Charles Dickens Karácsonyi éneke az egyik legnagyobb klasszikus ünnepi személyiségfejlődési témában: a történet egy Ebenezer Scrooge nevű mogorva üzletemberről szól, akit saját magán kívül senki nem érdekel. Ekkor érkezik el hozzá három szellem: a múlt, a jelen és a jövő szelleme, akik különböző idősíkokba repítve Scrooge-ot megmutatják neki, miért lett ilyenné, és mi fog történni, ha így is marad. A történet gyakorlatilag az időutazás metaforáján keresztül mutatja be Scrooge személyes fejlődését, vagyis hogy a múlt hibáiból tanulva, a jelen értékelésével és a jövő kilátásainak megváltoztatásával még a leggorombább fráter is jó emberré válhat. És pontosan ez az alapötlet köszön vissza a legtöbb karácsonyi időutazós filmben is (mert hogy van ám ilyen, sok!), persze sokkal kevésbé komoly, és annál romantikusabb verzióban – de hát nem is azt várjuk egy tipikus karácsonyi filmtől, hogy lélekzúzósan erős mondanivalója legyen, amit utána órákig próbál feldolgozni az ember.
A Második nekifutás című film pont nem is ilyen: adott három barátnő, akik a gimis zenekarukkal elindulnak egy tehetségkutatón, ami a várakozásaikkal ellentétben teljes kudarcba fullad. Hálistennek tizennégy évvel később lehetőségük adódik rá, hogy visszamenjenek az időben, és helyrehozzák, amit elszúrtak. Csakhogy egy fontos dologgal nem számolnak: mégpedig azzal, hogy nemcsak javítani tudnak felnőtt életükön, hanem tönkretenni is azt. A múltba való visszatéréssel természetesen ők is megtanulják, hogy a már megtörtént eseményeknek hatása van a jelenre, ugyanakkor azt is, hogy a meg nem történt utáni sóvárgás sokszor elfeledteti az emberrel azt, mi is fontos igazán az életben. De ne aggódjék, rá fognak jönni! (FILM4, december 18., 08:50)
A Legszebb, legrosszabb karácsonyom című műremek már inkább a családi kapcsolatok és a személyes megbánás köré épül. A főszereplő Kristin harmincnégy éves, okos, szórakoztató, de nem boldog. Évek óta elhidegült a családjától, és nem tudott olyan életet felépíteni magának, amilyet remélt. A sors furcsa fordulatának köszönhetően 2013-ban, szentestén lefekszik aludni, és 1996-ban ébred, karácsony első napján, amikor is újra kell élnie élete legrosszabb karácsonyát. Ebben az esetben, ahogy a többiben is, az időutazás remek eszköz arra, hogy Kristinnek lehetősége adódjék arra, hogy változtasson múltbéli döntésein, és így alakítson azon a jövőn, amelyből visszautazott. (FILM4, december 17., 08:55)
A Következő megálló: karácsonyban egy magányos életet élő sebész időutazós kalandjait követhetjük nyomon. Angie, ahogy az utóbbi években mindig, kórházi ügyeletben tölti a karácsonyt, a hazavezető vonatúton azonban meglepő fordulatra eszmél: ahelyett, hogy szépen hazaérne, ahogy szokott, hirtelen 2011-ben találja magát, méghozzá a szülővárosában, a családja körében. Angie alighanem egy pozitív alkat, ugyanis ahelyett, hogy a sokktól szívrohamot kapna, meglátja a helyzetben a lehetőséget, és rájön, hogy új döntésekkel akár a magányos, unalmas életébe is némi színt vihet, és talán még szülei haldokló házasságát is feltámaszthatja. Persze a kivitelezés már nem olyan egyszerű, ráadásul több kérdés is felmerül, többek között, hogy melyik pasit válassza: Bent, a barátját, vagy a jóképű sportkommentátor Tylert, aki még a kezét is megkérte; és ha döntött, egyáltalán hogyan fog visszatérni a jelenbe? És ha haza is tér: milyen lesz az élete ezután? (FILM4, december 21., 21:50)
Dickens klasszikusának legnagyobb ereje abban rejlik, hogy az időutazás nem pusztán egy narratív fogás, hanem egy mélyebb érzelmi és erkölcsi tanítás eszköze, és ez a motívum jelenik meg a modern karácsonyi filmekben is. Az üzenetük, miközben Dickens örökségét próbálják folytatni úgy, hogy frissebb, kortárs kontextusban, mégis különböző történeteken keresztül mutatják be, hogy egy ember képes a belátásra és a fejlődésre, minden esetben ugyanaz: hogy tanuljunk a múltból, értékeljük a jelent, és ne féljünk jobbá tenni a jövőt. És ha most ön is elmorzsolt néhány könnycseppet, akkor vesse bele magát ezekbe a filmekbe, így karácsony táján úgyis mindenkinek van ideje elgondolkodnia kicsit az életén. Az időutazást viszont nem tudjuk garantálni.
