Egészen szokatlan, de nagyon hiánypótló aspektusból mesélt James Vand Der Beek, a Dawson és a haverok sorozat egykori főszereplője arról, milyen hatással volt a magánéletére a rákbetegségéről kapott diagnózis. A színész ugyanis nem kifejezetten a betegséggel való küzdelmet mesélte el, hanem azokat a nem egészségügyi részeket, amikre természetesen egy orvos sem készíthette fel.
Van Der Beek Instagramra feltöltött videóüzenetében előbb leszögezte, hogy ő korábban csak színészént definiálta magát, de mivel ez nem volt túlságosan kielégítő, ezért apaként és férjként kezdett magára főleg gondolni. „Úgy tudnám meghatározni magam, mint egy tehetséges, szerető, erős, támogató férj, apa, gondozó, gondozója annak a Földnek, amelyen szerencsések vagyunk, hogy élhetünk” – kezdett bele kicsit spirituális hangulatban a gondolataiba, és állítása szerint ez egy jó darabig jó válasznak tűnt a “ki vagyok én?” kérdésre, csakhogy ezt áthúzta a harmadik stádiumú vastagbélrák, amit diagnosztizáltak nála. „Szembe kellett néznem a halállal” – mondta, hozzátéve, hogy a kezelés hosszú időre elvitte őt a szerettei közeléből. „Nem lehettem többé az a férj, aki hasznos támogatója volt a feleségének. Nem lehettem többé apa, aki felveszi a gyerekeit, kiteheti őket és ott lehetek velük” – mondta Van Der Beek, akinek hat gyereke van feleségével, Kimberlyvel.
Mint mondta, a saját halandóságával való szembenézés után kénytelen volt megint új választ találni, mivel a házastárs és apa szerep már nem volt jó válasz, ráadásul családfenntartó sem lehetett, hiszen nem dolgozott. Végül arra jutott, hogy a vallásban találja meg a megoldást. „Méltó vagyok Isten szeretetére, egyszerűen azért, mert létezem. És ha méltó vagyok Isten szeretetére, nem kellene méltónak lennem a sajátomra is?” – tette fel a kérdést, amire választ természetesen már követőként és olvasóként kell adni mindenkinek.
