A francia bajnok története első trófeáját szerezte meg a legrangosabb európai kupasorozatban, miután szombat este kiütötte az Intert a müncheni döntőben.
Május utolsó napján hivatalosan is véget ért a szezon az európai klubfutballban, méghozzá a Paris Saint-Germain és az Internazionale Bajnokok Ligája-döntőjével. A franciák a 2020-ban, a Bayern München ellen elbukott finálé után másodjára futottak neki az egész kontinens által áhított trófea megszerzésének, az olaszok viszont már negyedjére nyerték volna meg a kupát (beleszámítva a BL-széria elődjét, a BEK-korszakot is), igaz, legutóbbi sikerüket 2010-ben aratták, hiszen két éve ők is a célegyenesben hasaltak el, még a Manchester Cityvel szemben.
A párizsiak idei döntős szereplése az idény során sokáig nem tűnt reálisnak, hiszen az alapszakasz utolsó fordulójáig benne volt a levegőben, hogy kiesnek a sorozatból, de végül a 15. helyre futottak be, hogy az egyenes kieséses szakaszban kiejtsék a Brestet, a Liverpoolt, az Aston Villát, és végül az Arsenalt, ezalatt pedig titkos favorittá értek. A milánóiak a főtáblán negyedikként zártak, így eggyel kevesebb párharcuk volt a fináléig, amik közül a Feyenoord elleni volt a legsimább, a Bayern Münchennel szemben már körömrágós meccseken mentek tovább, nem beszélve a Barcelonával lejátszott 4–3-as és 3–3-as találkozókról.
Szombat este azonban rá sem lehetett ismerni az Interre, a PSG már az első perctől kezdve brutálisan nagy nyomás alá helyezte a fekete-kék – igaz, a klubhagyományoktól eltérően sárgában szereplő – ellenfelet. A mindössze 19 éves Désiré Doué tündöklésének köszönhetően a 20. percre már kettővel el is mentek a kékmezesek: előbb a tizenhatoson belül teljesen üresen érkező ex-milánóit, Achraf Hakimit hozta kihagyhatatlan helyzetbe a fiatal támadó, majd ő maga is megvillant.
2–0-nál jött a szünet, majd a folytatás, az olaszok edzője, Simone Inzaghi azonban hiába cserélt négyet is a 62. percig (egyet kényszerűségből, a frissen pályára küldött Yann Bisseck dőlt ki), a 63. percben már 3–0 szerepelt az eredményjelzőn – Doué megszerezte saját maga második gólját is, így ő lett a BL-döntők történetének legfiatalabb duplázója. Nem mellesleg ő lett az első játékos, aki legalább három gólból vette ki a részét egy fináléban, mióta az 1992/93-as idény óta Bajnokok Ligájának hívják a szériát.
A hajrára sem engedtek ki a fővárosiak, a télen érkező Hvicsa Kvarachelia lőtte meg a negyediket, majd a csereként beálló, karrierje negyedik BL-meccsén második alkalommal eredményes Senny Mayulu az 5–0-s végeredményt beállító utolsó gólt.
Hívhatták Bajnokcsapatok Európa Kupájának, vagy akár már Bajnokok Ligájának a sorozatot, soha korábban nem volt ennél nagyobb különbséggel véget érő döntő. A Marseille 1993-as diadala óta először nyert BL-t francia csapat, a PSG pedig KEK- és Intertotó-trófeája után harmadik címét gyűjtötte be Európában.
Nem lehet elmenni szó nélkül a párizsiak vezetőedzője, Luis Enrique mellett sem, aki kereken tíz évvel a Barcelonával elért győzelmét követően másodjára ért fel a csúcsra – így már csak négy tréner van előtte az örökranglistán, Carlo Ancelotti, Bob Paisley, Zinadine Zidane és Pep Guardiola.
