Először is szögezzük le, hogy egészen megdöbbentő belegondolni, hogy 2000 már 25 éve volt. Az akkor fiatal hollywoodi celebjeink azóta elkezdtek őszülő halántékú nagy öregekként mozogni. És ugye különféle erősen élő filmes viták is átértékelődnek, hogy aztán a múlt homályába vesszenek. Így van ez a vasárnap este a FILM4-en 20:00-kor látható Hulla, hó, telizsákkal is, aminek csak a legkisebb kérdéses része, hogy akkoriban még élénken tartotta magát a vita Ben Affleck színészi képességeiről. Azóta már tudjuk amúgy, hogy jó színész, de 2000-ről van szó, amikor ugyebár megjelent a film, aminek Charlize Theron a másik főszereplője, illetve az a Gary Sinise, aki ebben a filmben pontosan úgy néz ki, mint ahogy Dan hadnagyként nézett a Forrest Gumpban, ezt pedig elég nehéz megszokni.
Na de min ment a vita a film körül? Hát azon, hogy az az időszak épp az volt, amikor a filmek nagyon-nagyon törekedtek a váratlan csavarokra, amik pár másodperc alatt felborítanak mindent, amit addig gondoltunk az alapszituációról. A legnagyobbat persze a film végén érkező fordulatokkal lehetett kaszálni, a Hatodik érzék 1999-ben konkrétan egy olyan csavarral lett klasszikus, ami azóta is az „agyeldobás” szinonímája, de a thrilleren túli műfajokban is divatos lett a “semmi nem az, aminek látszik” vonal. A Hulla, hó, telizsák ezt már-már parodisztikusan hozza, hiszen kis túlzással félóránként kiderül, hogy tényleg minden valami még az előzőnél is nagyobb terv része, és kibogozhatatlan, tulajdonképpen ki az őszinte ember. Kivéve a főhőst, Rudyt, aki végül is csak békében szeretne élni.
A börtönből szabadult Rudy a történet szerint új életet akar kezdeni a gyönyörű Ashleyvel (ő Charlize Theron), akivel levelezve ismerkedtek meg, miközben a férfi ült. Csakhogy kissé felkavarja a dolgokat, hogy beállít a nő bátyja és társai, akik arról a kaszinóról akarnak megtudni információkat, ahol Rudy dolgozott. A film az akkori kritikák szerint nem túl logikus, hiszen egy idő után már egészen kacifántossá változnak a Titkos Nagy Tervek, viszont így negyed évszázaddal (igen, tényleg annyi!) később eljött az idő, hogy jelezzük: ezeknek a filmeknek nem kell hihetőnek lennie, viszont lendületet és még jobb esetben atmoszférát kell adnia. Ez a két dolog annyira jelen van a Hulla, jó, telizsákban, hogy az esetleges logikátlan csavarokon is könnyedén átlendít: a rettentően nyomasztó téli hangulat, a látványos és kellőképpen véres akciók és az állandó feszültség tulajdonképpen egy nagyon kellemes kis akciófilmet hoztak össze, amit nagyon erősen javaslunk vasárnap estére önnek is!
