Kihasználva riválisai időnként hullámzó teljesítményét, illetve a legnagyobb favorit Inter elképesztően megterhelő programját, némi meglepetésre a Napoli szerezte meg a bajnoki címet a Serie A-ban. Kellemes és kellemetlen meglepetések is akadtak a mögöttünk hagyott kilenc hónapban. Jöjjön a 2024/2025-ös szezon értékelése.
Miközben az ezt megelőző két idényben a bajnokcsapat (2023-ban a Napoli, 2024-ben az Inter) utcahossznyi előnnyel utasította maga mögé a mezőnyt, ezúttal rendkívül szoros volt a versenyfutás az olasz élvonalban. Már az sokat sejtető volt, hogy az első hat fordulót hat különböző együttes zárta az élen, igaz, utána jobban kirajzolódtak az erőviszonyok.
Téli félévértékelőnkben még háromesélyesnek tituláltuk a scudettóért zajló harcot, de az utolsó hetekben már egyértelművé vált, hogy az első hely a Napoli és az Inter között dől majd el.
𝐂𝐚𝐦𝐩𝐢𝐨𝐧𝐢 𝐝'𝐈𝐭𝐚𝐥𝐢𝐚! 🏆🇮🇹4️⃣#4PARTHENOPE #SCUDETTONAPOLI pic.twitter.com/4wDgw2LnEM
— Lega Serie A (@SerieA_EN) May 28, 2025
Végül a nápolyiak lettek a befutók, pedig előzetesen nem ők számítottak a legnagyobb favoritnak. Ha visszalapozunk a tavaly nyári esélylatolgatásokhoz, illetve megnézzük, milyen oddsokat kínáltak a fogadóirodák az egyes csapatok bajnoki címére, azt láthatjuk, hogy jóval inkább az Inter, a Juventus és a Milan csatározására látták a legnagyobb esélyt.
A Transfermarkt adatai alapján megállapíthatjuk, hogy a Napoli keretének összértéke még mindig csak az ötödik legnagyobb a Serie A-mezőnyben, az Interé és a Juvéé közel a duplája. Ez pedig nem csupán játék a számokkal, valóban nem tobzódnak a sztárok a csapatban úgy, mint a legfőbb vetélytársaknál. Túlzás lenne azt állítani, hogy hozzájuk képest szürkébb társaságnak tűntek, de kétségtelen, nem feltétlenül volt benne a pakliban, hogy minőségben hosszú távon is felvehetik velük a versenyt.
Csakhogy akadt egy fontos tényező, amely mégis a déliek malmára hajtotta a vizet: a nagy favoritokkal ellentétben egyetlen nemzetközi kupában sem voltak érdekeltek, ráadásul a Coppa Italiától is már viszonylag hamar, a nyolcaddöntőben búcsúztak.
A terhelés tehát az esetükben jóval kisebb volt, emellett rendkívül egységesek voltak, a februárt leszámítva komolyabb hullámvölgyük sem akadt és számíthattak fanatikus közönségükre is. No és persze az edzőzseni Antonio Contéra, aki az első olyan tréner lett a Serie A történetében, aki három különböző gárdával is a csúcsra ért (korábban a Juventusszal és az Interrel tette ezt meg).
Ha két nevet kellene kiemelni a társaságból, a Nápolyban valósággal újjászülető Romelu Lukakut, illetve a tavaly nyáron szerződtetett Scott McTominayt érdemes megemlíteni. Előbbi 14 gólja mellett 10 (!) gólpasszal hívta fel magára a figyelmet, a skót pedig összesen 16 találatban játszott főszerepet.
Az Inter sokak szerint egyértelműen a többes terhelés áldozata lett. Játékosai majdnem 16 ezer perccel több időt töltöttek a pályán, mint a nápolyiak, vagyis a parádés Bajnokok Ligája-menetelés, akárhogy is nézzük, a bajnoki címükbe került.
Az idény hajrájába lépve, áprilisban már egyértelműen látszottak a fáradtság és a fásultság jelei a csapaton, ezt Simone Inzaghi sem mindig tudta tökéletesen menedzselni. Mentségére szóljon, hogy ebben a szituációban aligha akadt volna olyan szakember, aki többet tudott volna kihozni a helyzetből. Anno, 2009/2010-ben Jose Mourinhónak sikerült, ami igazolja sokak véleményét, miszerint azt a történelmi szezont nem fogja tudni egykönnyen megismételni az Inter.
Ezúttal is kellemes meglepetést okozott az Atalanta, amelynek nincsenek olyan komoly hagyományai és lehetőségei, mint a tradicionális nagy kluboknak. Gian Piero Gasperini és a tarthatatlannak tűnő Ademola Lookman vezérletével azonban egy darabig még a scudettóért is harcban állt a bergamói együttes, és bár náluk is volt egy kis visszaesés a tavasszal, a végén mégis a dobogóra vezényelte őket a rutinos mester.
Más kérdés, hogy a hírek szerint ő és a nigériai futballista sem az Atalantánál folytatja, így a jövő finoman szólva bizonytalannak tűnik.
Nem volt problémamentes a Juventus idénye sem, és bár a klub múltja alapján furcsán hangozhat, de a 4. hely és ezzel a Bajnokok Ligája-indulás megcsípése jelen helyzetben sikerként könyvelhető el.
Főleg annak fényében, hogy márciusban a nyáron nagy reményekkel szerződtetett Thiago Mottát több kifejezetten kínos zakó után lapátra tették, így Igor Tudornak kellett mentenie a menthetőt. Ez sikerült is, más kérdés, hogy a hangulat így sem az igazi, a szurkolók mérgesek Cristiano Giuntoli sportigazgatóra a nem túl jól sikerült igazolások és a sokszor kilátástalan játék miatt. Hát még ha Dusan Vlahovics is távozik Torinóból?
A BL-szereplés a két római klubnál is elérhető közelségbe került, de végül mind az AS Roma, mind a Lazio lemaradt róla. Igaz, a Farkasok esetében az ötödik helyet pár hónappal ezelőtt, amikor még a kiesés réme is fenyegette őket, alighanem bárki elfogadta volna. A veterán Claudio Ranieri vezérletével így sem járt messze a gárda a legrangosabb kontinentális kupától, de végül be kell érnie az Európa-ligával.
A Lazio ennél is rosszabbul járt, hiszen a Fiorentina mögé szorulva még az EKl-ről is lemaradt, ami egyértelműen kudarcnak számít.
A Bologna a hajrában lemaradt az élcsapatoktól, viszont a Coppa Italia megnyerésével vigasztalódott, így ismét ott lehet az európai kupaporondon.
Ha a szezon legkellemesebb meglepetését kellene megnevezni, Cesc Fabrégas Comója kívánkozna az élre. Az Arsenal, a Barcelona és a Chelsea egykori klasszisa stabil középcsapatot, ráadásul szép focit produkáló brigádot faragott a lombardokból, így nem csoda, hogy több topklub is szívesen látná a soraiban.
A Serie A-tól az Empoli, a Venezia és a Monza búcsúzott. Az új, 2025/2026-os szezon a tervek szerint augusztus 23-án indul.
