Be kell vallani, hogy a mozis nagypapák sokáig inkább a kedves öregúr kategóriába estek: sakkoztak az unokákkal, zsebből előhúztak egy ki tudja hány generációt kiszolgált hímzett zsebkendőt meg egy adag mentolos cukorkát. Aztán jött a filmipar, és – szokás szerint – belerondított a képbe.
Az utóbbi években egyre több filmben tűnik fel a problémás nagypapafigura: az, aki magasról tesz a társadalmi elvárásokra, pofátlanul szabadszájú, és simán leégeti a komplett családot anélkül, hogy akár egy pillanatig is szégyenkezne. Hamarosan csatlakozik hozzájuk Jack is, a Családi szívás című film főhőse, akit Christopher Plummer alakít. Jacket épp megint kirúgták az idősek otthonából (most azért, mert füvet árult a lakóknak – mi másért?), úgyhogy lánya, Laura kénytelen útra kelni vele és a fiával, hogy eljuttassák a nagypapát a nővéréhez.
Cuki nagypapa, mi?
A road trip persze nem alakul zökkenőmentesen: Jack megállókat iktat be régi haverok miatt (és még el is ad nekik ezt-azt, természetesen Laura tudta nélkül), miközben az unokát is belekeveri a dologba. A lánya próbálna rendet tartani, de hát nehéz ez, ha az apád konkrétan egy one-man Woodstock, Vera Farmiga meg egyszerre próbál helyt állni és közben a metál iránti rajongását se rejti véka alá. Ha látni akarja, hogyan rombolja le egy nagypapa a kedves öreg sztereotípiáját egyetlen út alatt, kapcsoljon kedden 20:00-kor a FILM4-re.
Néha a családi idill csak egy jól megrendezett álca, amivel a határon átcsempészett áru gyanútlanul suhanhat át a vámon. Kezdjük is rögtön egy klasszikussal, a 2013-as Családi üzelmek című alkotással. Adott egy pitiáner füves díler, David, akinek az élete épp a feje tetejére áll, miután kirabolják. Hogy mentse a bőrét és törlessze adósságát egy nagymenő drogbárónak, kénytelen egy gigantikus szállítmányt átcsempészni Mexikóból. És mi a legjobb álca ehhez? Hát persze, hogy egy átlag amerikai család! David felbérel egy cinikus sztriptíztáncosnőt, egy naiv szomszéd srácot és egy backpacker lányt, hogy játsszák el a tökéletes családot. A Millerek névre hallgató, frissen alakult, diszfunkcionális egység egy lakóautóval vág neki a nagy útnak, ami persze tele van droggal. A film során persze jönnek a bonyodalmak, a kínos szituációk és a már-már abszurdba hajló fordulatok, de a lényeg, hogy a család mindent megtesz, hogy a szállítmány célba érjen. Mert ugye, a család az család, még akkor is, ha csak a pénz tartja össze, és a közös cél a drogcsempészet.
Happy family
És hogy mi a tanulság? Nos, talán annyi, hogy ha legközelebb egy lakóautóval utazó, túlságosan is boldog családba botlik a határon, érdemes egy pillantást vetni rájuk. A drogcsempészet évtizedek óta kedvelt témája Hollywoodnak, idézzünk fel ennek kapcsán egy klasszikust.
Az egyik legikonikusabb alkotás ebben a műfajban az 1969-es Szelíd motorosok. Ugye, Önnek is megvan a kép: két motoros, lobogó hajjal, száguldva a végtelen amerikai országúton? Nos, ez a film nem csak a hippikultúra és a szabadság himnusza, hanem egyúttal egy meglehetősen pragmatikus üzleti vállalkozás története is. Wyatt (Peter Fonda) és Billy (Dennis Hopper) ugyanis nem csak motorozgat a semmibe, hanem egy jelentős kokainszállítmánnyal a tankjukban vágnak neki az útnak Mexikóból Los Angelesbe. A drog eladása után pedig a megszerzett pénzből finanszírozzák a nagy utazást New Orleansba, a Mardi Gras fesztiválra. A film a maga idejében sokkoló volt, és a mai napig hatással van a nézőkre, hiszen kendőzetlenül mutatja be az amerikai társadalom árnyoldalait, a szabadság illúzióját és a rendszerrel való szembeszállás következményeit. A cinikus olvasó persze felteheti a kérdést: vajon az a szabadság, ha egy rahedli droggal a mocin száguld az ember a semmibe? A film nem ad egyértelmű választ a kérdésre.
