Úgy tűnik, csak nem akar kipukkadni a nottinghami lufi. Decemberben részletesen foglalkoztunk a Foresttel, amely akkor a hatodik helyen állt a Premier League-ben, ehhez képest azóta a dobogóra is sikerült felkapaszkodnia Nuno Espirito Santo együttesének. A veterán új-zélandi csatár, Chris Wood lassan a gólkirályi címért is bejelentkezik, szóval ezt a csapatot immár végérvényesen illik komolyan venni.
Az európai topligák egyik legnagyobb meglepetését jelenti egyelőre a Nottingham Forest remeklése a Premier League-ben. A kétszeres BEK-győztes, egyszeres angol bajnok – nagyjából a szezon kétharmadánál – stabilan tartja élcsapat státuszát, jelenleg a harmadik helyen áll, vagyis minden esélye megvan arra, hogy története során először elindulhasson a Bajnokok Ligájában.
Decemberi elemzésünkben már kiemeltünk néhány nevet, akiknek komoly szerepük volt, illetve van a Forest felemelkedésében, ehelyütt most néhány további tényezőre igyekszünk felhívni a figyelmet.
Az egyik a – fogalmazzunk így – vegyes megítélésű tulajdonos, Evangelosz Marinakisz szerepvállalása. A krétai milliárdost, aki az Olympiakosz első embere is egyben, korábban fogadási csalással (konkrétan bundázással) és drogcsempészettel is megvádolta a görög ügyészség, igaz, végül felmentették. 2017-ben vette meg az akkor másodosztályú Forestet, amelynek aztán 2022-ben sikerült feljutnia a legjobbak közé. Emlékezetes, hogy a klub nem kevesebb mint 22 (!) új játékost szerződtetett, hogy felvegye a versenyt a mezőnnyel, az akkoriban elköltött közel 150 millió font több volt, mint amennyit a Forest addig története során összesen kifizetett új igazolásokra.
A hatalmas jövés-menés, a kapkodás nem feltétlenül párosult jó eredményekkel, nem véletlen, hogy Marinakisz néhány hónap alatt két sportigazgatót és az erősítésekért felelős vezetőt is elfogyasztott, de végül a helyükre hozott Ross Wilson segítségével rendet tett. Wilson 2023-ban újabb 13 futballistát csábított Nottinghambe, és köztük már bőven voltak jól sikerültek is, a mai csapat magját tulajdonképpen az akkori érkezők adják.
Bár az átigazolási és költségvetési szabályok megsértése miatt négy pont levonással sújtották az együttest, a 2023/2024-es idényben is bent maradt a Premier League-ben, immár Nuno Espirito Santo irányításával, arra viszont kevesen gondoltak, hogy a következő szezonban a BL-indulásért lesz harcban.
„Tavaly egyszerűen hittünk magunkban, tudtuk, hogy meglesz a bennmaradás, az új idényben pedig az volt a célunk, hogy tovább fejlődjünk, egyre jobbak és jobbak legyünk. Az egész a folyamatos építkezésről szól, arról, hogy minden egyes héten egy kicsit többet tudjunk nyújtani.”
A Nottingham első számú gólfelelőse, Chris Wood értékelte így az elmúlt időszakot, és ha már nála tartunk: az, hogy a már-már veterán, 33 éves és sokak által korábban leírt új-zélandi támadó versenyben van a gólkirályi címért, legalább akkora csoda, mint maga a Forest szereplése.
Nottingham Forest's all-time top scorer in the Premier League is here to stay until 2027! 🔝
Enjoy all 14 of Chris Wood's goals this season 🌳 pic.twitter.com/fi2YJ4zR7F
— Premier League (@premierleague) January 23, 2025
Wood, aki a 2010-es évek végén a Burnley-ben produkált néhány elfogadható szezont, a Newcastle-nél nagyon szenvedett, rengeteg kritikát kapott. 2023-ban igazolt Nottinghambe, de a drukkerek akkor úgy gondolták, egy levitézlett, talán kissé túlértékelt új-zélandi futballistával nem lesznek feltétlenül kisegítve. Aztán a csatár megrázta magát, amit már a tavalyi 14 találata is jelzett, de erre is rá tudott tenni egy lapáttal: jelenleg 18-nál jár, ezzel Mohamed Szalah és Erling Haaland mögött harmadik a PL góllövőlistáján. Bombaformában van, legutóbbi hét bajnokiján nyolcszor volt eredményes, így elképzelhető, hogy az egyiptomi és a norvég klasszis versenyfutásába is belepiszkít majd.
A Premier League-ben még soha nem szerzett ennyi gólt, ráadásul ebből az idényből még 13 forduló hátravan.
Azt persze nem lehet vitatni, hogy a Forest nem a PL leglátványosabban játszó csapatai közé tartozik. Ezt jelzi a mindössze 41 szerzett gól (az első hét helyezett közül a legkevesebb), illetve a kevesebb mint 40 százalékos labdabirtoklás átlagban. Ha nemrégiben nem lett volna az igencsak meglepő 7–0-s siker a Brighton ellen (kakukktojás a javából…), bőven a mezőny második feléhez tartozna ebből a szempontból a csapat.
A fő hangsúly tehát a biztonságos védekezésen van a remeklő belga kapus, Mats Sels, illetve a brazil Murillo és a szerb Nikola Milenkovics által irányított hátsó alakzat jóvoltából, de a Forest tipikusan az az együttes, amelyben nincsenek világsztárok, de mindenki óramű pontossággal teszi a dolgát. A középpálya motorja az a Morgan Gibbs-White, aki már a Wolvesnál is Espirito Santo egyik kedvence volt, elől pedig Wood kiváló kiegészítő partnere Anthony Elanga, aki már nyolc gólpasszt osztott ki az idényben.
Végezetül idézzük a már szóba hozott Marinakisz felháborodott riposztját arra, hogy egy újságíró a közelmúltban a „nagyokhoz” (a Big Sixhez, vagyis a PL-történelem hat legsikeresebb klubjához: a ManUnitedhez, a Liverpoolhoz, az Arsenalhoz, a Chelsea-hez, a ManCityhez és a Spurshöz) mérten meglepetésnek titulálta a Forest szárnyalását és annak okait vizsgálta.
„Az én vízióm az, hogy a Nottingham Forest kétszeres BEK-győztes csapat, csak a Liverpool és a Manchester United lett többször Európa legjobbja az angol klubok közül. Arra törekszünk tehát, hogy visszafoglaljuk a helyünket az elitben.”
Lehet, hogy a görög üzletember már egy Big Sevent lát a lelki szemei előtt?
