Az 1984-es Európa-bajnok ificsapat játékosai máig összetartanak, és minden évben megemlékeznek a sikerükről.
Némileg magányosan engedték el, majd ünnepelve fogadták a magyar ifjúsági válogatottat az U18-as labdarúgó Európa-bajnokság után, amelyet 1984. május 25. és június 3. között 16 csapat részvételével rendeztek a Szovjetunióban. A mieink a döntőben végül 0–0-ás rendes játékidőt és hosszabbítást követően tizenegyesrúgásokkal 3–2-re legyőzték a házigazda szovjeteket. De mi lett a főszereplőkkel, akik közül sajnos többen már nem lehetnek közöttünk.
A fent említett csendesebb „elbocsátást” jól mutatja, hogy idehaza sem sorolták az esélyesek közé Bicskei Bertalan együttesét, így aztán az újságírók sem kísérték el az ifiválogatottat a tornára, mindössze Lakat T. Károly és Szabó Sándor tudósított végig az eseményről, sőt, a Magyar Rádió sem közvetített, csupán a fináléra küldték ki a legendás Molnár Dánielt, aki a maga feledhetetlen stílusában ünnepelte meg a diadalt – fájdalom, ő is korán távozott az élők sorából.
A magyar válogatott a D-csoportban Csehszlovákia (3–0), Spanyolország (2–1) és Svájc (1–0) válogatottjával küzdött meg, magabiztosan, pontveszteség nélkül, egy kapott góllal csoportelsőként jutott tovább az egyenes kiesési szakaszba. A június 1-jén Moszkvában játszott elődöntőben aztán a magyar gárda Lengyelország ellen Kovács Kálmán és Zsivóczky Gyula találatával 2–0-ás győzelmet aratva jutott a döntőbe, ahol az Írország ellen 2–1-re győztes házigazda szovjetekkel kellett megmérkőzniük. A fináléban aztán 80 ezer néző a nagy Szovjetunió sikerére áhítozva hazai sikert várt, ezzel szemben a rendes játékidőben, majd a hosszabbításba sem született gól, így jöhettek a tizenegyesek. Az első kettőt kihagytuk, aztán kapusunk, Petry Zsolt három szovjet büntetőt is kivédett, végül Kovács Ervin a hálóba lőtte az Európa-bajnoki címet jelentő gólt. A totóbotrány és a bundaügyek árnyékában az ifjúsági válogatott kontinensgyőzelme úgy kellett a magyar labdarúgásnak, mint egy falat kenyér.
Minderről szakkomentátorunk, Szeiler József így emlékezett vissza:
„Már eleve arra büszke voltam, hogy egyáltalán ott lehettem a keretben, majd az ifi Eb-re történő felkészülés során Bicskei Berci bácsi mondta először, biztosan NBI-es kapus leszek. Keserédessé végül azért vált a történet, mert később nem sikerült olyan sikert átélnem, mint amit azzal a nagyszerű közösséggel, amellyel történelmet írtunk Moszkvában, így az én karrieremben ez a siker lett a csúcs.”
Deák Sándor súlyos sérülése miatt fiatalon vonult vissza, ő így emlékezett a diadalra: „Bicskei Bertalan nagyszerű keretet alakított ki, amely végig remekül küzdött egymásért és Magyarországért. Senki sem tartott minket esélyesnek akár a csoportból való továbbjutásra is, nemcsak külföldön, de még idehaza sem. Ehhez képest a nehéz csoportból első helyen jutottunk tovább. Nagyon egységesek voltunk, sokat futottunk, az utolsó pillanatig harcoltunk, a győzelemre meg aztán itthon is felkapták a fejüket az emberek. Együtt akarták tartani a keretet, ám ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt, nem is sikerült, mi játékosok azonban Krizán Sanyi szervezésében minden évben megemlékezünk a feledhetetlen aranyéremről.”
A fontos, egyben szép sikert bizony a csapat játékosai és vezetői tehát évek óta megünnepelték. Krizán Sándor általában a szabolcsi Vásárosnaményben szervezte a küldöttség éves találkozóját – sajnos az évek múlásával a vezetők közül egyre kevesebben tudtak megjelenni, a halálesetek megrázták a keret tagjait, akik azonban továbbra is minden évben összejönnek. Erre idén formabontó módon nem Szabolcsban, hanem június 13. és 15. között Szombathelyen kerül sor, méghozzá utánpótlás torna keretében, amelynek fénypontjaként pályára is lép az 1984-es Eb-győztes csapat. Az alábbiakban pedig összeszedtük, hogy mi lett az akkori főszereplőkkel, a sikercsapat tagjaival és a vezetőkkel:
Az Eb-győztes válogatott kerete: Petry Zsolt (MTK), Szeiler József (FTC), Takács József (DVTK), Haáz Ferenc (FTC), Pintér Attila (Salgótarján Síküveg), Szélpál László (SZEOL AK), Keller József (Nagykanizsa), Deák Sándor (FTC), Kovács Ervin (Újpesti Dózsa), Krizán Sándor (Nyíregyháza), Orovecz György (MTK), Csoboth Róbert (PMSC), Vincze István (Tatabánya), Zsinka János (Volán), Kovács Kálmán (Budapesti Honvéd), Zsivóczky Gyula (FTC) és Zvara József (Vasas). A válogatott szövetségi kapitánya a 2011-ben elhunyt Bicskei Bertalan volt.
Mi lett velük?
Petry Zsolt: Az MTK-ban mutatkozott be az NB I-ben, majd védett a Videotonban is, később külföldön több klubban szerepelt komoly sikerekkel. Jelenleg kapusedzőként dolgozik a török első osztályban szereplő Samsunspor csapatánál. Az előző idényben a bennmaradás volt a cél, jelenleg viszont a bajnokságban harmadik helyen állnak, akár a nemzetközi kupa is összejöhet.
Szeiler József: A Ferencváros saját nevelésű kapusa, majd Várszegi Gábor időszakában az FTC ügyvezetőjeként is dolgozott. Többszörös magyar bajnok és kupagyőztes, jelenleg ingatlanfejlesztéseket, gazdasági menedzseri feladatokat végez, továbbá a Network4 szakértője, a képernyőn a Match4 és az Aréna4 adásaiban látható.
Haáz Ferenc: A Fradi védőjeként mutatkozott be az NB-I- ben, később az első csapat technikai vezetőjeként segített élete klubját. Jelenleg is a Ferencvárosnál dolgozik, az NB III-ban szereplő együttes technikai vezetője.
Takács József: Diósgyőrben debütált az NB-I-ben, idővel a magyar futballban sok területen dolgozott, éppenséggel edzőként, menedzserként és vezetőként is. Jelenleg Ausztriában él, a kereskedelemben dolgozik.
Pintér Attila: A Fradi játékosaként lett NB I-es futballista, éveket szerepelt a zöldeknél, ekkor nem lett bajnok, de később edzőként igen. A kispadon szép sikereket ért el, sőt, szakvezetőként a szakma csúcsára is jutott, hiszen szövetségi kapitánynak nevezték ki. Jelenleg a Vasas csapatának edzőjeként az NB I-be jutásért harcol.
Szélpál László: Szegeden lett ifiválogatott és ismert futballista, majd fiatalon az Újpestből vonult vissza súlyos gerincvelő sérülés miatt. Rövid, de annál eredményesebb pályafutása alatt Újpesten a lilákkal egy bronzérmet és egy bajnoki címet szerzett. Jelenleg egy sporttal foglalkozó cégnél dolgozik.
Krizán Sándor: Szabolcsi gyerekként a Nyíregyháza Spartacus csapatából válogatták be, majd nagyon fiatalon, szívproblémák miatt abba kellett hagynia a labdarúgást. Több egyesületben dolgozott technikai igazgatóként, sportigazgatóként, edzőként és játékosmegfigyelőként, mint ahogy megyei igazgatóként segítette az MLSZ munkáját is. Jelenleg egészség/regeneráció területen dolgozik.
Keller József: A Nagykanizsai Olajbányász balhátvédjeként kapott meghívót az ifiválogatottba, az FTC 1984 nyarán, az Eb-győzelem után igazolta le, ahol aztán a klub örökös bajnoka, 1989-ben pedig az év labdarúgója lett. A magyar válogatottban 29 alkalommal szerepelt, játszott külföldön is, manapság is a Ferencvárost szolgálja a klub utánpótlás menedzsereként.
Deák Sándor: Álmai klubjában, az FTC-ben mutatkozott be az NBI-ben. Nagy tehetségét nem sokáig tudta megmutatni, egy kuvaiti klub elleni edzőmeccsen súlyos térdsérülést szenvedett, karrierje ezzel korán kettétört. Jelenleg egy kereskedelmi cégnél dolgozik sikeresen.
Kovács Ervin: Újpesten mutatkozott be az NB I-ben, később játszott a Honvédban is, majd mindkét klubbal bajnoki címet is ünnepelhetett. Külföldön profiként is megállta a helyét, jelenleg Magyarországon él és nem véletlen, hogy éppen Újpesten, az utánpótlásban dolgozik.
Zsivóczky Gyula: A Fradi saját nevelésű játékosaként az Üllői úton mutatkozott be az NB-I-ben, később több élvonalbeli klubban is játszott. Pályafutása után edzőként dolgozik felnőtt, illetve utánpótlás csapatoknál. Utolsó együttese a Csepel volt, ahol az NB III-as felnőtt csapat edzői és sportigazgatói feladatait irányította.
Vincze István: Fiatalon, a Tatabánya csatáraként debütált az NB I-ben, majd profi játékosként Leccében Antonio Conte csapattársaként szerepelt, a Napoli edzőjével máig baráti kapcsolatot ápol. Futballistaként szép karriert futott be, később ő is edzőnek állt, jelenleg a révkomáromi klub sportigazgatója, a felvidéki együttes tavaly került fel a szlovák élvonalba.
Csoboth Róbert: A Pécsi MSC csapatába játszotta első felnőtt NB-I-es mérkőzését, később szerepelt külföldön is. Fia, Csoboth Kevin elérte, hogy a felnőtt válogatottban bemutatkozzon, ezzel édesapja álmát valósította meg. Üzletemberként dolgozik és élvezi fia sikereit.
Zvara József: A Vasas jobbszélsőjeként mutatkozott be a honi élvonalban. Gyorsaságával elérte, hogy a felnőtt válogatottban is bemutatkozzon, jelenleg a civil életben egy gázszolgáltató cégnél dolgozik.
Zsinka János: Több NB I-es csapatban is megfordult, az Eb után őt is a Fradi igazolta le, kivételes gyorsaságával profiként külföldön, Portugáliában is kipróbálhatta magát. Játékos pályafutása után edzői és technikai vezetői feladatokat végzett, például a Ferencvárosban is. Jelenleg a logisztikában dolgozik.
Orovecz György: Az akkori ifiválogatott legfiatalabb játékosa az MTK csapatában nevelkedett, ott is játszotta élete első felnőtt NB I-es mérkőzését. Kanadában él több mint húsz éve, ahol nem szakadt el a focitól sem. Építőipari cégnél dolgozik, ami a fia tulajdona.
Kovács Kálmán: Az Eb-győztes válogatott csapatkapitánya. A Honvéd csapatában nevelkedett, ott teljesedett ki pályafutása és vált legendává. Később az Auxerre csapatába igazolt, ahol francia bajnokságban egy találat híján gólkirályi címet szerezhetett volna. Profiként több külföldi csapatban megfordult, jelenleg testnevelő tanár és az MLSZ megbízásából NB I-es és NB II-es mérkőzéseken ellenőrként dolgozik.
A vezetők közül már csak Baksa László él, a többiek elhunytak, akikről a csapat minden évben megemlékezik:
Bicskei Bertalan: Irányításával lett Európa bajnok az ifiválogatott 1984-ben. Játékosként a Fradiban nevelkedett kapusként, majd a Honvédban és az MTK-ban szerepelt az NB-I-ben. Pályafutása után edzőként az MTK utánpótlás csapatánál kezdett, később az MLSZ-nél dolgozott, ahol talán legnagyobb sikerét érte el az Eb sikerrel. Kölnben elvégezte az edzői főiskolát, később több országban lett szövetségi kapitány, 2011-ben bekövetkezett haláláig edzőként vagy sportvezetőként dolgozott.
Erdei Pál: Az MLSZ-nél dolgozott csapatvezetőként, szervezőként.
Baksa László: Csapatkísérőként, megfigyelőként vett részt a tornán.
Sztancsek János: Felkészítő edző, aki elsősorban a kiválasztással foglalkozott.
Piski Elemér: Az MTK-ban évekig utánpótlásedzőként ténykedett, ezzel párhuzamosan volt edzője az ifi válogatottnak is. Az Eb-győzelem után lett szövetségi edző, később külföldön dolgozott, ahonnan hazatérve felnőtt csapatnál is kapott feladatokat. Bicskei Bertalanhoz hasonlóan ő is 2011-ben hunyt el.
Eisemann László: Korábban Székesfehérváron, a MÁV Előre csapatában szerepelt az élvonalban futballistaként, majd masszőr lett, a csapat közkedvelt egyéniségeként vonult a köztudatba. Később a válogatott mellett a Fradinál is masszőrként dolgozott – egészen 2015-ben bekövetkezett haláláig.
Dr. Kovács Gergely: Az ifiválogatott csapatorvosa, aki haláláig a Sportkórházban dolgozott sebészként.
