Viszonylag gyakori gondolatkísérlet azzal eljátszadozni, hogy mi történne velünk, ha egy távoli galaxis létformái egyszer csak szembesülnének valamelyik üzenetünkkel, vagy más módon szereznének tudomást a létezésünkről. Az én elméletem, hogy a nagy büdös semmi, mert ez már valószínűleg megtörtént, és mégsem járnak idegenek Zalakarosra, főszezon ide vagy oda.
Hálistennek Terry Jonesnak, a Monty Python-csoport tagjának ennél sokkal eredetibb ötlete támadt a témában, amiből a Megtehetek bármit című film (július 3, csütörtök, 21:50, FILM4) lett. Kiindulópontunk, hogy a világegyetemben van egy intergalaktikus tanács, amely elfog egy űrszondát, rajta az emberiség üzenetével. Két lehetőséget látnak maguk előtt a kis csápos szemeikkel: vagy bevesznek minket a buliba, vagy érdemtelenként elpusztítanak. A döntés azonban nem egyszerű, így hát azt megkönnyítendő találomra kiválasztanak egy illetőt a bolygónkon, és korlátlan hatalommal ruházzák fel, így tíz napig megtehet bármit. Ha gonoszságra használja a képességét, akkor a Földnek kampec, ha jóra, akkor akármilyen is a kebelük, ráölelnek minket globalice.
Választásuk egy Neil Clarke nevű londoni tanárra (Simon Pegg) esik, akire rá is fér a feltuningolás, mert egyfelől a főnöke igen gonosz, másfelől eléggé odavan a szép szomszédnőért, Catherine-ért (Kate Beckinsale). Annyira a munkája sem teszi boldoggá, szóval sajnálatos módon az első kívánsága, ami teljesül, az az, hogy bár esne rá egy komplett űrnaszád ezekre a büdös kölykökre. Neil kénytelen eztán szembenézni azzal, hogy mindenre és bármire képes, amikor pedig bűntudattól sújtva azt kéri, hogy aki az iménti incidensben elhunyt, éljen újra, már a zombihordával is kezdenie kell valamit.
A sztori megalkotásából a Monty Python tagsága is kivette a részét, szóval valószínűleg el tudják képzelni, milyen abszurd és szürreális eseménysorozattá fokozódik az az ártatlan alaphelyzet, hogy Neil kívánságai valóra válnak. Az egyik legaranyosabb dolog, hogy azt kéri, tudjon beszélni a kutyája, Dennis – na ebből is lesznek bonyodalmak, viszont legalább érthetővé teszi, hogy Jones miért kutyát írt a főhősnek a forgatókönyvbe: mert egy macska nem azt óbégatná a gazdájának, hogy szeretlek, hanem azt, hogy adj enni, meg hogy mit képzelsz, esetleg tojok rá.
A sztoriban aztán adódik még szerelem, globális, gazdasági, ökológiai és egyéb természetű összefüggések hirtelen megértése tapasztalás által – és rettenetesen sok röhögés. Ki ne hagyják csütörtök este!
