Pusztai László a Fradiban szakosztályvezetőm volt, ráadásul a szomszédom is, mivel egy helyen laktunk Őrmezőn, és soha nem feledem, amikor a halálhíréről értesültem. Egyszerűen nem hittem el, főként miután megtudtam, milyen balszerencse sorozat vezetett a tragédiához. A hajdani Fradi-futballista fia, ifjabb Pusztai László segítségével idézem fel a tragikus történetet.
A 25-szörös válogatott, a Fradival két bajnoki címet szerzett Pusztai László 1987. július 6-án a balatoni nyaralásról – egészen pontosan az FTC balatonboglári üdülőjéből indulva – tartott Budapestre a családjával az M7-es autópályán, mivel másnap már kezdődött a csapat felkészülése az Üllői úton. Az autóban a feleségével, Ágnessel beszélgettek elől, hátul két gyermeke, az akkor 14 éves Lacika és a 12 éves Fruzsina nevetgélt unokatestvérükkel, a szintén 14 éves Viktorral. Nem volt túl nagy forgalom, kényelmesen haladtak. A 83-as kilométerkőnél jártak, amikor pillanatok alatt a szemben lévő sávból átrepült egy durrdefektes autó, amely éppen a Pusztai család motorházának tetején landolt. A balesetben hatan haltak meg. Pusztai László és a felesége, míg a másik kocsiban a sofőr és három ártatlan fiatal lengyel stoppos.
A már 53 éves Pusztai László, a hajdani kiváló válogatott csatár fia mindenre tisztán emlékszik mindenről nyíltan beszél. Például arról is, hogy miért nem a biztonságosabb autójukkal, a Volkswagen Jettával, hanem a Ladával mentek Balatonra.
„Mert a Zsigulin volt a szörf számára tetőcsomagtartó, a Jettán viszont nem. Dél körül indultunk a Fradi boglári üdülőjéből, és cirka öt perccel később érkezett Havasi Mihály, a klub akkori technikai vezetője, mivel apuval akart beszélni. Ám nem telefonált, így nem vártuk meg. Útközben aztán húgommal hisztiztünk, hogy álljunk meg Siófokon fagyizni, de anya vezetett, és apával egyetértésben erről hallani sem akartak, hiszen minél előbb Leányfalun, a víkendházunkban szerettek volna lenni. Túl gyorsan nem mentünk, nem is lehetett, hiszen a tetőn vittük a szörföt, a távolsági buszt azonban száz kilométeres sebességgel kielőztük, és ekkor történt a baj. A túloldalról átrepült és a motorháztetőnkre zúdult egy autó, az autóbusz miatt pedig nem tudtuk a szélső sáv felé kikerülni az ütközést. A másik kocsiban egy magyar autószerelő és három lengyel tinédzser utazott, akiknek ez volt életük első külföldi nyaralása, és sajnos az utolsó is. Mind a négyen azonnal meghaltak, mint ahogy nem sokkal később a szüleink is. Mi hátul ültünk, Fruzsit és Viktort a siófoki kórházba vitték, engem Székesfehérvárra. Fruzsiék augusztusban átkerültek a Heim Pál kórházba, szeptembertől iskolába mehettek, én viszont magántanulóként végeztem a nyolcadik általánost, mivel decemberig fekvőbeteg voltam a János kórházban. Megható volt, hogy a lengyel fiatalok szülei, mély és életük végéig ható gyászuk közepette is minden karácsonykor üdvözlőlevelet küldtek nekünk, tele jókívánságokkal. Nem tudom, hogyan tudták feldolgozni ezt a tragédiát…”
Miként Pusztai gyermekeinek sem volt könnyű, akiket az édesanya egyik nővére nevelt fel az egész Probocskai család szívbéli, önzetlen segítségével. „A Probocskai családban öten voltak testvérek, anyu volt a legkisebb. Nekünk anyu nővére, Icus és férje, Lévárdi Iván lett a gyámunk, az ő fiuk, Viktor volt velünk a balesetnél. Hálával és szeretettel tartozunk nekik és az egész családnak, hiszen mindannyian diplomát szereztünk, megtaláltuk a helyünket az életben. Testvérem kertészmérnök lett, hosszú évek óta Kaliforniában, a Szilikon-völgyben él és dolgozik a férjével, megtalálta a lelki békéjét, ritkán jár haza. Unokatestvérem, Viktor repülőmérnökként szerzett doktorit, Münchenben, a BMW-nél vezető beosztásban találta meg az egzisztenciáját. Én közgazdász lettem, előbb a bankszakmában, majd az ingatlan területén helyezkedtem el.”
Gondolhatnánk, miszerint a Balatont, a Fradi-üdülőt a sötét emlékek miatt nyilván kerülik, de Pusztai Laci kategorikus nemmel felelt. „Olyannyira nem kerültük, hogy a volt feleségem éppenséggel Balatonboglárról származott. A Fradit meg pláne nem, én évekig a kapu mögül, az ultrákkal szurkoltam a csapatért. Gyerekként, amikor apa szakosztályvezető volt az Üllői úton, sokat jártam a csapat öltözőjében, különösen Pogira, Takira (Pogány László és Takács László – a szerk.), Zsiborás Gabira, Rab Tibire emlékszem, ők sokat játszottak velem az edzések előtt. Apu Pogány Lacival mindig azon évődött, hogy tízévesen magasabb voltam, mint ő. Nagyon szerettem azt a csapatot, miként a Fradi máig a szívem csücske, ami nyilván apu pályafutásából adódik, no meg a családi hagyományból. Anyu famíliája, a Probocskaiak ugyanis óriási Ferencváros-szurkolók voltak hetedíziglen. Ráadásként anyai nagyapám volt a Kertészeti Egyetem rektora, nagy tisztelet és elismerés övezte, tőle kért tanácsot apu, amikor a Honvéd el akarta cserélni Páncsics Miklósért, s nagyapával az élen az egész család ujjongva támogatta a klubcserét. Természetesen apa szentesi rokonságával is tartjuk a kapcsolatot, főként ünnepek idején jövünk össze, s büszkék vagyunk arra, hogy a városi stadion édesapánk nevét viseli.”
A 41 éves korában elhunyt egykori labdarúgó László korábban Szegeden az Építőipari Technikumot, majd már a fővárosban a Vendéglátóipari Főiskolát is elvégezte, és éppen beiratkozott a szakedzőire a TF-en, amikor a tragédia ígéretes sportvezetői karriert tört ketté. Kubatov Gábor, az FTC elnöke megígérte, tartotta is szavát a sírhely megváltásában, mint ahogy máig mindenki jó szívvel gondol a nagyszerű sportemberre, és amikor a 83-as kilométerkőnél, Lepsénynél, Polgárdinál járnak a fradisták, mindig dudálnak egyet Pusztaiék emlékére. Ezt tette mindenkor idősebb és ifjabb Medgyessy Lajos, a Fradi-busz két legendás sofőrje is.
| Ismert magyar futballisták súlyos balesetei Törőcsik András 1979. júniusban Zalacsány közelében, a 76-os úton barátja gépkocsijával a sáros úttestről az árokba hajtott, majd egy fának ütközött. A baleset következtében a gépkocsiban utazó népszerű Törő, a Dózsa és a válogatott labdarúgója súlyosan megsérült, csípőízületi töréses ficamot szenvedett. Műteni kellett, ezért a világválogatottban sem tudott pályára lépni. A hatszoros válogatott Fodor Imre 1999 áprilisában akkori klubja, az FC Hatvan edzésére indult néhány játékosával, akikkel az M3-as autópálya kivezető szakaszánál találkozott. A 36 éves tréner kocsijából éppen a benzinkút előtt kifogyott a benzin, majd a teli kannával a kocsi felé igyekezett vissza, mikor felkéredzkedett egy teherautóra. Nem szállt be a kocsiba, hanem a lábtartón állva utazott. Útközben egyensúlyát veszítette, a jármű alá zuhant és azonnal életét veszítette. A 16-szoros válogatott Nagy Norbert 2003 májusábanközúti balesetet szenvedett Szombathely határában, az ütközés után sikertelenül próbálták újraéleszteni. A Haladás több játékosa a tragédiát megelőző éjszaka egy ismert városi szórakozóhelyen tartózkodott. Reggel innen indultak két személyautóval a körgyűrűn keresztül Olad felé, az akkor 33 éves Nagy Norbert elveszítette uralmát a kocsija felett, és egy villanyoszlopnak csapódva árokba borult. Dzsudzsák Balázs 2006 őszén defektet kapott a 471-es úton, a Suzuki Swiftjével az árokba vágódott. A játékos akkor kéztörést és agyrázkódást szenvedett. Később, 2012-ben egy Porschéval, majd 2013 nyarán egy Lamborghinivel is karambolozott, ám szerencsére sérülések nélkül megúszta ezeket a baleseteket. Stieber Zoltán 2011 májusában a bekötött biztonsági övnek köszönhetően a 86-os úton történt frontális ütközés után szállt ki autójából épségben. A vétlen járműben utazó két férfi könnyű sérülésekkel megúszta a karambolt, egyikük volt az akkor 27 éves Stieber Zoltán. Gajda István, a Ferencváros, a Pápa, a Celldömölk, a Diósgyőr, a Siófok, a Honvéd, a Békéscsaba és Maglód egykori csatára még csak harmincéves volt, amikor 2011 novemberében elhunyt. Hajnalban az M7-es autópályán szenvedett halálos autóbalesetet a pákozdi pihenőhely közelében. Májer Lajos, a Videoton 1985-ös UEFA Kupa-döntős csapatának jobbszélsője annak idején győztes gólt szerzett a Real Madrid otthonában, 1998 szeptemberében, 42 évesen hunyt el, közúti baleset áldozata lett. Papp István, a Haladás egykori kiváló védője 1987 októberében, 24 évesen halt meg, amikor a Szombathely és Körmend közötti úton közlekedési balesetet szenvedett. Az FTC, a DVTK és a Kazincbarcika labdarúgója, Halgas Tibor egy jogosítvány nélkül vezető sofőr miatt halt meg 2020. február 4-én az esti órákban. A vétkes autós a Liszt Ferenc Repülőtérre vezető úton, az Üllői út felől a Köki Terminál irányába tartott, haladása során a KRESZ több szabályát megszegve előzésbe kezdett, áttért a menetirány szerinti baloldali sávba, majd összeütközött a vele szemben szabályosan közlekedő Halgas Tibor gépkocsijával. A futballista a baleset következtében a helyszínen életét vesztette. |
