Dokumentumfilm készült egy olyan nőről, akinek a nevét nem biztos, hogy ismerik, de a munkásságával biztosan találkoztak már. Diane Warrennek hívják, és a világ legismertebb érzelmes dalai közül jó néhányat ő írt. Hogy csak egyet említsek hirtelen, a Because You Loved Me, amelyet Céline Dionnak alkotott, és amely a A hírek szerelmesei című film legjelentősebb betétdala volt. Tudják: Michelle Pfeiffer és Robert Redford médiamunkásokat alakítanak, először szakmailag, majd emberileg lesznek érdekeltek egymásban, aztán beüt a ménkű, és sokat sírunk.
Szóval Warren kitűnő, nagyívű, romantikus dalokat adott az emberiségnek, nagy örömére azoknak, akik élvezik ezt a műfajt. Dionon kívül is számtalan előadónak és zenekarnak termelt slágereket; az egyik kedvenc sztorim ezzel kapcsolatban, hogy az I Don’t Wanna Miss a Thinget is ő írta, amely végül az Aerosmithnél landolt, pedig eredetileg Dionnak szánta. Tudják, ez az Armageddon című film érzelmes betétdala lett, űrhajósok mennek az űrbe, a földön maradtak pedig bánatosan nézik a monitort, miközben vonósok tépik a szívünket. Részben rockballadákon szocializálódva sem értettem soha, hogyan lehet egy ilyen menő zenekarnak ennyire… érzelemgazdag dala, a keménység bármilyen látható jele nélkül, amíg ez az információmorzsa a birtokomba nem jutott. Természetesen izgató a gondolat, hogy ugyanezzel a hangszereléssel, de Dion orgánumával és előadásmódjával mi lehetett volna ebből a dalból – a mesterségesintelligencia-bummnak köszönhetően van valami sejtésünk róla.
Szóval ez a most 68 éves asszony írt dalt Bon Jovitól Bonnie Tylerig seregnyi nagy névnek. Esetében óhatatlanul felmerül a kérdés: hogyan lehet ennyi óriási slágert, illetve kellemes számot adni a világnak, úgy, hogy túlnyomó többségük a szerelemről szól? Ezt járja körül maga a dokumentumfilm, a Diane Warren: Relentless.
És most jön a váratlan fordulat: mint a People cikkéből kiderül, Warrent nem fülledt románcok sorozata ihlette a legnagyobb sikereire – felnőtt élete legnagyobb részében egyedülálló volt, és azt szeretné, hogy ez már így is maradjon, mert számára a zene Az Igazi. „Nem akarok párkapcsolatban élni. Nem nekem való. Nem is volt az soha. […] Nem hiszem, hogy szerelmesnek kellene lenni ahhoz, hogy egy nagyszerű szerelmes dalt írhassunk. Olyan nekem ez, mint a method acting. Amikor ilyen dalokat írok, én vagyok a főszereplő. Minden érzést átélek.”
A dokumentumfilmben egyébként Warren nagyon lazán fogalmaz, mint kiderül, hiába volt szingli élete jelentős részében, ettől még érdeklődtek a magánélete iránt az emberek. „Heteró vagyok; mindenki azt hiszi, meleg. De nem érdekel, mi vagyok. Akármi. Nem számít.” Ami számít neki, az az, hogy dolgozhasson. „Tényleg szemellenzős vagyok… munka, munka, munka. Ha bármi eltérítene tőle, kizárom.” Mindent megtesz azért, hogy amit elképzelt, megvalósítsa – hosszasan és kitartóan könyörgött azért is, hogy Cher vegye fel az If I Could Turn Back Time című dalát. És milyen igaza volt!
