Vasárnap este 21:00-től a FILM4-en látható A visszatérő, Leonardo DiCaprio főszereplésével. DiCaprio, aki ugye csak 25 éves korig tekinti partnernek a nőket, ebben a filmben egészen más problémákkal küzd, mint az, hogy hány éves az aktuális csaja, és hát így nem is meglepő, hogy Oscar-díjat ért a szereplése.
A visszatérő egyik legmegrázóbb jelenetében a főszereplőt, Hugh Glasst egy grizzly medve marcangolja. Túléli, de társai hamarosan otthagyják a fagyos amerikai nyugat közepén, hogy egyedül kelljen boldogulnia. És bár az Oscart érő alakítást már kellőképpen szételemezték a kritikusok, egyvalami a mai napig agyon van hallgatva erről a filmről: készítői nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a medve viselkedése minél hitelesebb legyen, ezért alapos kutatómunkát végeztek.
Glenn Ennis, film egyik kaszkadőre, aki a medvét alakította, elmondta, hogy hónapokat töltött valódi medvék viselkedésének tanulmányozásával. Az atrocitásokról készült felvételeken látható, hogy a medvék nemcsak támadnak, de gyakran visszatérnek áldozatukhoz, ami a filmben is látható. A készítők szakértőkkel is konzultáltak, köztük medvebiológusokkal és a témában jártas írókkal. A szakértők szerint a filmben ábrázolt támadás meglepően pontos, bár néhány részletben eltér a valóságtól, például a filmben a medve nagyobb hangsúlyt fektet az ütésre, míg a valóságban inkább a karmait használja. Az alkotók azonban hangsúlyozták, hogy céljuk nem egy dokumentumfilm készítése volt, hanem egy jó filmet akartak csinálni, és persze a drámai hatást igyekezték fokozni. A jó hír, hogy a valóságban a medvetámadások ritkábbak, és általában védekező jellegűek. A medvék általában elkerülik az embereket, és csak akkor támadnak, ha veszélyben érzik magukat vagy kölykeiket.
A Backpacker a medve megformálójával, a film egyik tanácsadójával és Észak-Amerika két vezető medveszakértőjével beszélgetett arról, hogy mi az, ami megfelel a valóságnak A visszatérőben. Ennis elmondta a Backpackernek, hogy a csapat a vadon élő és fogságban tartott medvékről készült videók tanulmányozásával készült fel a feladatra. Felidézte az egyik klipet, amelyben egy emberre lecsapnak, miután belépett egy állatkerti kifutóba. Elmondása szerint a felvétel elég hosszú volt, a medve a támadás során el-elment, de aztán visszatért, és újra támadott. A Visszatérőben látott medve is hasonlóan viselkedik, bár számítógépes effektekkel hozták létre, úgy, hogy Ennis – aki ugye a medve volt – komoly szerepet kapott a támadásban.
A film forgatásának korábbi szakaszában egy csoport, amelynek tagja volt Alejandro González Iñárritu rendező, Emmanuel Lubezki operatőr és Richard McBride, a vizuális effektek illetékese, találkozott Scott McMillion montanai íróval, a Mark of the Grizzly című, 1998-ban megjelent, medvetámadásokról szóló könyv szerzőjével, hogy beszélgessenek a filmről és ilyen esetekről. McMillon azt mondja, hogy lenyűgözte, mit hoztak ki a számítógép segítségével a jelenetből. (A film egyik Oscar-jelölése a vizuális effektekért járt.) McMillon mellett Iñárritu találkozott Werner Herzoggal is, hogy beszélgessenek a 2005-ös A grizzlyember című dokumentumfilmjéről. „Az összes hollywoodi film gonosznak mutatja be a medvéket, vagy úgy, mintha emberi érzelmeik volnának. … Én ezt utálom. Ez [a medve] pedig csak a kölykeiről akar gondoskodni. Ennyi az egész. Meg akartam érteni, hogyan, mi történt”.
A filmben a támadás akkor kezdődik, amikor Glass az erdőben sétál, és véletlenül két medvebocsot talál maga előtt. Átnéz a válla fölött, és közelről meglátja az anyát. Ami ezután történik, McMillon szerint így történne a valóságban is. „Ha egy anyaállat és a kölykei közé kerülsz, valószínűleg seggbe rúgnak” – mondja. Lynn Rogers vadbiológus, az Észak-amerikai Medve Központ alapítója szerint a halálos kimenetelű grizzlymedvetámadások mintegy 80%-át olyan nőstény medvék követik el, amelyek a kölykeiket védik. Az „anyamedve nem akar megenni téged, csak a veszélyt próbálja legyőzni” – mondja Rogers. Bár a legtöbb nőstény, akinek bocsai vannak, elmenekül, minél kisebb a távolság, annál valószínűbb a támadás – mondja Stephen Herrero, a Calgary Egyetem környezettudományi professzor emeritusa, aki 1967 óta tanulmányozza a medvéket.
A filmben a medve nem a hátsó lábaira támaszkodva, karmait a levegőbe emelve áll fel. Ehelyett fejbe vágja Glass-t. „Alacsonyan és gyorsan jönnek, mint egy rakéta” – mondja McMillion. Rövid küzdelem után Glass végül halottnak tetteti magát, a medve pedig átmenetileg távozik. Ekkor elkövet egy újabb hibát. „Feláll, és a fegyveréért nyúl; ekkor kezdődik a második menet” – mondja McMillion. „Ha egy grizzlymedve leüt, maradj a földön.”
A jó hír, hogy ritkán fordul elő, hogy a medvék embert ölnek, és még ritkábban, hogy embert esznek. Glasshoz hasonlóan a legtöbb ember túléli a medvetámadást. Amint az emberek halottnak tettetik magukat, mondja McMillon, a medvék általában abbahagyják a csócsálást. Ha Glass a földön maradt volna, a támadója valószínűleg továbbáll. Még Glass lövése sem elég ahhoz, hogy a medvét megállítsa. „Szörnyű sebesüléseket is kibírnak, és még mindig támadnak” – mondja Herrero.
A valóságban a medvetámadások korántsem gyakoriak. Kanadában és az Egyesült Államokban évente körülbelül 20 feketemedve-támadás és 10 grizzlymedve-támadás történik, amelyek közül körülbelül három halálos kimenetelű – mondja Herrero. McMillon igyekszik eloszlatni azt a mítoszt is, hogy a grizzlyk vadásznának az emberekre. Az 1997-es A vadon foglyai című drámában egy medve megöli az Alaszkában eltévedt társaság egyik tagját, utána pedig üldözőbe veszi a többieket is. Na, ilyesmitől nem kell tartanunk, McMillion szerint ez ostobaság, a medvék nem tesznek ilyet.
