Egy tehetséges színésznő karrierindító filmje: Lázongó ifjúság

Sheeni Saunders a tökéletes femme fatale: okos, manipulatív, és pontosan tudja, mit akar. Viszont baromira unatkozik, ezért kapóra jön, amikor egy nyaralóhelyen összeismerkedik az eszes, de igen bizonytalan Nick Twisppel, aki elég alkalmasnak tűnik arra, hogy szépen fel lehessen forgatni az életét. Arra viszont nem számít, hogy a fiú bizony pontosan ilyen hatással lesz az övére is. Röviden erről szól a C.D. Payne kultikussá vált regényéből készült Lázongó ifjúság című film Michael Cera és Portia Doubleday főszereplésével, amelyet ma este 8 órától tekinthet meg nálunk a FILM4-en.

A fiatal színésznő neve talán kevésbé cseng ismerősen, mint Ceráé, pedig a tehetségükben semmi különbség nincs – többek között ezért is működnek olyan jól együtt a vásznon. Pedig Doubleday életében ez a szerep igazi fordulópontnak számított, tekintve, hogy előtte csak egy Goldfish Crackers-reklámban játszott, és kapott egy rövidebb szerepet az 1997-es A múmia legendája című filmben, úgyhogy maga sem hitte el, amikor közölték vele: eljátszhatja Sheeni karakterét a Lázongó ifjúságban.

Csupán négy jelenetet kellett közösen eljátszania kollégájával a meghallgatáson, és bár először iszonyúan rettegett a helyzettől, végül csak sikerült megugrania a dolgot. „Az elején egyértelműen meg voltam illetődve. De Michael annyira kedves és aranyos volt, hogy megkönnyítette a dolgom” – emlékezett vissza egy interjúban a castingélményeire. „Egészen elvarázsolt, mintha egy másik világban lettem volna arra a pár órára.” A film rendezője, Miguel Arteta este tízkor hívta fel, hogy közölje vele, megkapta a szerepet, bár Doubleday először vonakodott felvenni a telefont, és hagyta, hogy az üzenetrögzítőtől tudja meg. „Épp a konyhában voltam, és ugráltam örömömben”.

Sheeni karaktere márpedig igen nagy kihívás volt a számára a sajátjától teljesen eltérő, manipulatív személyisége miatt. „Ő száraz humorú, mindig tudja, mit akar, és teljesen összeszedett. Én pedig pont az ellenkezője vagyok – egy igazi szétszórt ember.”  Sheeni életcéljának tekinti, hogy befolyásolja Nicket: „ő egy olyan lány, aki elmondja a fiúknak, hogy szereti őket, de közben a csinálnod kell egy 5 millió dolláros kárt okozó tüzet, hogy együtt lehessünk-típusú lány”. Bár Doubleday a való életben sosem merészkedett ilyen messzire, egyszer beismerte, hogy gimnazista korában előfordult, hogy szándékosan irányította a fiúkat, csak hogy lássa, mit tennének meg érte. „Az ember nem akarja, hogy egy srác tudja, hogy tetszik neki, ezért kicsit teszteli, meddig hajlandó elmenni érte. Ez a lányok egyik kedvenc játéka. Egyfajta hatalomgyakorlásként is felfogható”.

A Lázongó ifjúság látványos kiugrási lehetőség volt Doubleday számára, ami után hamar a vörös szőnyeg közepén találta magát. „Rémisztő volt. Az emberek kérdésekkel zaklatnak, és folyamatosan mondják, hogy nézz ide, nézz oda. Erre lelkileg fel kell készülnöd.” Pedig a showbusiness közege nem volt éppen ismeretlen a 36 éves színésznő számára: szülei, Christina Hart és Frank Doubleday ugyancsak színészek voltak (anyja manapság is az iparágban dolgozik íróként és színdarabok producereként), és az egyik nővére is ezt a pályát választotta. Az viszont sokáig nem volt olyan egyértelmű, hogy Doubleday is követni fogja az útjukat (az egyetemen pszichológiát tanult, és az orvosi pályát is fontolgatta), pláne, hogy a szülők ragaszkodtak ahhoz, hogy gyerekeik végezzenek a tanulmányaikkal, mielőtt meghallgatásokra járkálnának. „Az iskola volt a biztos pont az életemben” – mondta. „A legnehezebb dolog, amihez alkalmazkodnom kellett, az a bizonytalanság. Az iskolában minden kiszámítható – végigülöd az órákat, teljesítesz, és tudod, mi vár rád. De ebben az iparágban csak próbálkozol, dolgozol keményen, és mégsem tudhatod, mi fog történni.”

Így utólag látva azonban semmi rossz nem történt vele, és a Lázongó ifjúságot követően a karrierje elkezdett meredeken ívelni fölfelé. Dolgozott a Touchback című filmen, amely egy díjnyertes rövidfilm alapján készült, valamint egy másik rövidfilmen is, amelyben Alex Frost volt a partnere. Játszott továbbá a 2011-es Gagyi mami: Mint két tojás című filmben, a Mr. Sunshine című sorozatban Matthew Perry oldalán, majd a Carrie új adaptációjában a kegyetlen menőcsaj Chris Hargensent alakította. Ez volt az a szerep, amelyért először változtatta meg a külsejét, és természetes szőke haját barnára festette, hogy jobban illeszkedjen Stephen King eredeti karakteréhez.

A valódi áttörést mégis a Mr. Robot című sorozatnak köszönheti, amelyben Rami Malek karakterének, Elliotnak a gyerekkori barátját, Angela Mosst alakította. A sorozat nemcsak kritikailag lett hatalmas siker, hanem Doubleday számára is új lehetőségeket teremtett azzal, hogy az addig főként romantikus- és tinédzserfilmekben játszó színésznő végre egy igazán komplex, sötétebb karaktert formálhatott meg, amivel bebizonyíthatta, hogy sokkal több van benne, mint egy tipikus, hollywoodi „szőke lányban.”

A színésznő sosem volt az a típus, aki előre eltervezte volna a karrierjét. „Jelenleg csak hálás vagyok a lehetőségért” – mondta a Lázongó ifjúság után. „Nem gondolkodom stratégiákban, mert az csak plusz nyomást jelentene. De még nagyon új vagyok ebben. Lehet, hogy később rájövök, hogy stratégiára is szükség van.” Mindenesetre biztos, hogy Portia Doubleday nevével még nagyon sokszor fogunk találkozni.