Dr. Hope: nő, orvos, szimbólum

Költői eszközként gyakori, de a valóságban viszonylag ritkán fordul elő, hogy valakinek sokatmondó, beszélő neve legyen. A kevés kivétel egyike Hope Bridges, az angol-német orvosnő, akinek kétrészes életrajzi filmjét június 19-én és 20-án, 21:05-től láthatják a STORY4 műsorán, és akinek a keresztneve reményt jelent.

De ki is volt ez a Hope Bridges Adams Lehmann?

Hope Bridges Adams 1855. december 16-án született Londonban, William Bridges Adams mérnök-újságíró és Ellen nevű (harmadik) felesége legfiatalabb gyermekeként. Apja halála után, 1873-ban édesanyjával Drezdába költözött, és néhány évvel később vendéghallgatóként beiratkozott a Lipcsei Egyetemre.

Ketten voltak ott nők, az odesszai Marie von Oertellel együtt tanultak, 1878-ban előbb von Oertel tette át székhelyét Bernbe, hogy befejezhesse az orvosképzést, majd főhősünk is követte őt. (A többieknek Lipcsében még a százafroduló utánig kellett várni, hogy nőként orvosokká lehessenek.)

Úttirő orvosnőnk azonban már 1881-ben bekerült a dublini orvosi nyilvántartásba, a következő évben pedig feleségül ment egy Otto Walther orvoshoz, akivel végül is Frankfurtban nyitottak orvosi praxist nyitottak. A szegényebb sorból érkezők gyógyítása közben az asszony tuberkulózist kapott, de sikerült kigyógyulnia betegségévől, és az így szerzett tapasztalatai alapján egy modern tüdőszanatóriumot hozott létre a Fekete-erdőben fekvő Nordrachban, amely ma is létezik.

Lehmann úgy lett belőle, hogy megismerkedett egy Carl Lehmann nevű orvossal – na de miért is mondanánk el magánélete összes fejleményét? Ennél sokkal fontosabb, hogy hány ember számára adott valódi reményt! Először is gondoljunk mindazokra, akik példát vehettek róla, hiszen látták, hogy egy nő is elvégezheti az orvosképzést. Hiszen ő volt az első nő, aki orvosi diplomát szerzett, és az első női általános orvos és nőgyógyász Münchenben.​

Másrészt számtalan olyan embernek nyújtott orvosi ellátást, akik egyébként nem engedhették volna meg maguknak. Olyanoknak is – és itt most a tubekrulózisos betegeket értjük – akik azt hihették, számukra már lehetetlen a gyógyulás. Mindemellett fontos emlékezni arra, milyen fontos aktivista munkát végzett: orvosi tanácsadó könyveket írt, hogy az információk mindenkihez eljuthassanak. Szót emelt a születésszabályozás és az abortusztilalom liberalizálása mellett is, és ne feledjék, még mindig az 1900-as évek elején járunk! Nem csoda, hogy 1914-ben vádat emeltek ellene – életellenes bűncselekménnyel vádolták. A következő évben végül felmentették, de addigra egészsége megromlott, és 1916 októberében, Münchenben elhunyt.