Lily-Rose Depp interjút adott a Vanity Fair magazinnak, nem függetlenül attól, hogy karácsonykor bemutatják az új filmjét, az újraértelmezett Nosferatut. „Úgy érzem, már gyerekkorom óta az emberek arra vártak, mikor hibázok, Emiatt még keményebben akartam dolgozni, hogy bebizonyítsam nekik, nincs igazuk“ – mondta el a lapnak. Elgondolása nem alaptalan, hiszen mindkét szülője sikeres: apja Johnny Depp, akit bízvást nevezhetünk mára legendás színésznek, akármennyire is rontott megítélésén a házassága botrányos vége. Anyja pedig ugyancsak művész: Vanessa Paradis. Ezért tartják őt a nepo babyk, vagyis a szüleik hátán, különösebb tehetség nélkül felkapaszkodott fiatal színészek eklatáns példájának.
Na mindenesetre ez az előítéletesség, mint folytatta, inkább mozgatórugója lett a munkásságának, mintsem olyasmi, ami elrettentette volna a szakmától. Robert Eggersszel, a Nosferatu rendezőjével például feltétlenül együtt akart dolgozni, és nem is hitte volna, hogy a pályája ilyen korai szakaszában sikerül. Ráadásul egy zoomos meghallgatáson sikerült meggyőznie, ami eleve nehezített pálya – segített mondjuk, hogy Eggers maga is tudatában volt, mennyire nem ideális így ízelítőt adni a képességeinkből. És Depp is alaposan felkészült.
„Az egyik jelenet egy nagy kiborulás volt, és gondoskodtam arról, hogy legyen egy-két holmi, amit eldobálhatok. Volt egy tekercs vécépapír, néhány könyv, és minden szart szétdobáltam a szobában. Elkezdem úgy viselkedni, mint aki megháborodott. Meg akartam mutatni, hogy nem félek teljesen átadni magam a szerepnek“. És akkor még a hülye mozgás sehol se volt!
