Kisgyerekként sárkányt eregetni jó mulatságnak tűnt, minden játékboltban lehetett kapni ezeket az egyszerű játékokat. A történetnek általában ott lett vége, hogy a sárkány madzagja összetekeredett, apám pedig kidobta ezt, némi ízletes káromkodás kíséretében, én meg bőgtem. Voltak osztálytársaim, akik maguk gyártottak sárkányt maguknak, ám Budapest belvárosa kevéssé volt alkalmas a fent nevezett tevékenységre, így hamar elmúlt a lelkesedésem.
Aztán kiderült, a sárkányeregetés mint műfaj nem csak a gyerekek sajátja, felnőttek is előszeretettel űzik, sőt annyira,hogy fesztiválokat rendeznek belőle. A Weifangi Nemzetközi Sárkányfesztiválra a világ minden tájáról érkeznek a résztvevők, hisz Weifang a világ sárkányfővárosaként ismert, mivel az emberek Weifangot tartják a sárkányok szülőhelyének. Az első fesztivált 1984-ben tartották meg, és annyira sikeres volt a projekt, hogy ma már Nemzetközi Sárkányföderáció is létezik, ahol olyan országok borulnak egymás nyakába, mint Kína, Japná, vagy épp az USA.
Nem világos, hogy mikor találták fel a sárkányt. Sok tudós úgy véli, hogy Kínában találták fel, más bizonyítékok arra utalnak, hogy a sárkányokat Malajziában, Indonéziában és a Csendes-óceán déli részén élő kultúrák használták halászeszközökként. Antropológiai bizonyítékok arra utalnak, hogy a sárkányokat több területen egymástól függetlenül fejlesztették ki. Hogy mennyire régi műfaj a sárkánykészítés, jó példa, hogy Kr. e. 450-ben a híres kínai filozófus, Mo-ce három éven át gondosan készített egy fából készült madarat, amely egy kikötözött zsinóron repült. Van némi vita arról, hogy ez az utalás sárkánynak tekinthető-e.
A sárkányeregetés legkorábbi írásos említése Kínából származik, i. e. 200-ból, ami alátámasztja Kína igényét a sárkány eredetére. Han Hszin, a Han-dinasztia kínai tábornoka sárkányt eregetett egy megtámadott város falai fölött, hogy megmérje, milyen hosszan kell a hadseregének alagutat ásnia, hogy átjusson a védműveken. A 13. századra a sárkányrepülést a kereskedők terjesztették el Kínából Koreába, majd Ázsián keresztül Indiába és a Közel-Keletre. Minden területen kialakult egy sajátos sárkánystílus.
A 13. század végén Marco Polo könyvében írt a sárkányokról. A sárkányrepülés a 14. és 15. század között terjedt el Európában, Vasco da Gama, Giovanni Della Porta és William Shakespeare is említi. A 16. és 17. században a tengerészek Japánból és Malajziából is hoztak sárkányokat. A sárkányokat eleinte kuriózumnak tekintették, és alig voltak hatással az európai kultúrára. Ez mondjuk később sem változott jelentősen.
Felmerül a kérdés, mire is jók a sárkányok egyáltalán? Hát ugye egyrészt remek gyerekjáték, de a meteorológusok és fizikusok is rajonganak érte. A leghíresebbek közé tartozik Alexander Wilson és Thomas Melville, akik 1749-ben sárkányokkal végezték az első feljegyzett időjárási kísérleteket, Benjamin Franklin, valamint De Romas , akik 1752-1753-ban kezdtek elektromos kísérleteket végezni sárkányokkal. De rendeltetésszerűen csak 1800-as évek végén kezdték el rendszeresen használni a sárkányokat meteorológiai megfigyelésekre.
A 19. században a sárkányokat nemcsak tudományos célokra használták, például az időjárás tanulmányozására és a légkör megértésére, hanem emelésre (tárgyak, például fényképezőgépek, hőmérők és emberek felemelésére) és vontatásra (sárkányokat használtak például kocsik húzására). A sárkány erejének egyik legfurcsább felhasználási módját George Pocock, egy brit iskolamester fejlesztette ki 1822-ben. Pocock egy kocsit készített, amelyet egy pár íves tetejű sárkány húzott. A járműve akár 32 km/h-s sebességre is képes volt. Mivel az útdíj alapja a kocsit húzó lovak száma volt, ez a ló nélküli kocsi mentesült az útdíj alól, mivel nem használtak állatokat. Zseniális, nem?
1903-ban Samuel Franklin Cody az általa szabadalmaztatott Cody-sárkányok és egy összecsukható, 4,2 méteres kenu segítségével alig négy óra alatt átkelt a La Manche-csatornán a franciaországi Calais-tól az angliai Doverig. Viszonyításképp a mostani kompok 100 perc alatt kelnek át a csatornán.
A Wright testvérek jártasak voltak a sárkányrepülésben, és a sárkányrepüléssel töltött éveik közvetlenül vezettek a repülőgépük feltalálásához. Egy nap, amikor Kitty Hawkban sárkányt eregettek, a testvérek felfedezték, hogy a sárkányok elegendő felhajtóerőt biztosítanak ahhoz, hogy egy embert is képesek legyenek felemelni a földről.
1899 augusztusában építettek egy kétszárnyú sárkányt, más néven warping kite-ot. Felfedezték, hogy a sárkány végéhez rögzített négy zsinór helyzetének változtatásával szimulálni tudják egy szárnyaló madár szárnyainak csavarodását. Ez a csavarodás évekig jellemezte Wright repülőgépét. 1901-ben Alexander Graham Bell kifejlesztette tetraéderes sárkányának prototípusát. Bell tetraéderes sárkánya végül akár 133 kg felemelésére is alkalmas lett, és a későbbi motoros járművek alapját adta.
A háborúban mindent bevetettek, köztük a sárkányokat is. Az I. világháborúban a brit, francia, olasz és orosz hadseregek mind rendelkeztek sárkányos egységekkel az ellenség megfigyelésére és a jelzőalakulatok számára. A II. világháborúban az amerikai haditengerészet sárkányokat használt, légelhárítási, légimentési és repülőgép-felismerés céljára.
Innen jutottunk el odáig, hogy manapság már fesztiválokat, versenyeket rendeznek, és elképesztő sárkányok úsznak el az égen. Ezeknek nagy rajongója Hanna valamint Gavin az asztalos, aki özvegy és kilenc éves lányát egyedül neveli, méghozzá mindezt a Szárnyaló szerelem című filmben teszi. Azt gondolhatnánk, véget is ér ezzel a történet, sárkányok és érzések a magasba, de nem, mert Gavin exe jelzi, hogy ő nem csak ex szeretne lenni, hanem melegítsék már meg azt a töltött káposztát újra. És adja magát a kérdés: kit választ az összetört szívű Gavin? Ahhoz hogy kiderüljön, pénteken 16:15-kor kattintson a FILM4-re!
