Május 2-án, 22:30-tól adjuk a Drogtanya című filmet a TV4-en. A 2003-as film főszereplője Val Kilmer, története pedig az 1981-ben történt Wonderland-gyilkosságokon alapul. Kilmer John Holmes szerepét játssza, aki egy híres pornófilmsztár és a Los Angelesben, a Wonderland Avenue 8763. szám alatti házban elkövetett mészárlás egyik feltételezett elkövetője. Az egész attól lesz különösen izgalmas, hogy nem elmeséli a sztorit az elejétől a végéig, hanem külön-külön mutatja be, mit éltek át az egyes szereplők.
Kilmer karaktere, Holmes, egy szebb napokat látott férfi, akinek a házassága megromlott, és a szeretőjén (tizenéves prostituált) kívül nagyjából az érdekli, hogy időben hozzájusson a következő adag kábítószerhez. Amikor tehát a rendőrség látókörébe kerül, nem csoda, hogy kevesebb jóindulattal és több gyanakvással állnak hozzá. A tények magukért beszélnek: négy ember meghalt, a férfi ujjlenyomatát pedig megtalálták a helyszínen. Az egyébként notórius hazudozó Holmes-nak vajon elhiszik, hogy bár valóban segített megszervezni egy bosszúakciót, senkit sem ölt meg, sőt, nem is volt a helyszínen? És mi elhiggyük?
Kilmer ebben a filmben is rettenetesen jót alakít, hiszen remek színész volt. Egykor arról beszélt a Vanity Fairnek, hogy bár nem bánta meg karrierdöntéseit – például hogy sok időt töltött a gyerekeivel, vagy hogy milyen szerepeket vállalt – de azt sajnálja, hogy nem épített fel egy olyan személyiséget a nyilvánosság előtt, ami alapján könnyen beazonosítható lett volna, pedig több pályatársa így tett. (Gondolhatunk itt Johnny Deppre, a kicsit őrült karaktereivel, Tom Hanksre, aki szinte mindig kedvelhető, sokszor tétova figurákat játszott, vagy mondjuk Tom Cruise-ra, az örök akciósztárra.)
„Egyszerűen nem érdekelt a karrierem vagy a személyiségem ilyen szempontból. Tényleg csak a színészi játékom volt a prioritás” – jegyezte meg, hozzátéve, hogy azzal foglalkozott, ami érdekelte, és a reflektorfényen kívül az embernek vagy türelmesen kell várakozni a következő nagy lehetőségre, vagy olyasmibe fogni, amit nem lehet olyan hatékonyan csinálni, mint egy nagy költségvetésű filmet. (Alighanem itt arra gondol, hogy azt előre meghatározott keretek közt forgatják, és tudja, mennyi pénzt fog kapni érte, kiszámíthatóbb a dolog.) „Nem hiszem, hogy valaha is kellemesen éreztem volna magam nyilvános eseményeken, amikor magamat kellett volna eladnom. Most, hogy ennyi időt töltöttem távol, sokkal öregebb vagyok, és jobb a munkámban. Talán közhelyesen hangzik, de nem újrakezdőnek érzem magam, hanem hogy az egész még csak most kezdődik. Ha statisztikaként kezeled, semmi értelme, annyira kínos, de nemcsak öt, hanem tíz kiváló rendezőt utasítottam vissza, kizárólag azért, mert felelősségteljesen akartam viselkedni a családommal vagy a házasságomban. Egyszerűen nem figyeltem arra, hogy üzleti szempontból mi éri meg. Nem tudok felelős szülő lenni úgy, hogy évente csak három-négy hónapig jelen lenni.”
A szerepeit tényleg alaposan megválogatta, az egyik legfontosabb alakításának valószínűleg mindig is Jim Morrison megformálását fogják tartani, a Doors-filmből (1991). A napokban a zenekar gitárosa, Robby Krieger visszaemlékezett arra a kezdeti időszakra, amikor Kilmer még nem annyira győzte meg arról, megfelel a feladatra. 1990-ben találkoztak először.
„Odajött hozzám, és azt mondta, Szia, Robby, enyém a szerep, én fogom Jimet játszani. Mire én, tényleg? Mert nem úgy nézett ki, és nem is úgy viselkedett. Úgyhogy rákérdeztem, hogyan kaptad meg?”- idézte fel a gitáros a USA Today-nek a történteket. Kilmert, aki óriási Doors-fanatikus volt, és vagy ötven dalt megtanult már addigra, szerencsére nem törte meg a dolog, és mutatott egy videót neki arról, ahogy egy Doors tribute-zenekarral énekel, még mielőtt bármilyen forgatás elkezdődhetett volna. „Szóval lejátssza nekem ezt a felvételt, és apám, átkozottul jó volt. Persze nem úgy öltözött, mint Jim, de amikor túl voltunk rajta, azt mondtam magamban, oké, ez a srác képes rá.” John Densmore-t is lenyűgözte Kilmer odaadása a szerephez, de Krieger főleg azzal volt elégedett mennyire jól hozta Morrison előadásmódját, mind hangban, mind gesztusokban. „Val énekelte körülbelül a kilencven százalékát annak, amit a filmben hallasz.” És jól énekelte, hiszen a végeredményről általában még a zenekar tagjai sem tudták eldönteni, hogy az eredetit hallják, vagy Kilmert. A színész és Dan Rothchild, a Dorrs producere rengeteg időt töltöttek gyakorlással, hogy minden úgy hangozzék, ahogyan kell.
Amikor Kilmer a hónap elején elhunyt, a zenekar is megemlékezett róla. Hivatalos Instagram-oldalukon azt írták, „Val hihetetlen mélységet, intenzitást és a szívét adta minden szerepbe, amit valaha eljátszott, és odaadása, amellyel Jimet megformálta, mély nyomokat hagyott. Köszönjük, Val – mindig része leszel a The Doors történetének.” Densmore a saját oldalán azt is közölte, „színészként Val Jim-alakítása annyira közel állt az eredetihez, hogy a hideg rázott tőle Oliver Stone életrajzi filmjének forgatásán. Jelölniük kellett volna a legjobb színész Oscarjára”.
