A Tetthely című német, kultikus sorozatnak több jellegzetessége is van, köztük az, hogy már 54 éve fut, és több mint 1200 rész készült hozzá, ugyanakkor az sem elhanyagolható részlet, hogy gyakorlatilag minden egyes epizód különböző, többnyire osztrák, svájci és német nagyvárosokban játszódik, és mindig a helyi rendőrség izgalmait mutatja be. Legközelebb a Tetthely – Dortmundot tekintheti meg nálunk a TV4-en, szombaton, 21:05-től, amelynek történetét (dobpergés) Dortmund városába helyezték, és amelyben a helyi rendőrfőnök, Peter Faber (Jörg Hartmann) azt próbálja kinyomozni, hogy ki lőtte agyon Josef Micklitza pénzügyi tanácsadóját, Claus Lembachot. A gyilkosság a város kikötőjében történik, Faber pedig acélipari összeesküvést sejt a háttérben – ezzel pedig a sztori mellett maga a város is a figyelem középpontjába kerül.
Dortmund ugyanis az általános vélekedéssel ellentétben nem csak a Borussia Dortmund focicsapatról és Signal Iduna Park nevű stadionjáról híres (ami mellesleg Németország legnagyobb stadionja), hanem kifejezetten érdekes elegye az ipari múlt és a modern technológia világának. Míg az Észak-Rajna-Vesztfáliában fekvő város vonzerejét a 19. században még az acél- és a szénipar határozta meg, miután ezek a szektorok háttérbe szorultak, Dortmund technológiai és tudományos központtá alakult – persze előtte fel kellett állnia a második világháború okozta pusztításból, amelynek során a belvárosa 98 százalékát bombázták le.
A múlt és a jelen összemosódása a város építészetében is jelentősen megmutatkozik: ipartelepek, gyárak, innovációs központok és modern lakóparkok váltogatják egymást, és annak ellenére, hogy Dortmund ipari múltja látható szennyezést hagyott maga után, mégis az egyik legzöldebb nagyvárosnak számít Németországban, ugyanis területének 63 százalékát zöldterületek alkotják, ami nem hátrány a helyi lakosoknak (sem annak az ötvenezer egyetemistának, akik a város felsőoktatási intézményeiben tanulnak). Mondhatjuk, hogy elég ritka látvány ennyi zöld egy nagyvárosi környezetben, az meg aztán pláne meglepő (viszont tény), hogy Dortmundnak még egy mesterséges tava is van (Phoenix-tó), amelyet egy régi acélgyár helyén alakítottak ki. A tó és a környezete egyértelműen rekreációs célokat szolgál, és nyugodtan tekinthető a fenntartható urbanizáció mintapéldájának (Dortmund 2014-ben még a legfenntarthatóbb német város címet is elnyerte, amihez alighanem a tónak is köze lehet).
Dortmund közlekedési hálózata kiemelkedően hatékony és innovatív: a Stadtbahn rendszer részben földalatti, részben villamos jellegű, és a város legfontosabb csomópontjait köti össze gyorsan és főleg környezetbarát módon. De különleges látványosság a H-Bahn is, amely egy automatizált függővasút, és a technológiai parkot köti össze a főbb közlekedési pontokkal. Dortmund tehát nem egy poros iparváros, amilyennek elsőre tűnik, sokkal inkább egy olyan hely, ahol a régi és az új tökéletesen megfér egymás mellett. A Tetthely közben érdemes ilyen szemmel is tekinteni a városra.
