Vasárnap este 9 után 5 perccel kezdődik A kis gurmék című film a STORY4-en, amelyet semmiképp sem érdemes kihagynia annak, aki szereti a romantikát, a főzőműsorokat és a gyerekeket. De annak sem, aki utálja mindet, a film hatására úgyis meg fogja szeretni.
A történet egy olyan tévés főzőműsor körül forog, amelyekben gyerekek versengenek egymással, hogy aztán közülük kerüljön ki a legjobb és legtehetségesebb miniatűr szakács. Kelly (Ali Liebert) ennek a műsornak a producere, aki élete egyik legnagyobb kihívásával találja szembe magát, amikor a showrunner (Janet Kidder) közli, hogy ő bizony lelép innen, és többet vissza se néz, a műsorvezető (Gabrielle Rose) pedig közvetlenül az új évad első adása előtt megsérül, és kénytelen visszamondani a munkát. Kelly meg ott áll, mint akit leforráztak, fogalma sincs, mit csináljon, egyetlen dologban biztos csak, hogy baromi gyorsan találnia kell valakit, aki elég jó ahhoz, hogy elvezesse a műsort.
A problémát látszólag hamar sikerül is kiküszöbölnie, amikor felkéri a népszerű séfet, Stephen Harrist (Brett Dalton), aki két Michelin-csillagot szerzett egy étteremnek korábban, több bestseller-szakácskönyvet írt, és egy őrült vadbarom, amikor a szakmájáról van szó. Persze ne egy verekedős bunkóra gondoljunk, hanem egy amolyan Gordon Ramsay-féle nyers figurára, aki nem tűri a bénázást, a szakmaiatlanságot és azt, ha valaki nem elég kitartó abban, amit csinál – és ezt az esetek többségében igen hangosan kifejezésre is juttatja. Kellyben persze felmerülhetne a kérdés, hogy valóban egy ilyen alak illik-e ártatlan kisgyerekek közé motivátornak, de hát nem igazán válogathat, ugyebár. És ugyan normál esetben Stephennek is derogálna ilyen műsorban szerepelni, de miután leöntött egy ételkritikust egy tál levessel, ami jelentős csorbát ejtett a megítélésén, ez a munka épp kapóra jön, hogy visszanyerje a szakma bizalmát.
A két főszereplő persze a munka első percében, szinte azonnal egymásnak esik (már nem úgy), és gyakorlatilag minden apróságon összevitatkoznak, a radicchio-salátától kezdve a rézedényekig, ami eleinte igencsak bonyolítja az együttműködést. Valljuk be, nem sokat segít, hogy Stephen egy igazi arrogáns fráternek tűnik, ugyanakkor a stílusa mögül azért kisejlik, hogy valójában nem alaptalanul bírálja a dolgokat, és tényleg ért ahhoz, amit csinál. Ezt Kelly is kezdi észrevenni, és ahogy megtanul bánni a férfival, az is visszafogja magát egy kicsit, és egy igazán produktív közös munka veszi kezdetét. Meg persze valami több is. De hát erre ki nem számított?
A kis gurmék tipikus romantikus filmnek tűnhet, de ami kiemeli a hasonló Hallmark-alkotások közül, az az, hogy a karakterek életszerű módon, és megfelelő tempóban fejlődnek, miközben a reakcióik teljesen valósághű módon rezonálnak a saját személyiségükkel. Kelly és Stephen is őszintén szembesítik egymást a hibáikkal, de támogatni is hajlandók a másikat, amikor erre szükség van. A két főszereplő közötti összhang hitelesebb és megkapóbb, mint bármely más Hallmark-filmben, és az is frissítően hat, hogy végre két olyan ember találkozását látjuk, akik azelőtt nem ismerték egymást, a kapcsolatuk is konfliktussal indul, és a szerelemért sem kellett a nőnek hazautaznia kis szülőfalujába, hogy felmelegítse a viszonyát gimnáziumi barátjával. És ami külön szívet melengető, hogy a készítőknek sikerült olyan gyerekszereplőket találniuk, akik, ellentétben a kis költségvetésű filmekből megszokott, kellemetlenül tehetségtelen aprójószágokkal, kifejezetten természetesen játszanak, szinte felnőtt színészeket megszégyenítő módon (úgyhogy ezt már csak a szinkron ronthatja el). Ne feledje hát, A kis gurmék, január 19, vasárnap, 21:05, STORY4.
