Emlékszem, gyerekkorom egyik sokat emlegetett filmje volt a Flatliners-Egyenesen át, (május 17. szombat 22:10 TV4) amiből anno nem sokat értettem, csak annyit, hogy vasalóval masszírozzák egymást a szereplők. Nyilván nem ez történt, de, hogy mi, ahhoz ismerni kell a történetet.
Na most mehet a masszír!
Azaz, hogy mit csinál pár unatkozó orvostanhallgató, ha túl sok szabadideje van és kicsit túlgondolja az élet nagy kérdéseit? Természetesen meghalnak egy kicsit, csak hogy megnézzék, mi van odaát. Legalábbis ezt teszi Nelson (Kiefer Sutherland), aki ráveszi barátait – a laza Joe-t (William Baldwin), a lelkiismeretes Davidet (Kevin Bacon), az ambiciózus Rachelt (Julia Roberts) és a cinikus Randyt (Oliver Platt) –, hogy segítsenek neki leállítani a szívét, majd visszahozni az életbe. Mert mi más is lehetne jobb csapatépítő program, mint egy kis kontrollált klinikai halál?
Nelson elsőként próbálja ki a halált, és bár csak egy percre áll le a szíve, valamit lát – de nem akar róla beszélni. A többiek is sorra követik, és mindegyikük a saját múltjával találkozik: zaklatott gyerekkor, bűntudat, régi traumák – és persze egy rakás szellem, akik nem felejtettek. A látomások egyre valóságosabbá válnak, a bűntudat pedig elkezdi szétszedni őket.
Vajon merre jár Julia Roberts?
A csapat tagjai lassan rájönnek: a halál utáni világ talán tényleg létezik, ami nem biztos, hogy olyan jó. Ahhoz, hogy megszabaduljanak a kísérteteiktől, kénytelenek szembenézni a múltjukkal, bocsánatot kérni – és elengedni azt, amit kell.
Az Egyenesen át 1990-ben debütált, és rögtön a toplisták élén nyitott az amerikai mozikban. A jó nevű szereplők ellenére a kritikusok nem ájultak el a filmtől. Vannak, akik úgy érezték, a film félúton megállt: komolynak túl felszínes, lazának túl súlyos. A New York Times kritikusa, Caryn James szerint a film kifejezetten szórakoztató. „A nézőt vagy azonnal beszippantja ez a világ – vagy teljesen kineveti. Ez a fajta megközelítés nem hagy sok teret a középútnak.”
Roger Ebert, a legendás kritikus is dicsérte a filmet, „eredeti és intelligens thrillerként” jellemezte, amelyet Joel Schumacher jól rendezett meg. A szereplőgárdát „tehetséges fiatal színészekként” méltatta, akik „a sötétben mozognak a kellő intenzitással, félelemmel és vagánysággal”. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a film túl sokszor ismétli ugyanazt a válsághelyzetet, ami nem méltó a történet briliáns alapkoncepciójához. „Bárcsak úgy szerkesztették volna meg, hogy ne kelljen ugyanazokon a körökön újra és újra átmennünk.”
Boldog ifjúság
Peter Travers, a Rolling Stone magazin kritikusa szintén kiemelte a fiatal színészek teljesítményét, de azt sérelmezte, hogy a film nem meri igazán megválaszolni a halál utáni élettel kapcsolatos nagy kérdéseket. „Ez egy film a merészségről – ami végül nem mer igazán semmit.” Az alkotás Rotten Tomatoeson 50 százalékon áll, de mára kultfilmmé vált – mert hát ki ne gondolt volna már arra, mi van a másik oldalon?
A film remake-je 2017-ben készült el. Ebben Elliot Page, Diego Luna, Nina Dobrev, James Norton a szereplők. Érdekesség: Kiefer Sutherland is feltűnik a remake-ben, de furcsa módon nem ugyanazt a karaktert alakítja. Bár az alkotók sosem erősítették meg hivatalosan, sok rajongó úgy véli, hogy a professzor akit játszik, valójában az idős Nelson Wright lehet, aki új néven, de még mindig orvost alakít.
