatója van a Citynek. Említettük, hogy az előző szezonban összesen öt veresége volt a csapatnak, nos, ezek közül négyen Rodri nem játszott.
Furcsa szituáció, hiszen tényleg egy kőgazdag klubról van szó, amelynek a spanyolon kívül is extra képességű középpályásai vannak, mégis, valahogy jelenleg egy vezér nélküli együttest látunk szenvedni a pályán.
Ami a támadójátékot illeti, ott sem minden felhőtlen. Erling Haaland ugyan szokás szerint hozza magát, sőt 12 góljával vezeti a góllövőlistát, de egyelőre magányos harcosnak tűnik a frontvonalban. Megint csak ott lyukadunk ki, hogy egy City-szintű csapatnál érthetetlen, ha ennyire egyvalakitől függ az eredményesség.
Bár tavaly szintén toronymagasan a norvég lett a házi gólkirály (27-szer köszönt be a PL-ben), azért csak ott volt mellette egy Phil Foden, aki 19-et termelt és Julián Alvarez 11 találata is rendben volt. Mellékzönge, de egy pillanatra el is időzhetünk az argentin világbajnoknál, akivel bombaüzletet csinált a City, hiszen közel 70 milliós profittal adta el a nyáron az Atlético Madridnak, de ahelyett, hogy ezt az összeget új, minőségi igazolásokba fektette volna, a nagy részét a bankszámláján hagyta pihenni.
A 34 éves, ingyen visszahozott Ilkay Gündogan és a 20 éves siheder, a nem éppen gólerősnek tűnő szélső, Savinho megszerzése (25 millió euróért) a nyári átigazolási szezonban a PL négyszeres címvédőjétől igencsak soványkának tűnik.
Foden ugyan maradt a manchesterieknél, de pályafutása egyik legrosszabb periódusát éli: nyolc bajnokin szerepelt eddig, egyetlen gólja sincs még. Haaland után hatalmas a szakadék: a PL-ben egynél többször rajta kívül a középpályás Mateo Kovacic és Josko Gvardiol (3–3), valamint a szintén hátvéd John Stones (2) tudott betalálni. A csatársorban a norvég sztár mellett Jeremy Doku egy szem gólja árválkodik csak.
Az igazi gondok azonban mostanában a védekezéssel vannak. Az ominózus négy vesztes mérkőzésen a Spurs–Bournemouth–Sporting–Brighton négyestől nem kevesebb mint tíz gólt kapott a City. Itt persze lehetnek mentségei Guardiolának, hiszen példátlan sérüléshullám sújtja az övéit. A középső védőként számításba vehető játékosok közül az alapcsapatból jelenleg csupán Josko Gvardiol teljesen egészséges, így a legutóbbi két összecsapáson a tehetségesnek tartott, de mindössze 19 éves Jahmai Simpson-Pusey-t is csatasorba kellett állítania. Könnyen lehet, hogy a saját nevelésű, tavaly az angol U18-as válogatottban is debütáló játékos fényes jövő előtt áll, a jelenben azonban nem feltétlenül ő a megoldás. Ezt főként a Sporting támadói tudták vastagon kihasználni a múlt héten.
Nathan Aké és Manuel Akanji talán visszatérhet a közeljövőben, de aggasztó Kyle Walker erőállapota is, akivel kapcsolatban Guardiola keserűen jegyezte meg, hogy az ősszel többször kellett kihagynia az edzéseket, mint ahányszor részt tudott venni a foglalkozásokon.
A végén még egy szubjektív, de annál fontosabb megjegyzés: a City esetében a motiváltság is gondot jelenthet ebben a szezonban. Négyszer nyerték meg egymás után a Premier League-et, és bár nyilván a Bajnokok Ligájában inspirálóan hathat, hogy visszaszerezzék elsőségüket, valahogy mégsem látni azt a tüzet, azt az éhséget a játékukon, amely korábban jellemezte őket.
Persze azt se feledjük el, hogy Haalandéknál tavaly is kisebb hullámvölgyről beszéltünk az ősszel, aztán lám: utolsó 23 bajnokijukon veretlenek maradtak (19-et meg is nyertek közülük), és újra bezsebelték az aranyérmet. A mottó tehát: „Soha ne írd le a Cityt!” – Guardiolának ettől függetlenül nem lesz könnyű dolga, ha ismét össze akarja szedni a Kékeket.
