A pénz (most) nem hazudik: szegénylegények harca a Bundesligában

Tizenegy forduló van hátra a Bundesliga 2024/2025-ös szezonjából, jelenleg úgy tűnik, három csapat igencsak kilóg lefelé a mezőnyből, a Heidenheim, a Bochum és a Kiel közül két együttes minden bizonnyal búcsúzik majd az idény végén. Ha megvizsgáljuk ezeknek a kluboknak a helyzetét, valamennyiüknél észszerű magyarázatot találunk a gyenge szereplésre.

16. Heidenheim (24 mérkőzés, 4 győzelem, 3 döntetlen, 17 vereség, 15 pont, 27–50-es gólkülönbség)

A tündérmese lehet, hogy ebben a szezonban véget ér. A baden-württembergi kiscsapat 2023-ban hatalmas meglepetésre bajnokként jutott fel a német élvonalba, és akkor sokan féltették őket az azonnali kieséstől.

A klubikon, a gárdát 2007 óta irányító Frank Schmidt vezérletével azonban az akkor a Bundesliga legkisebb költségvetésével dolgozó együttes – harcos, szervezett játékkal – nemcsak hogy simán harcolta ki a bennmaradást, de a szenzációt jelentő nyolcadik helyen végzett, ezzel története során először vívta ki a nemzetközi kupaszereplés jogát.

Csakhogy immár sokadszor bizonyosodott be, hogy a többfrontos csata egy kiscsapat számára akár végzetes is lehet. Főleg akkor, ha megválik legértékesebb játékosaitól és nem pótolja őket megfelelően. Márpedig a nyáron 22 gól „távozott” azzal, hogy Tim Kleindienst és Eren Dinkçi is elment (utóbbi visszatért a kölcsönszerződése után Brémába), sőt a kulcsemberek közül Lennard Maloney-t is elveszítették.

A 24 bajnokin szerzett mindössze 27 gól jelzi, hogy a támadójáték erősen visszaesett. Ezt a volt fehérvári, újpesti és mezőkövesdi, télen a Karlsruhétól igazolt Budu Zivzivadze megkaparintásával igyekeztek enyhíteni a klubvezetők, de a grúz játékos egyelőre kilenc meccs után gól nélkül áll.

A Heidenheim legutóbbi 19 meccséből csupán egyet nyert meg a Bundesligában, miután azonban a múlt héten búcsúzott a Konferencia-ligától, most már kizárólag a bajnokságra kell koncentrálnia. Ez mentőöv lehet a bizalmat változatlanul élvező Frank Schmidt csapatának.

17. Bochum (24 mérkőzés, 3 győzelem, 6 döntetlen, 15 vereség, 15 pont, 23–47-es gólkülönbség)

Ha azt gondoljuk, hogy az „addig jár a korsó a kúton, amíg el nem törik” mondással csak Magyarországon példálóznak, tévedünk. Bizony, a németek is használják (Der Krug geht solange zum Brunnen, bis er bricht), de úgy tűnik, Bochumban nem feltétlenül ismerik.

A VfL csapata 2021-ben jutott vissza a Bundesligába, de azóta folyamatosan a tűzzel játszik. 2022-ben 13., egy évre rá 14., tavaly pedig már csak 16. lett, így osztályozót kellett vívnia a bennmaradásért.

Utóbbit ugyan csodával határos módon (a hazai 0–3 után idegenben 3–0, majd győzelem 11-esekkel) sikerrel tudta le a Fortuna Düsseldorf ellen, de akkor már egyértelműen úgy látták a drukkerek, hogy még egy dobása aligha lesz az együttesnek.

Márpedig a Bochum – komoly múltja és jelentős szurkolói bázisa ellenére – maradt a liga egyik legszegényebb csapata, a nyáron csak szabadon, ingyen igazolható játékosokat tudott szerződtetni. Télen sem volt pénz jelentős erősítésekre, Tom Kraußt a Mainztól, Georgios Maszuraszt pedig az Olympiakosztól vették kölcsön.

A kék-fehérek, akik holtversenyben a második legkevesebb gólt szerezték és a második legtöbbet kapták eddig, lendületes, de alacsony színvonalú, szürke futballt produkálnak, nincs egy olyan vezérük, aki minőségileg magasabb szintre tudná vinni őket. A szlovák középpályás, Matúš Bero és a holland csatár, Myron Boadu időnkénti jó teljesítménye összességében kevés, így a gárdát november óta irányító Dieter Hecking sem biztos, hogy meg tudja menteni őket a kieséstől.

18. Holstein Kiel (23 mérkőzés, 3 győzelem, 4 döntetlen, 16 vereség, 13 pont, 34–59-es gólkülönbség)

Senki sem bízott bennük, mindenki elkönyvelte őket mint az egyik leendő kiesőt, és valószínű, meg is lesz a búcsú. Volt már példa arra, hogy egy outsider rácáfolt a kétkedőkre: gondoljunk csak az Union Berlin zsinórban immár hatodik vagy az Augsburg 14. élvonalbeli idényére, netán a Hoffenheim már említett 2023/2024-es menetelésére.

A Holstein Kiel viszont pont ugyanolyan gyenge, mint amire a legtöbben számítottak. Az elmúlt évtizedekben inkább a kézilabdacsapatáról elhíresült északi városban nagy volt az öröm tavaly, a feljutás kiharcolásakor, de ha a Hoffenheimre és a Bochumra azt írtuk, hogy a Bundesliga szegény klubjai közé tartoznak, a Kielről egyenesen kijelenthetjük, hogy ők a templom egerei.

Ha a német futballügyekben különösen jól értesült Transfermarkt adatait nézzük, a Bundesliga 18 csapata közül messze a Kielé a legalacsonyabb értékű játékoskeret. A Bayern München 856 millió eurós társasága persze egy másik galaxis érzetét keltheti, de még a rangsorban 16-17. helyen álló Bochum-St. Pauli kettős is jóval odébb van az északiak potom 40 milliós keretétől.

A vezetők azért a lehetőségekhez képest igyekeztek megerősíteni az együttest a télen, méghozzá nem meglepő módon a hátvédsorban. A Kiel ugyanis negatív rekordokat döntöget a védekezést illetően, eddigi 23 bajnokiján nem kevesebb, mint 59 gólt kapott. Ennek jegyében érkezett a közelmúltban az amerikai John Tolkin, a szlovén David Zec és a horvát Ivan Nekic, de félő, hogy a bentmaradás velük is csupán álom marad.

Más nem jöhet szóba a kiesés kapcsán?

De, természetesen igen. Az Union Berlin–Hoffenheim–St. Pauli hármas sem érezheti magát tökéletes biztonságban, de az ő esélyeik jóval nagyobbak az első osztályban maradásra.