Geena Davis sosem akart kitűnni a tömegből

Geena Davis neve a legtöbbeknek a Thelma és Louise vagy az Utánunk a tűzözön című filmekből lehet ismerős, de valójában minden munkájában erős, emlékezetes alakítást nyújtott. Legközelebb nálunk a Micsoda csapat! című filmben látható – szombat délelőtt 11:30-kor a TV4-en, amely az 1940-es években alakult Amerikai Női Profi Baseball Liga (AAGPBL) egyik legjelentősebb sikereket elért, Rockford Peaches nevű csapatának történetét meséli el.

Nemrégiben azonban egy egészen új irányt vett a most 69 éves színésznő a karrierje, vagy legalábbis kipróbált valami olyat, aminek semmi köze a színészethez, önmagunk elfogadásához viszont annál több. Kiadta ugyanis első gyerekkönyvét The Girl Who Was Too Big for the Page címmel, amely legfőképp saját, fájdalmas gyerekkori élményein alapul.

Davis a CBS Mornings és a The View című műsorokban is beszélt arról, milyen nehézségekkel küzdött fiatalon a magassága miatt. „Már a kezdetektől magas voltam, ugyanakkor nagyon önbizalomhiányos és félénk is, és a legutolsó dolog, amit szerettem volna, az az volt, hogy kitűnjek – mégis, minden pillanatban kilógtam a sorból” – emlékezett vissza. De ez valahol érthető is, elvégre milyen fiatal lány vágyik arra, hogy a fiúk Kareem Abdul-Jabbarnak csúfolják az iskolában? Geena Davis mindenesetre nem rajongott érte.

A színésznő egyébként arról is beszélt, hogy mennyire szeretett volna „kisebb lenni, összezsugorodni, láthatatlanná válni”. Épp ezért döntött úgy, hogy a könyv főhősét, Sheilát is hasonló dilemmával ruházza fel: a kislány folyton attól tart, hogy túl magas, és a személyisége, a hangja is túl erős, mintha egyszerűen nem férne bele abba a világba, amiben mások szerint élnie kellene. Ahogy azonban halad előre a történet, fokozatosan ráébred, hogy nem kell kisebbnek lennie, és hogy a saját egyediségét nemhogy el kellene rejtenie, hanem épp ellenkezőleg: büszkén vállalhatja önmagát.

A történet lényege nem csupán az, hogy elfogadjuk testi adottságainkat, hanem az is, hogy megértsük: nem kell alacsonyabbnak lennünk ahhoz, hogy be tudjunk illeszkedni a világba. „Csak felnőttként jöttem rá, hogy rendben van, ha ennyi helyet foglalok el” – mondta Davis, aki szerint éppen ez a könyv fő üzenete is. A The Girl Who Was Too Big for the Page tehát nemcsak a gyerekeknek, hanem minden olyan felnőttnek is szól, aki valaha kicsinek próbálta érezni magát egy túl nagy világban.

Plusz érdekesség, hogy a könyv nemcsak szövegében, hanem képi világában is Geena Davis munkája, ugyanis az illusztrációkat ő maga készítette. „Mindig is szerettem rajzolni, de sosem gondoltam magamra művészként. Viszont pontosan tudtam, hogy kellene Sheilának kinéznie” – tette hozzá végül.