A meditációt évezredek óta gyakorolják az emberek, és sokan esküsznek rá, hogy sokkal-sokkal jobbá teszi az életüket. Mondjuk lehet, hogy kicsit másképp gondolkodik erről Daniel Friend lelkivezető, akit épp egy meditációs elvonuláson fojtanak meg, ráadásul úgy, hogy közben minden vendég, aki gyanúsított lehetne, épp a férfi feleségével ment le alfába, tehát látszólag kizárt, hogy közük lehetne a gyilkossághoz. De szerencsére ekkor jön a képbe Jack nyomozó és társai, hogy végére járjanak a rejtélyes ügynek.
Noha a Halál a paradicsomban mai, 18 órakor kezdődő epizódjában (TV4) a meditáció nem épp a stresszelűzés hívogató lehetőségeként jelenik meg, valójában viszont pontosan ebből a célból találták fel valamikor i.e. 1500 körül – legalábbis az első írásos emlékek ebből a korból, az indiai védikus hagyományokból származnak. Persze a műfaj nem korlátozódhatott sokáig csupán Indiára, és az i.e. 6-4. században elterjedt buddhista iskola mellett már a kínai taoisták is kialakították a saját meditációs technikáikat, majd nyugatabbra a görög-római világban és a Közel-Keleten is megjelentek a témát érintő gyakorlatok (Alexandriai Philón sokat emlegette ezeket filozófiájában, de a sivatagi atyák aszkézisében és Szent Ágoston elmélkedéseiben is gyakran előkerültek).
A meditáció szó a latin meditatum kifejezésből származik, amely elmélkedést jelent. Noha pontos eredete nem ismert, a régészeti leletek arra utalnak, hogy már az őskorban is léteztek különböző formái. Egyes kutatók szerint az ősi vadászó-gyűjtögető közösségek és sámánok is alkalmaztak már transzállapotot előidéző technikákat, amelyeket kizárólag szóban adtak tovább az alattuk lévő generációknak. És mivelhogy az ókori kultúrákban az isteni kapcsolat keresése és a belső harmónia megtalálása mindig is központi szerepet játszott, ezért így vagy úgy, de a meditáció különböző formái világszerte jelen voltak.
Mégis talán a buddhizmushoz köthető leginkább, amelyet Buddha alapított Délkelet-Ázsiában körülbelül 2600 évvel ezelőtt. Tanításaiban három fő gyakorlatot hangsúlyozott: az erkölcsileg helyénvaló cselekedeteket, a bölcsességet és a meditációs koncentrációt, amiket ha valaki alkalmazni tudott, képes lehetett elérni a megvilágosodást és megszabadulni minden kínjától. A buddhista meditáció különböző formái mindig az adott régió kulturális sajátosságaihoz igazodtak, és szép lassan elterjedtek Afganisztántól Mongóliáig, Japántól Indonéziáig.
A 7. században például egy japán szerzetes, bizonyos Dosho Kínába utazott, kifejezetten a buddhizmus tanulmányozásának céljából, amelynek során megismerte, majd magáévá tette a kínai chan meditációs gyakorlatokat, és hazatérve gyorsan megalapította Japán első meditációs központját. Az általa tanított zazen (ülő meditáció) aztán a japán buddhista szerzetesek és apácák egyik fő gyakorlata lett. Ezt nevezik manapság zen filozófiának, amely a későbbiekben jelentős hatást gyakorolt nemcsak a japán kultúrára, hanem a nyugati világ spirituális keresőire is.
A meditáció a 19. században kezdett nyugaton is ismertté válni, különösen a gyarmatosítás és a keleti filozófiák iránti növekvő érdeklődés okán, majd az 1950-es évektől egyre több tanuló rohamozta meg Ázsiát, hogy autentikus mesterektől sajátítsa el a meditáció technikáit, hogy továbbadhassék tudásukat a saját hazájuk közönségének. A buddhista meditáció és a keleti spirituális gyakorlatok aztán szép fokozatosan épültek be a nyugati pszichológiába, és forrtak össze életmódbeli trendekkel, különösen a stresszcsökkentés és a mentális egészség fejlesztésének érdekében.
A mindfulness (tudatos jelenlét) modern népszerűsítésében kulcsszerepet játszott Dr. Jon Kabat-Zinn, aki 1979-ben megalapította a Mindfulness-Based Stress Reduction (MBSR) programját, amely már tudományosan is igazolta a meditáció jótékony hatásait, majd fokozatosan a modern élet részévé tette: ezért találkozhatunk manapság egy rakat mindfulness-alapú terápiával, vezetői tréningekkel vagy otthon alkalmazható, finom technikákat tanító irománnyal. Bár a meditáció ma már sokféle kontextusban jelen van, alapvető célja továbbra is az, hogy segítsen az embereknek a jelen pillanat tudatos megélésében és a belső béke megtalálásában. Persze ezt is lehet nemtelen célokra használni, de ez már egy másik történet.
