Minden szezonnak megvannak az ügyeletes meglepetéscsapatai a Bundesliga másodosztályában. A jelenleg zajló idényben ez kétségkívül az FC Magdeburg együttese, amely annak idején ugyan az NDK egyik topklubja volt, a német újraegyesítés óta azonban rendre csak alsóbb ligákban szerepelt. Az egykori KEK-győztes most akár az élvonalat is megcélozhatja.
Talán a sors – vagy a történelem – egyfajta ajándéka, de úgy tűnik, 40 évvel az európai futball egyik legkülönlegesebb menetelése után az akkori események főszereplője újra reflektorfénybe kerülhet.
1974-ben jókora meglepetéssel értek véget a néhai Kupagyőztesek Európa Kupájának küzdelmei. Akkor először és egyben utoljára fordult elő, hogy az időközben megszűnt Német Demokratikus Köztársaság (NDK) egyik csapata végzett az élen egy kontinentális sorozatban. Az NSZK sokkal sikeresebb volt a sportágban, de abban a bizonyos szezonban az 1. FC Magdeburg gárdája végigverte a mezőnyt és elhódította a trófeát.
Az Elba-parti együttes sorrendben a holland NAC Bredát, a csehszlovák Banik Ostravát, a bolgár Beroe Sztara Zagorát, majd a portugál Sportingot múlta felül a döntőig vezető úton, a Rotterdamban, a Feyenoord stadionjában rendezett fináléban pedig 2–0-ra verte a Milant.
Négy évtizeddel később az utódok újból futball-lázat kreáltak Szász-Anhalt tartomány fővárosában. Bár a főként a 70-es években tündöklő kék-fehérek egykor komoly játékerőt képviseltek, a KEK-győzelem mellett háromszor lettek NDK-bajnokok, hétszer pedig keletnémet kupagyőztesek, a német újraegyesítés idején kisebb hullámvölgyben voltak, ami meghatározta a következő éveket – méghozzá negatív módon.
Mivel az utolsó NDK-pontvadászatban (1991/1992) csak tizedik lett a csapat, még a 2. Bundesligáért is osztályozót kellett játszania, és miután ott elbukott, csak az egyesített német harmadosztályban folytathatta. Nehéz időszak következett, pénztelenséggel és gyenge szerepléssel, olyannyira, hogy az FCM több alkalommal a negyedosztályig süllyedt vissza.
A második vonalba először 2018-ban sikerült visszakapaszkodniuk, de akkor egyből ki is estek. 2022-ben tértek újra vissza, és előbb egy 11., majd legutóbb egy 14. hellyel tudtak megkapaszkodni a ligában.
2024/2025 pedig a jelek szerint a megújulást hozta el a nemes egyszerűséggel csak Der Klub, vagyis A Klub becenévre hallgató gárdánál. A Magdeburg 15 forduló elteltével, vagyis csaknem féltávnál ott van a rendkívül szoros élmezőnyben, 24 pontja azt jelenti, hogy mindössze három egységgel van elmaradva az éllovas Paderborntól és kettővel a még feljutást érő második, illetve az osztályozóra jogosító harmadik pozíciótól.
Az FCM fő erejeként három tényezőt említhetünk meg mindenekelőtt: a csapategységet, a vezetőedző személyét és a fanatikus szurkolótábort.
Előbbi az együttes minden egyes mérkőzésén tetten érhető: a Magdeburg megalkuvást nem tűrően végigrobotolja a meccseket, méghozzá úgy, hogy igyekszik dominánsan fellépni. Ezt igazolja, hogy a labdabirtoklást, a sprintek számát és az intenzív mozgásokat figyelembe véve is a legjobb statisztikával rendelkezik. Utóbbi két mutató elsősorban Martijn Kaars érdeme: a holland támadó ugyanis ezekben a rangsorokban az egész 2. Bundesliga-mezőnyt maga mögé utasítja. Nem mellesleg öt góllal és két gólpasszal járult hozzá eddig a szán-anhaltiak meneteléséhez, ő a csapat házi gólkirálya is.
A mester, Christian Titz hihetetlen népszerűségnek örvend a városban, ami kicsit sem meglepő: 2021-ben egy, még a harmadosztályban is botladozó, a kiesés ellen harcoló együttest vett át, ám utána nemcsak hogy stabilizálta a helyzetet, de a következő idényben bajnok lett a 3. Ligában az FCM-mel, most pedig már az élvonalba kerülés lebeg a szeme előtt.
A szakember korábban több nagy múltú klubnál, így a Homburgnál, a HSV-nál és a Rot-Weiss Essennél is dolgozott, de úgy tűnik, a nagy dobást Magdeburgban hajthatja végre.
A település az NDK egyik legnagyobb, Berlint leszámítva az ötödik legnagyobb városa volt, az FCM szereplése itt sokáig „közügynek” számított. Bár az újraegyesítés óta sokáig a helyi férfi kézilabdacsapat vonta fel magára inkább a figyelmet, ma már újra sikk lett focimeccsre (is) járni. A 2006-ban átadott Avnet Arenában közel 25 ezren voltak a hazai mérkőzéseken átlagosan, a hangulat mindig frenetikus, a közönség hatalmas támogatást nyújt a játékosoknak. A fiatalabb generációk nem is tudják, milyen érzés első osztályú összecsapásokra járni, most viszont arról álmodoznak, hogy jövőre már a Bayern München, a Dortmund, a Leverkusen és más sztárcsapatok érkeznek Magdeburgba.
A 2. Bundesliga egyetlen keletnémet csapata valami hasonló bravúrban és fejlődésben reménykedik, mint amilyet az Union Berlin produkált: a fővárosiak 2019-ben – történetük során először – feljutottak a Bundesliga élvonalába és azóta is ott vitézkednek, közben pedig már a Bajnokok Ligáját is megjárták.
