2024. március 8. – akkor kezdődött minden a gyorsaságimotoros-világbajnokság idei szezonjában. A három kategória mezőnye Katarban készülődött az előtte álló 20 versenyhétvégéhez, vagyis a sprinteket és a vasárnapi nagydíjakat együttvéve kereken 40 viadalhoz. Azóta eltelt 254 nap, eljött a ma délután, és itt álltunk (vagy éppen a tévéképernyő előtt ültünk), várva az idény legeslegutolsó felvonását, a királykategória vasárnapi, barcelonai évzáróját.
“Jöhet a Nagy Visszavágó” – szerte a világban így harangozták be a szezon második barcelonai állomását, ami az eredetileg Valenciára kiírt forduló helyett került be a naptár végére, miután az árvíz sújtotta város alkalmatlanná vált a Nagydíj megrendezésére. Noha a szezonzáró helyszín emiatt megváltozott 2023-hoz képest, így is rengeteg a párhuzam a tavalyi évvel. Akkor is Spanyolországban dőlt el a világbajnoki cím sorsa, akkor is ketten pályáztak még rá, és akkor is Francesco Bagnaiának, illetve Jorge Martinnak hívták az aranycsata két főszereplőjét.
Egy évvel ezelőtt végül Bagnaia örülhetett, megvédve 2022-es aranyérmét, de míg a Valenciai GP-t eleve 25 pontos előnyből várhatta (és a bajnokságot végül 39 ponttal nyerte meg), addig idén 24 pontos hátrányból lódult neki a mindent eldöntő eseménysorozatnak. Az olasz akkor a sprinten csak ötödikként zárt, viszont a főfutamot ő húzta be, feltéve a koronát az előző szezonra – idén azonban fordult a kocka.
Barcelonában a pole pozícióból indulva könnyedén nyerte meg a szombati rövidített távot Bagnaia, ám Martin futott be harmadikként, ezzel bár csökkent a kettejük közötti távolság, 18 pont még megmaradt a spanyol előnyéből. A képlet egyértelművé vált vasárnapra: ha a hazai környezetben versenyző pramacos pilóta a tizedik helynél előrébb végez, történhet bármi, ő lesz a vb-győztes.
24 kör maradt vasárnapra, a rajtsorrend pedig Martinnak kecsegtetett hízelgően, hiszen Bagnaia hiába indult a pole-ból, neki a listavezető szempontjából negyedik hely is tökéletesen mutatott. A címvédő biztosra ment a rajttal, a tegnapi kezdésnél is simábban rázta le a többieket, és bár Martin gyorsan felment mögé a második helyre, a következő körre már megérkezett Marc Marquez kettejük közé.
Az élbolyt – a főállású MotoGP-pilótaként utolsó versenyét futó – Aleix Espargaro vezetésével követték a többiek, mögötte jött a gyári Ducatitól búcsúzó Enea Bastianini, de az ifjabbik Marquez, Alex és a KTM GasGas szupertehetsége, Pedro Acosta is a top5-be kerülésért küzdött.
Nem csak a pályán lévő helyekért, hanem a vb-összetett tükrében is nagy volt a csata: két ducatis, Marc Marquez és Enea Bastianini között dőlt el az év végi harmadik hely, az ötödikre pedig két KTM-es, a szatellit motoron ülő Acosta, a gyári járgányt használó Brand Binder, valamint egy apriliás, Maverick Vinales pályázott.
Az élen a második kör óta stagnált a sorrend, Bagnaia közel egy másodperccel ment Marquez, és megközelítőleg hárommal Martin előtt, viszont utóbbinak még ez is bőségesen elegendő volt, pláne, hogy a negyedikként haladó Aleix Espargaro közel félórán át megingathatatlan hátvédként tartotta neki a helyet.
A futamgyőzelmet végül senki sem vehette el a legutóbbi két idény bajnokától, Francesco Bagnaiától, de a királykategóriás világbajnoki címet így sem tarthatta meg, mert azt pályafutása során először, a barcelonai dobogó legalsó fokát megcsípő
Jorge Martin zsebelte be – megszerezve a MotoGP-éra első szatellit vb-aranyát.
Hiába nyert mindösszesen három nagydíjat a spanyol, szemben Bagnaia 11 elsőségével, 20 állomáson 508 pontot gyűjtve, a nagy riválist tíz egységgel megelőzve behúzta a jövőre Yamaha-motorra váltó Pramac első – egyéni – világbajnoki trófeáját.
A versenyen másodikként záró Marc Marquez szerezte meg az összetett harmadik helyét, aki ezzel 2019-es vb-győzelme óta a legjobb idényét tudta le, amit jövőre már a Gresini helyett a gyári Ducati színeiben próbálhat meg felülmúlni.
