Neve ma is jól cseng a Bundesliga világában, a VfB Stutgarttal kupát, a Werder Bremennel bajnoki címet szerzett, több mint kétszáz meccset játszott a német élvonalban, a magyar válogatottban pedig 49 alkalommal szerepelt. Lisztes Krisztiánról van szó, aki a Ferencvárossal két bajnoki aranyat is begyűjtött, majd 1995-ben Zürichben, a Grasshoppers elleni találkozón ő jegyezte a klub első találatát a Bajnokok Ligájában. Ilyen pedigrével nem meglepő, hogy a jelenleg utánpótlásedzőként dolgozó hajdani kiváló irányító folyamatosan figyelemmel kíséri a Bundesliga eseményeit. Természetesen mi is ez ügyben kerestük meg a 45 éves egykori karmestert.
Rendszeresen nézed a Bundesliga mérkőzéseket?
Ha van lehetőségem, a tévében is mindig megnézem az aktuális meccseket, de ha máshova visz a kötelesség, az eredményeket a telefonomon kísérem figyelemmel. Főként egykori csapataim szereplése, azok közül is a Stuttgart és a Werder Bremen érdekel leginkább, szomorú vagyok, hogy utóbbi kiesett a másodosztályba, a VfB meg középkategóriás csapat, egyszerűen nem képes szintet ugrani. Hozzáteszem, más klubokkal is szimpatizálok, például a Borussia Dortmunddal, hiszen náluk komoly tradíció, hogy a tehetséges fiatalokat mélyvízbe dobják.
Amikor annak idején Stuttgartban találkoztunk, nekem a svábok akkori edzője, Joachim Lőw és a center Freddie Bobic is nagyon szimpatikus volt, viszont arra is tisztán emlékszem, hogy neked nagyon meg kellett küzdeni a csapatba kerülésért. Ez elsősorban a bolgár válogatott klasszis, Krasszimir Balakov miatt alakult így, aki veled azonos poszton játszott?
Nem csak Balakov miatt, hiszen azért az új környezetet is meg kellett szoknom, ráadásul engem nem Lőwék igazoltak le, hanem Ralf Rangnick. A Professzor volt ugyanis akkoriban a VfB utánpótlásának szakmai igazgatója, tizenhat évesen ő fedezett fel engem, amikor az U17-es válogatottunkkal Sindelfingenben három nullára legyőztük a Stuttgartot a döntőben. Ezt követően kereste meg a Fradit a Stuttgart, ahol éppen Jürgen Röber volt az edző, a segítője pedig Berndt Storck, a magyar válogatott későbbi szövetségi kapitánya. Magyarországon aztán Dieter Hoennes sportigazgatóval és Bernd Storckkal tárgyaltunk, majd meg is állapodtunk. A sors szeszélye, hogy nem sokkal később Hoennes, Röber és Storck is a Herthához távozott, s amikor Stuttgartba érkeztem, már Jogi Lőw irányította az edzéseket
Kik voltak a kedvenc edzőid a Bundesligában?
Hidd el, nem közhely, de mindegyiktől tanultam. Rangnick szakmai elhivatottsága, elképzelése a futballról nagy hatással volt rám, mint ahogy a Werdernél Thomas Schaafé is, nem mellékesen ő ragaszkodott a szerződtetésemhez, kifejezetten kedvelt engem.
Belegondolni is rossz, mi lenne a magyar válogatottal a Bundesligában szereplők nélkül. Egyetértesz azzal, hogy a nemzeti csapatunk gerincét a német bajnokságban játszók adják?
Ez egyértelműen így van, elég, ha csak a tengelyt nézzük, Gulácsi, Orbán, Szoboszlai és Szalai Ádám egyaránt a Bundesligában futballozik. S akkor ott van még Sallai Roland, akinek tetszik a játéka, ügyes, technikás, egy az egyben is bátran cselez, ha szükséges visszatámad, méltán megbecsült tagja a szenvedélyes meccseket játszó Freiburgnak. Ugyanez igaz a Leipzignél Gulácsi Péterre, aki meghatározó kapussá vált a Bundesligában, nagyszerű védők vannak előtte, bravúrjaival sok pontot hozott már klubcsapatának. Orbán Willi átlagon felüli képességű védő, frontembere a magyar válogatottnak és a Leipzignek, bónuszként kifogástalan karakter is. Szoboszlai Domnik tehetségét mindenki ismeri és elismeri, s ahhoz képest, hogy sokáig sérült volt, majd kihagyta az Eb-t is, fontos gólokkal és gólpasszokkal igazolta, lehet rá hosszú távon számítani. Szemmel láthatóan befogadták a társak, vezéregyéniség lehet a válogatottnál és a Leipzignél is. Nem szabad elfeledkezni a Bochumban játszó Novothny Somáról sem, aki nem csüggedt a sorozatos mellőzés miatt, legutóbb nagyszerű mentalitással állt be és hihetetlenül fontos gólt fejelt a Hoffenheim ellen.
A jelek szerint Dárdai Palinak nehezebb dolga van a Herthánál…
Valóban nagy a nyomás rajta, ám hatalmas küzdő, ő sohasem adja fel. A két bravúr, a frankfurti diadal és a Mönchengladbach hazai legyőzése némi levegőhöz juttatta a csapatot, ettől azonban nem oldódott meg a fő gond, nevezetesen, hogy nem túl erős a keret. A berlini sportigazgató, Freddi Bobic csapattársam volt Stuttgartban, Palihoz hasonlóan ő is győztes típus, annak idején a tizenhatoson belül életveszélyesen érkezett az átadásokra, remélem megtalálják a közös nevezőt a szakmai stábbal. Dárdai Marci eddig pozitív benyomást tett rám, korát meghazudtolóan érett védőjátékot nyújt, jóllehet, édesapja miatt még nagyobb figyelem és felelősség hárul rá. Szurkolok nekik, Dárdai Pali megérdemli a megbecsülést, amit a hosszú évek alatt a Hertháért tett.
Szerinted a Bayern Münchent egyáltalán megszoríthatja bármelyik együttes a bajnokságban?
A ’Gladbach elleni ötgólos vereség a kupában, vagy a Frankurttól hazai pályán elszenvedett bajnoki kudarc minimum elgondolkodtató, mégsem hiszem, hogy veszélyben lehet a bajorok bajnoki címe. A Bayern jelenleg a világ legjobb csapata a Chelsea-vel együtt, a Bundesligában egészen más dimenziót képvisel. Ugyanakkor a futballban éppen az a szép, hogy folyamatosan változik, az esélytelen bármikor meglepheti az esélyesebb csapatot. A Mönchengladbachnál dirigáló Adi Hütter remek edző, idő kell neki, míg összeáll az együttes, Florian Kohfeldt ugyan kiesett a Werder Bremennel, a Wolfsburggal zsinórban három meccset nyert, s mindenképpen számolni kell a Leverkusennel és a Dortmunddal is. Azaz, a Bundesliga a Bayern München dominanciájával együtt garancia a minőségre és az izgalmas mérkőzésekre.
