Képzeljék el: 2007-et írunk, az iPhone még újdonság, a TikTok nem létezik, és Dubaj még nem a dubaji csoki és influencer-ribik világfővárosa. Ebben az ártatlan időben készült az Álomhotel – Emirátusok (Dubai) (szombat 21:45 STORY4) című kedvenc német sorozatunk, amely ma már olyan, mintha egy párhuzamos univerzumból származna.
A film főhőse, Markus Winter Dubajba utazik, hogy szerződést kössön egy utazási irodával. Milyen egyszerű volt az élet! Nem kellett aggódnia amiatt, hogy véletlenül belebotlik egy OnlyFans fotózásba, vagy hogy a tárgyalópartnere éppen egy Dubai chocolate challenge videót forgat a TikTokra. Csak simán üzletet akart kötni – milyen retro!
A film másik szála Renate története, aki azért jött ugyanoda, hogy 8 éves fia megismerje az apját. Ma ez a történet teljesen másképp alakulna: Renate valószínűleg egy Egyedülálló anyuka Dubajban vlogot indítana, ahol azt mesélné el, min ment keresztül. Az apa megtalálása helyett inkább brand partnershipeket kötne játékmárkákkal. Tobias, a 8 éves kisfiú pedig már saját YouTube csatornát vezetne.
2007-ben Dubaj még az volt, aminek a film bemutatja: egy egzotikus, de viszonylag normális hely, ahol német üzletemberek szerződéseket kötnek, és egyedülálló anyukák megkeresik gyermekük apját. Ma? Ma Dubaj a következőkről híres:
Csokiláz – 2024-ben a világ megőrült egy csokoládéért, ami pistáciakrémmel és kadajif tésztával van töltve. A social media influencerek úgy harapdálják ezt a zöld belsejű, tégla alakú édességet, mintha az lenne az élet értelme. A film Markusa valószínűleg nem is tudta, mi az a pisztácia, nemhogy hogy egy nap ez lesz a globális trend. Ma meg? Csokitól a fagyiig, nyalókától a pohárdesszertig ölik egymást a népek érte.
Influenszer- (és prostituált)nagyhatalom – 2025-ben Dubaj az influencerek Mekkája. Minden második Instagram-sztár ott pózol Lamborghini mellett, miközben entrepreneur mindset feliratú pólóban hirdeti a legújabb kriptovalutáját. Sarah Reimers karaktere, a csinos és határozott üzletasszony ma valószínűleg 2 millió követővel rendelkezne, és Boss Babe hashtagekkel árasztaná el a feedjét. Aki meg nem influenszerkedik, az máshogyan keresi a kenyerét. Mert ma már mindenki tudja, mit jelent dubajozni. És nem, nem azt jelenti, hogy kimegy az ember három napra – mert olyan drága, hogy több nem fér bele – és körülnéz a városban.
A luxus új definíciója – 2007-ben a luxus még azt jelentette, hogy szép hotelben szállt meg az ember. Ma a dubaji luxus azt jelenti, hogy aranyozott steaket eszik, miközben egy 50. emeleti medencében úszik, és közben livestreameli az egészet. A film egyszerű romantikus része manapság elveszne az imázsvideók között.
Ha a film ma készülne, Markus Winter teljesen más kihívásokkal nézne szembe, és még milyenekkel! A dubajicsoki-beszerzési krízis: ahelyett, hogy szerződéseket kötne, valószínűleg órákig állna sorban a Fix Chocolate-nál, hogy megszerezze azt a bizonyos csokoládét, amit aztán 500%-os felárral adna tovább Németországban.
És akkor még ott van az influencer-túltengés: Sarah Reimers ma nem tudna normálisan tárgyalni, mert állandóan influencerek torlódnának fel a hotelben, akik tartalmat gyártanak. Minden második mondatot megszakítana egy „wait, I need to get this for my story” kijelentés.
Egy dolog nem változott Dubajban 20 év alatt sem: ugyanolyan tikkasztó meleg van. Ma, amikor Dubaj a „fake it till you make it” kultúra fővárosává vált, ez a 2007-es film olyan, mint a rácsodálkozás arra, hogyan él a nagyi vidéken.
