Tatabányai srácként Vincze István máig ragaszkodik szülővárosához. Idehaza és külföldön is elismert, népszerű futballistaként emlegetik, manapság pedig a szlovák első osztályú Révkomárom vezetőedzője. Az ifjúsági válogatottal 1984-ben Moszkvában Európa-bajnokságot nyert, későbbi karrierje során a magyar válogatottban 44 alkalommal lépett pályára, a Budapesti Honvéddal kétszeres bajnok lett. Gyerekként ugyanez volt a vágya a Tatabányai Bányász színeiben is, anyaklubjával a nyolcvanas években aztán végül a dobogón végeztek. A remek balszélsővel ezúttal elsősorban olaszországi élményeiről beszélgettünk, hisz Leccében a mai napig hősként ünneplik, ráadásul a Napolival a bajnoki cím küszöbén álló edzővel, Antonio Contéval még manapság is folyamatosan tartja a barátságot.
Vincze István, „Pilu” tipikus eszes és technikás futballista volt, nagyszerű lélekjelenléttel és higgadtsággal a kapu előtt. Noha játszott Belgiumban és Portugáliában is, legjobban az olaszországi Leccében szerették, és ő is ott érezte magát legjobban külföldön. A csapat drukkerei harminc év után is emlékeznek az ősi rivális Bari elleni győztes góljára, ennek megünneplésére aztán 2020 januárjában meghívták a jeles évfordulóra. Az Inter elleni bajnokin aztán névre szóló mezzel ajándékozták meg, a Lecce-drukkerek pedig felállva tapsolták egykori kedvencüket. De hogy került Pilu a gárdához?
„A Bányásszal Intertotó-meccset játszottunk a cseh Ruda Hvezda Cheb ellen, az olaszok ekkor jöttek el megnézni – talán a legjobbkor, mert rúgtam három gólt, amivel nyertünk is három kettőre. Csapattársam és barátom, Kiprich Józsi ugyan azt mondta, érte jöttek, ám megnyugtattam, hogy bizony konkrétan miattam érkeztek, mivel a baloldalra kerestek játékost. Máig jókat kacagunk ezen az évődésen, nekem viszont valóban sokat jelentett a leccei szerződés. Az edzőnk Carletto Mazzone volt, aki Olaszországban a sztártrénerek közé tartozott, az első pillanattól kezdve szorgalmazta a megszerzésemet – végül a Lecce hatszázezer dollárért vett kölcsön, a végleges szerződés egymillió kétszázezer lett volna, mivel nem sokkal korábban négy évre köteleztem el magam a Tatabányával.”
Pilu a csapatról és persze Antonio Contéval való barátságáról is beszélt: „A Lecce kis klubnak számít Olaszországban, a szurkolók számára a legfontosabb meccs a Bari elleni, mivel Puglia tartományban ez a legnagyobb rivalizálás. Rajtam kívül két légiós volt a csapatban: két argentin, Barbas és a világbajnok Pasculi. Az olaszok közül Moriero, Baroni, Righetti, Benedetti, Conte voltak a csapat húzóemberei. Conte hozzám hasonlóan fiatal volt a csapatban, az első perctől kezdve jó barátságba kerültünk – sokat segített, mivel egyedül laktam a hotelben, sok közös programot szervezett szabadidőnkben, gyakran strandoltunk az igen népszerű Santa Cataldóban is. Emlékszem, egy idő után meglátogatott az édesapám, főzött a srácoknak pörköltet, ami nagyon ízlett nekik, ám nem bírták a csípőset, napokig krákogtak. Máig tartom Contéval a kapcsolatot, akit anno nagyon szerettek Leccében, elvégre a szülővárosa, aztán amikor a százötven kilométerre lévő Bariba szerződött edzőnek, egyből közellenséggé vált. Ezt a Lecce drukkerei nem bocsátották meg neki, az ő gondolkodásuk szerint bárhová mehetett volna, csak oda nem.
A 20-year-old Antonio Conte at US Lecce. pic.twitter.com/tmLapML8M7
— SCOUTED (@scoutedftbl) November 4, 2021
Hihetetlen a rivalizálás a két klub között, éppen ezért, aki a Lecce színiben győztes gólt szerez a Bari ellen, az egy életre beírja magát a klub történelemkönyvébe. Nekem 1989-ben ez sikerült, a találat után egyből ugrottam Mazzone mester nyakába, a város a meccs után pedig napokig ünnepelt. Majd aztán harminc évvel később az ominózus gólra emlékezve, meghívtak az Inter elleni bajnokira, kaptam egy Lecce-mezt, vastaps közepette körbesétáltam a stadionban, máig kiráz a hideg, ha visszagondolok a hangulatra. No meg az is feledhetetlen számomra, hogy a bennmaradás miatt vittek ki és végül sikerült is ez.”
És hogy a zord külső mögött milyen embernek tartja Antonio Contét? „Ne ítéljen senki a külső miatt, Conte őszinte, tökös gyerek, jó szívű barátságos ember, akire mindig számíthattam és számíthatok. Nem feledkezik el a régi barátokról, a Chelsea edzőjeként amikor Bécsben, a Rapid ellen játszottak, az egész családomnak küldött jegyet, majd az angol klub VIP páholyából néztük a mérkőzést. Mostanában is szoktam neki írni, amire mindig válaszol, ha a közelben játszanak, biztosan elmegyünk a gyerekekkel, mert szurkolunk, hogy bajnok legyen a Napolival is, mint azt tette a Juve és az Inter edzőjeként is. Ezzel történelmet írhat, megérdemelné.”
