Vasárnap 22:35-kor a FILM4-en láthatja a Ne add fel! című akcióthrillert, amely ugyan első pillantásra egy pörgős túlélőfilmnek tűnik, de a felszín alatt sokkal mélyebb kérdéseket is feszeget. A középpontban egy tinédzser lány, Zoe Hull áll, aki egyik reggel még a saját, személyes gyásza és családi konfliktusai között őrlődik, aztán váratlanul egy iskolai támadás kellős közepén találja magát. A történet innentől nem csupán arról szól, hogyan menekül valaki a veszély elől, hanem arról is, mit jelent dönteni mások életéről – és a sajátunkról – egy ilyen egészen extrém helyzetben.
Zoe karaktere egyszerre törékeny és elszánt. Nem szuperhős, nincsenek különleges képességei, van viszont józan esze, ösztönei és egy nehezen megmagyarázható belső iránytűje, ami nem hagyja elfutni és feladni a harcot. A film tempója feszes, a feszültség fokozatosan épül, és miközben a néző lélegzetvisszafojtva követi az eseményeket, alighanem folyamatosan ott motoszkál a kérdés a fejében: vajon én mit tennék Zoe helyében? Pláne, ha a támadók mindvégig élőben közvetítenék az eseményeket – merthogy Zoe esetében ez az el nem hanyagolható helyzet is fennáll.
A film eredeti címe – Run. Hide. Fight., azaz Menekülj. Bújj el. Harcolj. nem véletlenül hangzik ismerősen: ez az az amerikai vészhelyzeti protokoll, amelyet iskolákban, irodaházakban és nyilvános intézményekben oktatnak arra az esetre, ha fegyveres támadás történik. Három lépés, három túlélési stratégia: először menekülj, ha tudsz. Ha nem tudsz, bújj el. És ha már nincs más út, harcolj. A film cselekménye végig ezt a háromszavas protokollt követi, miközben azt is megmutatja, hogyan formálódnak az emberi döntések egyre nagyobb fizikai és lelki nyomás alatt.
A Ne add fel! egyik legerősebb eleme, hogy nem idealizálja a hősiességet. Nem azt mutatja, hogy ki a legbátrabb, hanem azt, mennyire nehéz jó döntést hozni akkor, amikor nincs idő gondolkodni. És hát ennek megfelelően nyilván maga a főszereplő sem mindig biztos abban, mit kéne tennie, vagy hogy amit cselekszik, az jól fog-e elsülni, ez pedig végtelenül hitelessé teszi az egész történetet.
Kyle Rankin rendező minimalista eszközökkel dolgozik: nem tolja túl az akciót, nem rágja a néző szájába az üzeneteket, de egyértelműen állást foglal azzal kapcsolatban, hogyan válhat egy hétköznapi ember olyan valakivé, aki nemcsak túlélni akar, hanem mindent elkövet annak érdekében, hogy kiálljon másokért. Ez a film természetesen véletlenül sem egy könnyű esti limonádé, és biztosan nem is való mindenkinek. De aki bírja a feszültséget, és elgondolkodna azon, mit jelent felelős döntést hozni egy szélsőséges helyzetben, annak érdemes leülnie elé – ahogy mondtam, vasárnap 22:35-kor, méghozzá a FILM4-re kapcsolva.
