Vasárnap reggel 9:45-től láthatja a Szerelem a szigeten című romantikus filmet a FILM4-en, amelynek főszereplője egy Lily nevű, sikeres belsőépítész, aki Seattle-ből utazik haza apró szülővárosába, hogy segítsen kibicsaklott bokájú nagynénjének a kikötői panziója vezetésében. A lány nem is sejti, hogy ez az apró gesztus nemcsak megkönnyíti Maggie életét, hanem gyökeresen megváltoztatja az övét is. Lily ugyanis megismerkedik Marcusszal, a hidroplánpilótával, aki szabadidejében mentett kutyák jobblétéért küzd, és bár tökéletes arcéle ellenére eleinte nem nyűgözi le a lányt, hamarosan mégis sikerül közelebbi kapcsolatba kerülniük, ami segít Lilynek megértenie azt, hogy mik az igazán fontos dolgok az életben.
A film vérbeli Hallmark-klasszikusnak tekinthető, és nem elsősorban a szerelmi szál miatt, ami nyilván ki fog benne bontakozni, hanem azért, mert minden olyan sablont felvonultat, amitől egy romantikus történet igazán megnyugtató és otthonos érzést kelthet a nézőben. Először is megismerjük Lily Seattle-ben hagyott pasiját, aki természetesen az a fajta kellemetlen figura, aki még a vacsoraasztalnál is a telefonját nyomkodja, aztán ott van ugye a bajba jutott családi vállalkozás, amelynek sorsa ősi ellenségeink, a gátlástalan ingatlanfejlesztők kezébe kerül, és persze a főszereplő, aki a fontos, nagyvárosi munkáját hagyja hátra, hogy segíthessen. De nem feledkezhetünk meg a cuki kutyákról, meg a férfiról sem, aki nemcsak okos, hanem istentelenül jóképű is, a jelleme férfias és érzékeny egyszerre, és ha kell, gyengéden le tudja törölni Lily szája széléről az ottfelejtett kajamaradékot.
A film rendezője és társ-forgatókönyvírója a Hallmark-veterán Lucie Guest, aki jól ismeri a műfajt, így pedig pontosan tudja, miként kell felépíteni egy igazán romantikus történetet úgy, hogy az a kiszámíthatósága ellenére is megfelelően érdekes és szórakoztató legyen. És persze az sem árt, hogy a színészek tudják a dolgukat, ami a Lilyt játszó Morgan Kohanről és a Marcust alakító Marcus Rosnerről abszolút elmondható (igen, a férfi főszereplő nevét nem sokáig kellett memorizálnia senkinek). Kohan visszafogott, érzelmes játéka remekül illik a karakteréhez, Rosnernek pedig végre nem egy kellemetlen figurát kellett eljátszania, ahogy annyi filmben tette eddig, hanem egy szerethető, hiteles főhős bőrébe bújhatott. A kettejük között kialakuló szerelmi szál sem erőltetett, hanem szépen, lassan bontakozik ki, ami ugyancsak a film javára írható.
A forgatás helyszínéül a kanadai British Columbiában található, festői Rowena’s Innt választották , amely lenyűgöző természeti környezetével pazarul illeszkedik a Hallmark-univerzum megszokott, képeslapszerű világába. Érdekesség, hogy a készítők olykor igen kreatívan bántak a helyszínekkel: például ugyanazt az elegáns éttermi belsőt használták fel egyszer az egyik Seattle-ben játszódó jelenethez, máskor pedig egy, a szigeten zajló vacsorához. És bár a nézők többsége talán észre sem veszi, a szemfülesebbek kiszúrhatják, hogy a díszletek néha duplázódnak, ami egyébként elég gyakori megoldás a Hallmark-filmek világában, és a maga módján csak még szerethetőbbé teszi ezt a kissé idealizált, bájosan egyszerű univerzumot.
