Minden harmonikus párkapcsolat alapja egy szellemi összhang, nagy lelki együttállás, a szenvedélyes érzületeket kiegészítő együttgondolkodás. Ezt nem azért mondom, mert vasárnaponként Paulo Coelho vagyok, hanem mert ma adjuk a Nyomoz a páros – Váratlan fordulat című filmet (FILM4, 18:10), amelyben egy boldog házaspárt, Hartékat láthatjuk, amint kedves időtöltésüknek hódolnak: a rejtélyek és gyilkosságok felderítésének, miközben ők maguk nagyon szeretik egymást. (Az aktuális bonyodalmat egy öröklés révén hozzájuk jutott ritka óra okozza, maradjunk annyiban, lesz még halott a történetben.) A párok ilyetén ábrázolása viszonylag ritka azért a film-és sorozatművészetben; a krimi inkább magányos műfaj.
Általában egy múltjától és függőségeitől sújtott, a zsenialitás határán egyensúlyozó férfi szokta felgöngyölíteni a bűnügyeket, miközben csak magára számíthat, és ha fel is tűnik a felesége, az általában már inkább csak ex, a közös gyerekeiket gondozza, és néha jogosan szól oda a Nyomozónak, hogy Jack, értem én, hogy igazságérzet, de mit csomagoljak kicsi Jacknek uzsonnára, bűnjelet? A másik archetípus a kedvelhető, de kotnyeles egyedülálló nő, akinek a pompás karrierje/bájos hivatása mellett sok szabadideje van, ezért belekotyog mindenféle nyomozásba, hogy aztán ő találja meg a gyilkost – gondoljanak a Gyilkos sütik Hannah-jára, vagy a Virágbolti rejtélyek Abby-jére. Pedig ugyanannyira érvényes művet lehetne forgatni két olyan emberről, akik történetesen mindketten nyomozékonyak, és egyikük sem akar keresztszemes öltésekkel szórakozni, amíg a másik bűnösöket kerget az éj leple alatt.
Klasszikus és 90 éves példája ennek a The Thin Man, amely Dashiell Hammett 1934-es regényén alapszik, és több folytatást is megért. A képlet egyszerű, titok nincs: egy visszavonult magánnyomozó és felesége áll a történet középpontjában, mindkettőnek vág az esze, jók a szövegei és szeretnek koktélozni. Mellesleg van egy szép fehér kutyájuk is, és nem áll tőlük távol a vakmerőség. A film sikere a jól megírt párbeszédeken túl nyilvánvalóan a főszereplőknek, Myrna Loynak és William Powellnek köszönhető, akik Nora és Nick Charlest alakítják.
Pontosan 85 évvel később mutatták be Jennifer Aniston és Adam Sandler közös filmjét, a Murder Mysteryt, amelyben házasokat játszanak. Spitzék New Yorkban élnek, a férfi rendőr, aki már oly rég megígért nejének, Audrey-nak egy európai vakációt, hogy már nem farolhat ki belőle. Véletlenek sorozatának köszönhetően egy különösen gazdag ember jachtján kötnek ki, ám amikor a különösen gazdag ember meghal, mindenki rájuk gyanakodik. Kénytelenek hát kideríteni, igazából kinek a lelkén szárad Malcolm Quince halála. (Jó, nem hallgatom el tovább: Gyagyás gyilkosság a magyar címe.)
Természetesen nem maradhat ki a felsorolásból az 1994-es Két tűz között sem, amelyben Henry (Arnold Schwarzenegger) és Helen Tasker (Jamie Lee Curtis) keverednek közös nyomozásba. Nagy különbség köztük, hogy a férfi, akiről még a családja is úgy tudja, hogy 8-16-ig számítógépeket ad el, igazából titkos ügynök, aki terroristákkal és más veszélyekkel számol le rutinosan. Az idegei azonban megadják magukat, amikor rájön, hogy a felesége ráfanyalodott egy autókereskedő társaságára, hogy végre legyen egy kis izgalom az életében. Úgyhogy megadja neki.
És hogy egy kicsit hazabeszéljek a végére, az Aurora Teagarden-filmekben is előbb-utóbb nyomozékony szerelmi társat kap a főhősnő. A Míg a halál el nem választban Auroránk az esküvőjére készül, az idilli hangulatnak pedig egy haláleset véget. Ki feszkósabb egy átlagos menyasszonynál? Egy olyan menyasszony, akinek az édesapját gyilkossággal gyanúsítják, szóval Teagarden akcióba lendül, és vőlegényével azon versengenek, ki deríti ki hamarabb a valódi gyilkos kilétét.
