A kultikus Tortúra (1990) című horrorfilm bőven tartalmazott súlyos jeleneteket, de Kathy Bates szerint még többet is kibírt volna a közönség. A színésznő a 2025. április 24. és 27. között Hollywoodban megrendezett 6. TCM Classic Film Festivalon beszélgetett a filmről Rob Reiner rendezővel és Dave Karger műsorvezetővel. Bates elárulta: megrendítette, hogy Reiner a Stephen King-regény legbrutálisabb részleteinek egy részét kihagyta a filmből – például azt, hogy James Caan karaktere eredetileg elveszítette volna az egyik lábfejét. „Nagyon összetörtem, hogy ezt kihagytad” – mondta Reinernek a 76 éves színésznő a People szerint. „Egyáltalán nem értettem egyet ezzel.”
A beszélgetés során Reiner kitért a két főszereplő eltérő színészi módszereire is. „Nagyon különbözően álltak hozzá a szerephez. Kathy kiváló színpadi színésznő, Jimmy pedig nem akart próbálni, csak ösztönből játszott. Végül sikerült egy olyan egyensúlyt találni, ahol többet próbáltunk, mint amit Jimmy akart, de kevesebbet, mint amit Kathy szeretett volna – és működött” – mondta a 78 éves rendező. Reiner hozzátette: Warren Beatty eredetileg szerepelt volna a filmben, de végül kiszállt, miután a forgatókönyvben is változtatásokat kezdeményezett. „Azt mondta: Ez nem horrorfilm. Ez nem thriller. Ez börtönfilm. Ez az ember börtönben van, és olyan okosnak kell lennie, mint te, hogy ki tudjon szabadulni.„
Később Richard Dreyfuss is visszautasította a szerepet, így végül James Caan kapta meg az író karakterét, akinek sportos testfelépítése új lendületet adott a szerepnek. “Szerintem minden sportot kipróbált, amit csak lehet. Úgy nézett ki, mint egy kőből faragott ház” – viccelődött Bates. A film egyik legemlékezetesebb verekedős jelenete azért volt ennyire életszerű, mert nagyon alaposan megkoreografálták. „Leraktak egy puha betétet a padlóra, hogy ne sérüljön meg túlságosan a fejem, de Jimmynek tényleg be kellett vernie a fejem a földbe – és nem volt jó érzés a másik oldalon lenni” – mesélte Bates. „Hála Istennek, még sosem voltam ilyen kapcsolatban” – tette hozzá, majd megjegyezte: „Bár, ki tudja, még van rá időm.”
