Ezt nem én mondom, nagyjából ez derül ki a Lesz ez még jobb című német film történetét megnézve. Egy divatcégnél dolgozó, lojális munkavállaló, Ina Becker elveszti a munkáját, 30 év után. A férje lelépett egy fiatalabb nővel, pénze nincs, a munkaügyi központban kínált ajánlatok pedig nem túl megnyerőek. Mindenesetre beiskolázzák, hogy jobban kitudja használni a lehetőségeit, és természetesen megismerkedik egy csomó furcsa emberrel is. A nehéz élethelyzetet meglehetős iróniával kezelő Becker (mondanám, hogy asszony, mert a németek ezt imádják hozzátenni, de irtó béna lenne), szóval Ina Becker megküzd a feladattal, hogy utána talán ráleljen az útjára. (A filmet csütörtökön 18:00-tól keresse a FILM4-en.)
Az viszont tény, hogy míg a munkaerőpiac folyamatosan változik, de egy dolog sajnos állandónak tűnik: az 50 év feletti nők számára a munkakeresés sosem könnyű. Bár tapasztalatuk értékes, sok munkáltató még mindig a fiatalabb generációt részesíti előnyben, pedig ez a korosztály nem fog szülni, értékeli, hogy kapott munkát és hálás érte. Ez a diszkrimináció nemcsak gazdasági nehézségeket okozhat, hanem pszichológiai hatásokkal is járhat, csökkentve az önbizalmat és az önértékelést. Szóval kijelenthetjük, hogy bár ennek a korosztálynak komoly tapasztalata van, mégse értékelik őket eléggé- kivéve, ha nagyon speciális munkakörben dolgoznak.
Gyakran előfordul az is, hogy az idősebb nők kevesebb fizetést kapnak ugyanazért a munkáért, mint fiatalabb kollégáik, ami tovább nehezíti helyzetüket. Mindezek következtében sokan önbizalomhiánnyal küzdenek, ami még inkább gátat szab az elhelyezkedésnek. Persze lehet továbbképzésekre menni, nyelvet tanulni és hasonlókat, de sajnos tény, hogy az életkor előrehaladtával a kognitiv képességek olyan irányban mozdulnak el, hogy nehezebben tanulunk meg dolgokat. Ezt fel lehet írni a miért nem jó megöregedni listánkra, a sok egyéb mellé. És igen, a lista egyre csak nő.
A filmipar is foglalkozott már ezzel a kérdéssel, bár nem túl gyakran. Az egyik legismertebb példa A kezdő (The Intern, 2015) című film, amelyben Robert De Niro egy idősebb gyakornokot alakít, és bár a főszereplő férfi, ráadásul inkább hetven, mint ötven, a történet rámutat arra, hogyan lehet beilleszkedni egy közegbe, ahol az ember körül mindenki szemtelenül fiatal. Egy másik hasonló témát boncolgat a Working Woman (2018) című izraeli film, amely egy középkorú nő munkahelyi kihívásait és küzdelmeit mutatja be, aki a három gyereke mellől lép ki a munkaerőpiacra, hogy teljesen új karriert kezdjen, mint projektmenedzser. A helyzetet nehezíti, hogy férje az egészre féltékeny lesz.
Fák jú Tanár úr! 3. (2017) című német vígjátékban is megjelenik az idősebb nők munkahelyi elismerésének problémája, bár nem meglepő módon inkább humorral átszőve, mint mély megfejtéseket ígérve.
Az jól látszik, hogy az öregedő nők problémáihoz ritkán nyúlnak a filmkészítők, inkább kis független filmekben jelenik meg a korosztály ilyen kontextusban, nem véletlenül. A nagy stúdiók inkább a biztosan sokakat vonzó darabokat részesítik előnyben.
