„Minden sikeres férfi mögött áll egy nő” – tartja a mondás. De mi van akkor, ha az a nő valójában nemcsak mögötte állt, hanem ő volt az igazi zseni? Björn Runge svéd rendező 2017-es filmje, A Férfi mögött (The Wife) ezt a kényes témát boncolgatja zseniális színészi alakításokkal és feszült drámai helyzetekkel. (Szombat 20:00 FILM4.)
A film középpontjában Joan Castleman (Glenn Close) áll – egy intelligens, kifinomult nő, aki évtizedeken át a háttérbe húzódva támogatta író férjét, Joe Castleman-t (Jonathan Pryce). Joe az irodalmi világ nagyágyúja, akinek épp most ítélték oda a Nobel-díjat – köszönhetően annak, hogy mindig zseniális műveket tett le az asztalra. Vagy mégsem?
A siker és a csillogás mögött azonban ott van Joan, aki hosszú házasságuk alatt lenyelte férje hűtlenkedéseit, arroganciáját, és saját ambícióit félretéve kizárólag Joe karrierjének építésével foglalkozott. De a stockholmi díjátadó előtt valami megváltozik. Joan egyre erősebben érzi, hogy nem élhet tovább férje árnyékában, és elérkezik a pillanat, amikor kimondja: elég volt.
A film egyik legnagyobb erőssége a színészi játék. Glenn Close élete egyik legjobb alakítását nyújtja Joan szerepében. Arcának finom rezdülései, elfojtott fájdalma és belső vívódása többet mond minden kimondott szónál. Nem véletlen, hogy Oscar-díjra jelölték a játékáért. A férjet alakító Jonathan Pryce is parádés, tökéletesen hozza az egocentrikus, magabiztos, de mégis gyenge férfit, aki élete hazugságát próbálja fenntartani. A történetet tovább bonyolítja a családi dinamika: a fiukat, Davidet (Max Irons) Joe mindig is elhanyagolta, és az ifjú írópalánta most mindenáron el akarja nyerni apja elismerését. A Christian Slater által alakított újságíró pedig egyfajta katalizátorként működik: ő az, aki megsejti az igazságot, és próbálja felszínre hozni.
A film nem egy tipikus házassági dráma. Sokkal inkább egy pszichológiai thrillerbe oltott feminista kiáltvány arról, hogy hány nő áldozta fel saját karrierjét egy férfi sikere érdekében. A film tökéletesen mutatja be az önfeladás és a hallgatás árát, és hogy mi történik, amikor egy nő végre úgy dönt: nem hallgat tovább.
A film azt is felveti, hogy a tehetség mit sem ér, ha valaki nem kap lehetőséget arra, hogy kibontakoztassa. Joan írásai sosem láttak napvilágot, mert a férfiak világában nem volt hely egy női írónak – de mi történik, ha egy nő beéri azzal, hogy a háttérben zseniként alkosson, miközben egy férfi aratja le a babérokat?
Nem csak Joan Castleman került ilyen helyzetbe, más híres művészek mögött is álltak nők, akik terelgették az életüket. Munkácsy Mihály és felesége, Cécile Papier, aki ráadásul bárónő volt, jó példa erre. A világhírű magyar festő felesége nemcsak élettársa, hanem múzsája és támogatója is volt az akkor még nem ismert festőnek. Papier aktívan részt vett férje művészi karrierjében, és számos festményének hátoldalán megtalálható az ő ajánlása. Ha ő nincs, Munkácsy nem kerül be az arisztokráciába, és a festményeit lehet, hogy ma alig ismerné valaki.
Camille Claudel és Auguste Rodin is hasonló házaspár lehetett, ugyanakkor Claudel maga is tehetséges szobrászművész volt, aki egyébként Rodinnek tanítványaként és szeretőjeként is élete része volt. Bár saját művészi karrierje is figyelemre méltó, munkássága és élete szorosan összefonódott Rodinéval, és jelentős hatással voltak egymás művészetére. Hogy ki futott be végül? Hát persze, hogy Rodin.
Lee Krasner amerikai absztrakt expresszionista festőművész volt, aki Jackson Pollock feleségeként vált ismertté. Azonban Krasner nem csupán egy híres művész felesége, hanem maga is fontos művész volt, vagy lehetett volna, ha férje nem nyomja el. Annak ellenére, hogy férje árnyékában sokáig nem kapta meg a megérdemelt elismerést, később a művészettörténet újraértékelte munkásságát, és ma már az absztrakt expresszionizmus egyik kiemelkedő alakjaként tartják számon. Természetesen ez jóval a halála után következett be, szóval sokat nem profitált belőle.
Dénes Valéria magyar festőművész Galimberti Sándor felesége volt. Hiába volt tehetséges, nőként akkoriban nem nagyon tudott érvényesülni, munkásságát férje sikerei mellett ráadásul nehezebb volt elismertetni. A 2024-es évben a Magyar Nemzeti Galériában nyílt közös kiállításuk, így végre a szélesebb nyilvánosság is jobban megismerhette a művészetét.
Clara Schumann német zongoraművész és zeneszerző – emellett, nem fogják kitalálni, de Robert Schumann felesége. Már fiatalkorában ünnepelt zongoraművésszé tette kivételes tehetsége, emellett zeneszerzőként is jegyezték. Azonban a korabeli társadalmi elvárások és férje sikerei miatt kevésbé tudott kibontakozni. Ennek ellenére Clara Schumannt máig a legjelentősebb női zeneszerzők között tartják számon.
