Ma este 9 órától láthatja a STORY4-en a Kisütött boldogság című filmet, amelyben Victoria Worthington, a tehetséges, de magányos tortadekoratőr munka közben összeismerkedik egy Jake nevű férfival, akit pincérnek néz, és hamarosan gyengéd érzelmeket kezd táplálni iránta. Viszont épp, amikor már kezdi rendesen belelovalni magát a dologba, megtudja, hogy a szimpatikus fiatalember valójában a legifjabb Jacob Adams, kelendő agglegény és az ország egyik legismertebb ingatlanmágnásának örököse.
És ami még rosszabb: épp az ő cége akarja ledózerolni Victoria és barátnője közös sütödéjének épületét. A lánynak tehát nemcsak a szerelem-félreértés-csalódottság háromszögében kell lavíroznia, hanem barátnőjével együtt szembe kell néznie azzal a ténnyel is, hogy közös, kemény munkával felépített vállalkozásuk nemsoká a vállalati gépezet martalékává válhat.
A történet persze romantikus díszletek között bontakozik ki, de a háttérben ott húzódik egy sokkal hétköznapibb, mégis nagyon fontos kérdés: mi történik akkor, ha egy vállalkozás nemcsak üzleti, hanem baráti alapokon nyugszik? Victoria és barátnője – ahogy sok valódi példa is mutatja – nemcsak egy pékséget építettek fel közösen, hanem egy olyan kapcsolatot is próbálnak egyben tartani, amely egyszerre személyes és szakmai jellegű, ami meg már önmagában is komoly kihívás, pláne akkor, ha hirtelen egy hatalmas külső nyomás próbálja kettétörni mindazt, amit évek alatt hoztak létre.
És ugyan nekik sikerült, azért a barátokkal közösen indított biznisz nem megy mindig olyan gördülékenyen, ahogy azt elsőre gondolná az ember, és bár nem tudjuk, milyen nehézségekkel küzdött a két lány, mire eljutottak idáig, azért lehetnek róla elképzeléseink. Általában ugyanis hiába van meg két ember között az összhang, a bizalom és a motiváló közös múlt, a kutatások rávilágítanak, hogy ez még közel sem biztosíték arra, hogy a közösen indított vállalkozás sikeres is lesz. Noam Wasserman, a Harvard Business School egykori professzora tízezer startup-ot vizsgált meg, és arra jutott, hogy a barátságon alapuló cégek sokkal kisebb eséllyel működnek hosszú távon, mint azok, ahol a felek között kizárólag szakmai viszony van. Sőt, vallja, hogy minél szorosabb a kapcsolat az alapítók között, annál nagyobb az esélye annak, hogy egyikük idő előtt kiszáll – a kutatások szerint minden ilyen személyes kötődés körülbelül 30%-kal növeli ennek a valószínűségét.
Ennek pedig egészen prózai okai vannak: a barátok ugyanis nem igazán szeretnek konfrontálódni egymással, vagy utalni a másik hibáira, ezért elég gyakran előfordul, hogy csak túl későn derül ki, hogy a közös vízió valójában két tök különböző irányba tart. A Thriva nevű egészség-technológiai cég vezetője például épp emiatt hagyta ott egy korábbi, baráttal közösen indított vállalkozását, mondván, túl sok energiát öltek a temékfejlesztésbe, és túl keveset abba, hogy tisztázzák, merre is tartanak valójában.
Wassermann szerint erre nagyon egyszerű a megoldás: „randizni” kell egymással. Vagyis még azelőtt, hogy bármi visszafordíthatatlanba beleugranánk, ki kell próbálni, ki hogyan működik nyomás alatt, tesztelni kell, hogy képesek vagyunk-e valóban őszinte visszajelzéseket adni, és azt, hogy melyikünk hogyan kezeli a konfliktusokat. Ez nyilván nem könnyű feladat, elvégre ehhez olyan helyzeteket kell teremteni, amelyeket egy sima barátságban inkább elkerülne az ember, de ha tényleg produktívak akarunk lenni, és szeretnénk hatékonyan együttműködni a másikkal a jövőben, akkor kénytelenek leszünk megtenni. A másik, amire Wassermann felhívja a figyelmet, hogy érdemes barátság-tűzfalakat is beépíteni a rendszerbe, vagyis legyenek előre lefektetve a szerepek, hogy pontosan kinek mi lesz a feladata, alakítsuk ki közösen a struktúrákat, és ha ez kettesben nem megy, vegyük igénybe külső mentor segítségét – utóbbi később is jól jöhet, amikor egy nehezebb beszélgetést kell lefolytatni a barátság kicsinálása nélkül.
Azok, akik jól csinálják, később is rendszeresen leülnek értékelni egymást és nyíltan megbeszélik a problémákat, ami nemcsak a cégen segít, hanem a jó baráti viszony fenntartásában is, ami meg elképesztő erőforrása lehet egy vállalkozásnak. A kutatások szerint az olyan cégek, amelyeket közeli ismerősök indítanak és tesznek sikeressé, az igazán embertpróbáló kihívásokat sokkal könnyebben veszik, ami egyértelműen annak köszönhető, hogy a felek nemcsak egy projekten, hanem érzelmeken keresztül is kapcsolódnak egymáshoz. Szóval, ahogy azt Victoria és barátnőjének története is remekül példázza, egy kis pékség lehet egyszerre megvalósult álom és egy barátság kiállt próbája, a kérdés már csak az: sikerül-e fenntartani mindezt akkor is, amikor tényleg rezeg a léc.
