Hannah tehetséges és sikeres borász, aki azért tér vissza Angliába, hogy új életet leheljen Lady Kate hanyatló borászatába. A gond csak az, hogy az üzlet vezetését meg kell osztania a nő lusta és adósságokba keveredett unokaöccsével, Jonathannal, aki egy Nick nevű férfi célkeresztjében áll – egy ambiciózus riváliséban, aki életcéljának tekinti, hogy megszerezze magának a borászatot. Bár Hannah és Jonathan között hamarosan kölcsönös vonzalom alakul ki, szerelmük kiteljesedését természetesen számtalan kihívás és konfliktus nehezíti. Erről szól a Rosamunde Pilcher könyvéből készült Angol bor című film, amelyet ön is megtekinthet, ha csütörtökön, 12:55-kor a STORY4-re kapcsol.
Joggal vetődik fel önben a kérdés, hogy Angliában mégis milyen borászatot lehetne felvirágoztatni, látva az ottani éghajlatot, de erre is van válasz: a globális felmelegedés miatt, hogy manapság már a brit bortermelők is képesek olyan szőlőfajtákat nevelni (persze az egyre fejlődő, modern szőlészeti és borászati technológiák segítségével), amelyeket korábban kizárólag a híres francia Champagne régióban sikerült. Ilyen többek között „a Pinot Noir, a Pinot Meunier és a Chardonnay, amelyek hagyományosan a pezsgőgyártáshoz kötődnek, és ezekből olyan jó minőségű pezsgőket állítanak elő, amelyek a hagyományos Champagne-ra emlékeztető jegyeket hordoznak” – mondja Sam Linter, a Plumpton Mezőgazdasági Főiskola borászati részlegének vezetője erről a szinte újnak ható jelenségről.
A Sussexben található Rathfinny szőlőbirtok elég jó példa arra, hogyan alakult át a dél-angliai táj és mezőgazdaság. A birtok korábban hagyományos tanyaként működött, mindössze két alkalmazottal, míg ma már évente 300–400 ezer palack bort állítanak elő, és 90 embernek adnak munkát. Sarah Driver, a Rathfinny társalapítója szerint a helyi éghajlati adottságok kulcsfontosságúak a sikerükben: „Szőlőinket napos, déli lejtőkön ültettük el. Ez megvédi őket a fagytól, és a tengeri szellő tisztán tartja a fürtöket, megakadályozza a penész kialakulását, miközben egy csipetnyi sósságot is hozzáad a borhoz.” A dél-angliai talaj, különösen Sussexben, a régió egyik legnagyobb előnye.
„A talaj, amelyen állunk, kréta, amely tökéletes a szőlőtermesztéshez, mert megtartja a vizet, és öntözés nélkül is virágozhatnak a szőlőtőkék” – magyarázza Driver. Persze ez nem igaz az Egyesült Királyság minden egyes vidékére, a hideg és nyirkos talajáról ismert Skócia például hiába próbálkozna olyan erővel, mint a dél-angliai régió városai (Sussex, Kent vagy Surrey), amelyek a talajuk és a francia bortermelő vidékekhez hasonló klímájuk miatt a pezsgőborok készítésének központjaivá váltak, ők várhatóan sosem lesznek igazán sikeresek ezen a téren. De hát mindent azért ne akarjon az ember.
A dél-angliai régió egyébként nemcsak éghajlati- és talajviszonyaiban hasonlít a francia Champagne régióra, hanem kulturális és történelmi szempontból is figyelemreméltó örökséggel rendelkezik, ami nagyon sok írót és művészt ihletett már meg, alighanem ennek az inspirációnak köszönhető Pilcher fent emlegetett regénye, és az abból készült filmadaptáció is. Ennek fényében nem meglepő, hogy az angol borászat megítélésében a történelmi hagyományok is fontos szerepet játszanak. Már a rómaiak idején is termesztettek szőlőt Britanniában, és a középkorban a bor fontos szerepet játszott a vallási szertartásokban is. Bár a 19. században a hazai borászatot a francia és spanyol import borok jelentősen háttérbe szorították, a 20. század végére újra felvirágzott az iparág, különösen a helyi élelmiszerek iránti növekvő kereslet és a fenntarthatóság iránti igény miatt.
És hát ez nemcsak a pezsgőkre, hanem a borokra is igaz, különösen a Bacchaus szőlőfajtából készült fehérborokra, amelyek könnyed, gyümölcsös ízvilágukkal hódítanak, és bár még mindig kevésbé ismertek, mint a magas savtartalmukról és frissességükről híres angol pezsgők, mégis egyre nagyobb figyelmet kapnak. Wales borászati hagyománya is rendesen újjáéledt az elmúlt évtizedekben, mára több tucat birtok működik arrafelé: az ő boraik is leginkább fehérek, de azért néhány remek vörös is feltűnik a kínálatban.
Ma már közel ezer szőlőültetvény található Angliában és Walesben, amelyek közül ötszáz Sussexben található. Az angol pezsgőborok pedig nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is elismerést arattak, és számos rangos díjat nyertek el. „Borainkat ma már következetesen magas minőségűként ismerik el” – mondja Sarah Driver. „Reméljük, hogy egy nap az emberek egy pohár Sussex pezsgővel ünnepelnek majd, nem pedig Champagne-nyal” – teszi hozzá végül.
