Kedden 20:00-tól a FILM4-re érkezik az Oltári fiúk, ami elég jó alkalom például arra, hogy megnézzük a filmet. Bár itthon nem annyira ismert darabról van szó, a 2002-es darab az elmúlt években nagyon divatossá vált coming-of-age dráma egyik alapköve: néha kifejezetten mesés, kedves és naiv stílusban meséli el a felnövés nehézségeit. A film az 1970-es évek elején játszódik, és kamaszfiúk lázadó, felnövéstől rettegő világát mutatja be egy katolikus iskolában.
A történet középpontjában Francis (Emile Hirsch) és legjobb barátja, Tim (Kieran Culkin) áll, akik képregényt rajzolnak saját lázadásukról, miközben titokban piálnak, lányok után sóvárognak, és próbálnak kitörni az iskolai és vallási szigor szorításából. A film különlegessége, hogy a képregényes fantáziavilágokat animációval jeleníti meg, ezzel szimbolikusan is elválasztva a valóságot és a menekülés iránti vágyat, és persze emellett nagyon izgalmas látványvilágot is ad.
A film szereplőgárdája nagyon erős: a már említett Emile Hirsch hitelesen alakítja a kételyekkel küzdő Francist, míg Kieran Culkin játssza Timet, a szenvedélyes, de egyre zavarosabb döntéseket hozó barátot. Culkin alakítása különösen emlékezetes, tulajdonképpen már itt lehetett látni, hogy többre hivatott, mint a gyerekszínészi lét. A felnőttek között megjelenik Jodie Foster, aki nemcsak a szigorú, de valójában kifejezetten összetett jellemvilágú nővért, a fiúk érdeklődésének jelentős részét pedig Jena Malone köti le.
Az Oltári fiúk mostanra igazi kultfilm lett: a kritika kifejezetten szerette, hogy ennyire hitelesen mutatja be a kamaszkori dühöt, lázadást és a keretekből való kitörési próbálkozást, de ennek ellenére is csúnyán elhasalt, hatmillió dolláros költségvetés mellett csak kétmilliót termelt vissza. Azóta már felnőtt a világ az Oltári fiúkhoz, és a mozin kívüli eladások bizonyára helyre hozták a dolgot: a megvalósítás, a tartalom és a színészek is megérdemlik ugyanis, hogy vissza-visszatérjünk ehhez a filmhez. Hiszen ki ne akarna egy kicsit újra kamasszá válni?
